Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-722
366 722. országos ülés 1901. június 22-én, szombaton. piaczot favorizáljunk. Lehet szó, a távolság kiegyenlítéséről, de egyik piaczot sem lehet favorizálni a másiknak a rovására, a miről majd meg fogok még emlékezni a papir, vas és üvegtarifák kérdése tekintetében más alkalommal. De, t. képviselőház, hogy a magyar kormány közreműködjék tarifák által arra, hogy az osztrák malmok tegyék lehetetlenné a magyar malomipart és az osztrák malmok javára csináljunk vitelbér-differencziákat, azért, hogy ők a rozsot és az árpát olcsóbban vásárolván, a másodtermókekből származható minden kereskedelmi ós gazdasági hasznot is zsebre vágják, ezt, t. képviselőház, semmi körülmények között megengedhetőnek nem tartom, annál kevésbbé, t. miniszter úr, mert a mint mondottam, meggyőzüdhetik róla, hogy a kérdéses termékeknek a nyíregyházi, temesvári, aradi és debreczeni piaczokon való darusításánál nem az következett be, a mit talán a t. miniszter úr sejtett és várt, hogy ezen vitelbérekedvezmónyek következtében az ár emelkedett volna, ellenkezőleg sülyedt ós sülyedni fog. De bármiként álljon a dolog, még hogyha igazolható lenne az, hogy az osztrák malom — a mit én sohasem fogok elhinni — ezt a vitelbér-kedvezményt megosztaná a termelővel, akkor sem lehet jogosított olyan tarifa-politika, a mely a fővárosban, mint empórinmban, létező gazdasági vállalatokat, nagy gyárakat, egyszerűen mesterséges úton lehetetlenné teszi, és így koldusbotra juttatja. Már most, t. képviselőház, miután ezek kétségbevonhatatlan tények, ós miután egyelőre felteszem a t. miniszter úrról, hogy ezekről, meggyőződvén, — figyelemmel arra, hogy áz előttünk álló aratás folytán sürgős a veszély orvoslása — hajlandó lesz ezeken az állapotokon segíteni, mellőzve minden egyéb területet, tisztán ezen tarifa tótelekre vonatkozókig a következő interpellácziót intézem a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): »Miután a rozs, rozsliszt, árpa és árpagyöngy szállítására vonatkozó díjtótelek a Budapesttől keletre, északkeletre ós délre fekvő termelése helyeknek Prágára, Heichenbergre, Gödingre ós Jagerndorfra, vonatkozó viszoujdataiban a közvetlen szállítás esetén az osztrák malomipar javára ós a hazai termelőknek hátrányára oly lényeges díjkülönbözeteket eredménveznek, a melvek a fővárosi malmokat az árképződésre jótékony hatású és feltétlenül szükséges versenyből teljesen kizárják, s mintán ezen viteldíj különbözeteknek az osztrák malomipar javára már eddig is nagy mértékben érvényesült kizsákmányolása nemcsak a fővárosi malmok liszttermelésének és ezzel kapcsolatosan a mezőgazdasági államban jelentékeny fontosságéi korpatermelésnek is nagymérvű csökkenését eredményezte, de a termelők hátrányára az árcsökenésnek is egyik szülőoka volt, tisztelettel kérdem a miniszter urat: szándékozik-e a közeledő aratásra való tekintettel ezen a hazai termelést ós malomipart egyaránt sújtó díjkülönbözetek megszüntetése iránt sürgősen intézkedni és a hazai malomiparnak az osztrák malomiparral való versenyképességét a magyarföldön termelt rozs, rozsliszt, árpa és árpagjöngj tekintetében biztosítani ?« Arról van még csak szó, t. képviselőház, hogy ez a reparáczió mi módon történjék meg. Tulajdonképen nem is a képviselő feladata az, hogy javaslatokkal álljon a kormány elé, de felvetem azt, hogy ez a dolog reparálható, az úgy nevezet reexpedicziónális kedvezménynyel, a mely abból áll, hogy a metszőpontoknál új díjtételek számítása kezdődik, a mely fennáll például a közraktárak számára, a hol egy évig is heverhet a gabona, és csak azután szállíttatik tovább, ós megkapja, a reexpedicziónális kedvezményt. A baj ennek a reexpedicziónális kedvezménynek a malmokra való kiterjesztésével is reparálható. De minthogy a reexpedicziónális kedvezményre az osztrákoknak is beleszólásuk van, tudom, hogy ez egy kissé elasztikus és nehezebb dolog. Azonban, t. képviselőház, nem számíthatunk arra, hogy díjtételek leszállítása történjék, mert ismerjük a magyar államvasutak helyzetét; 4%-ot jövedelmez az a beruházási tőke, mely 5 1 /2°/c-ba kerül. De, t. képviselőház, a mikor ilyen nagymérvű, a fővárosi ipart és termelőket egyaránt veszélyeztető helyzettel állunk szemközt, módot és alkalmat kell találnunk arra, hogy ezen díjtételeknek disparitása, ha másként nem, a belföldön adandó refakcziák lítján tüntettessók el. Nem lehet semmiféle külföldi államnak panasza az ellen, ha saját nagyiparunkat, ha a saját hazánkban termelt gabonát felőrlése tekintetében még védelem alá is helyezzük. Én pedig nem védelemről beszélek, én csak az eqniparáczióról beszélek, szólok arról, hogy a disparitás szűnjék meg, vagyis hogy a hazai malmok ne legyenek hátrányosabb helyzetben a vitelbérek tekintetében, mint a külföldi malmok. Meglehet, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr helyesebb módot fog találni; nem is szándékozom a kezét ebben a tekintetben megkötni; de nagyon kérem, nyugtasson meg az iránt, hogy ő maga is sérelmesnek tartja ezen tarifáknak ily módon való felállítását ezen specziális esetre nézve,