Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-722
358 722. országos ülés 1901. június 22-én, szombaton. pénzügyminiszterre is. Arra kérem tehát a t. házat, hogy a 37. §-ba e szó után belügyminiszter«, tétessék »a pénzügyminiszterrel egyetértőleg*, mert nem akarnám, hogy ebben a dologban a pénzügyi szempontok bármiképen sértessenek. (Helyeslés.) Elnök: Kiván-e valaki még a szakaszhoz szólani ? A mennyiben nem, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. házat, elfogadja-e a 37. §-t a belügyminiszter által beadott módosítással együtt? (Igen!) A ház a szakaszt a belügyminiszter módosításával együtt elfogadta. Lázár Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat 38—44. §-ait; megjegyzés nélkül elfogadtatnak). Elnök: T. ház! A törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvaSclScl cl legközelebbi ülés napirendjére fog kitűzetni. Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Következik a közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról a belügyminiszter törvényjavaslata, (írom. 1062. 1069). Az előadó úr kivan szólam. Hajdú József, a közigazgatási bizottság előadója: T. képviselőház! Az állami menhelyekről szóló 1901 : VIII. törvényezikk megtette az első nagy lépést a gyermekvédelem érdekében, midőn a hét éven alóli elhagyott gyermekeket az állam gondviselése alá helyezte. Ez a törvényhozási akczió országszerte nagy rokonszenvvel és elismeréssel fogadtatott és üdvözöltetett, de egyszersmind felmerült az az aggodalom, ha vájjon nem vesznek-e kárba az ezek megmentésére tett áldozatok, ha a hét éven felül bár, de önállóságra alkalmatlan korban levő, sok tekintetben fokozottabb, gyámolításra szoruló gyermekeket bizonytalan sorsnak teszszük ki? Ezt az aggodalmat az igen tisztelt miniszterelnök úr is alaposnak ismerte el, s ma már alig néhány hét múlva előttünk fekszik ez a törvényjavaslat, mely a 7—15 éves, köz• segélyre szoruló gyermekek államilag leendő gondozásának szabályozását tűzte ki feladatául ; mely tehát úgy jelentkezik, mint az 1901 : VHI. törvényezikk természetes folytatása ós helyes kiegészítése, mint kiépítése annak a monumentális épületnek, melyet állami gyermekvédelemnek nevezünk. Felmentve érzem magamat, t. ház, azon kötelesség alól, hogy ezt a humánus és magyar nemzeti érdekből igen fontos javaslatot, mely a t. ház minden oldalán felhangzott óhajtásnak felel meg, a kitűzött feladat szempontjából méltassam és ajánljam, hanem szíves engedelmükkel egyenesen annak rövid ismertetésére térek át, hogy ezt a fontos czélt mi módon ós mily eszközökkel fogja a javaslat megvalósítani. (Halljuk!) Ma, t. ház, tételes törvényeink értelmében a szegényügy ellátása, s ennek keretében a 7—15 éves szegény gyermekek gondozása az illető község feladatát, a vele járó költséggel a község terhét képezik. Ha a község feladata teljesítésére képtelennek bizonyult, segítségére jött a törvényhatóság. Végre bizonyos körülmények között község ós törvényhatóság az állam segélyezését vehették igénybe. Az előttünk fekvő javaslat azt a kérdést, hogy a. 7—15 éves gyermekek gondozásának költségeit mely tényezők viseljék, egészen a mai törvényes . állapotnak megfelelőleg dönti el, a mi benne új és a mai helyzethez képest gyökeres javulást jelent az, hogy a hivatott tényezőknek a segélyezésben való eddigi rendszertelen közreműködését megszünteti és az által, hogy a részvétel mórtékét és módját és a segélyezés mikéntjét megállapítja, a közreműködést rendszeresen szabályozza. A javaslat sem zárja ki tehát azt a lehetőséget, — bár kifejezetten sem tartalmazza, — hogy a mennyiben az egyes szabályokban megjelölt segélyforrások elégtelenek.nek bizonyulnának, végső fokon az 1886 : XXn. törvényezikk alapján ismét csak az állam segélyezése vétessék igénybe. Azon reményemnek adok kifejezést, hogy egyelőre az állami segélynek ez a módja, sőt az l°y. -os vármegyei pótadó is nélkülözhető lesz, mert a javaslatból való törvény a társadalmat fokozottabb áldozatkészségre serkenti, másfelől bizonyos idő kell ahhoz, míg lelenczeink abban a korban, mely e javaslat gondoskodásának képezi tárgyát, olyan számmal nőnek bele, hogy az intézmény a maga teljességében kifejezhető és kifejlesztendő lesz. Legyen szabad megemlítenem, t. ház, hogy minden ellenkező felfogás daczára szerencsés megoldásnak tartom, hogy a községek és vármegyék a javaslat értelmében elsősorban gyámpónztári tartalékalapjukkal járulnak 7—15 éves szegényeik gondozásának költségeihez, mert ? a mint egyrészről a gyámpénztári tartalékok ilyen móclon való felhasználása egyáltalában lehetőségét adta e javaslat benyújtásának, úgy másrészről igen magas ethi-