Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-722
g48 7 2-- országos ülés 1901. június 22-én, szombaton. tisztában kell lennie, tájékozottnak kell lennie az eljáró hatóságnak, és nem szabad, hogy aggodalma legyen Az aggodalom kifejezés erre is vonatkozik, és azért ezt a kifogást néni fogadhatom el. Barta Ödön: A beszámításra is vonatkozik ? Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen az illető ellentmondhat, ha nem ő a tettes. Ha nem ő az, a ki a vólelelem, a feltevés szerint a kihágást elkövette, nem fogja elfogadni a büntető parancsot, hanem azt fogja mondani: nem én vag} r ok a tettes, hanem más követte el a kihágást. Megengedem, hogy a kifejezés tág, de ha általában akarjuk a büntető parancsot, akkor nem kívánhatjuk, hogy ezek a körülmények annyira körűi legyenek irva. -és annyira meg legyen szorítva a dolog, hogy csak teljesen bebizonyított és nem tudom, miféle esetben lehessen a büntető parancsot kibocsátani, mert hiszen különben a büntető parancsnak nincsen értelme. A mi a b) pontra vonatkozó kifogást illeti, azt mondja a képviselő úr. hogy mi az a más bizonyíték? A b) pont ugyanis azt mondja, »hogyha a feljelentés a kihágás elkövetését köz- vagy magánokirattal, vagy más bizonyítékkal valószínűvé teszi.« A képviselő úr nem ismer semmit bizonyító eljárás nélkül. Én ismerek és tudok képzelni. A feljelentő például úgy, a mint a b) pont mondja, elvisz a, hatósághoz megbízható, hitelt érdemlő tanúkat, és ezekre hivatkozik, a mikor a feljelentést megteszi. Ez még nem tárgyalás, nem kontradiktórius eljárás. Elmondja, hogy ezek az emberek látták, hogy a kihágás megtörtént, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy ez közveszélyes dolog. Ez ugyan még nem bizonyítja be az esetet, de valószintívé teszi. Polónyi Géza: Spanyol inquiziczió! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor a büntető parancsot ki lehet bocsátani. Ez az ügyek egyszerűsítése. Valószínű a. dolog, lehető a feltevés, hogy az illető el fogja fogadni a büntető parancsot és a dolog rendben van. Mert ha nem fogadja el a büntető parancsot, ha visszautasítja, e módosítások segélyével pláne meg van a módja: a tárgyalás fogja a dolgot, a jog és a tényállás szompontjából bizonyítani. A feltevésnek, a vélelemnek kell fenforognia. Azt pedig nem lehet kizárni, hogy más bizonyítékok útján is ne tétethessék az eset valószínűvé, és tisztán csak köz- vagy magánokiratra szoríttassék. Ez kihágás esetében ritkább esetek közé fogna tartozni, mert ott közokiratok nem igen fognak szerepelni. A mi azt illeti, hogy a képviselő úr azon esetben, ha fogházbüntetés áll elő, a büntető parancs hatályát meg akarja szüntetni: én ígértem a t. képviselő úrnak felszólalása folytán a ház előtt, hogy meggondolom a dolgot. Meg is gondoltam és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha nem akarjuk megbontani az egész dolgot és nem akarjuk elölről kezdeni a tárgyalást, mert akkor új tárgyalás áll elő, akkor nem lehet odáig menni és nem lehet azt az eszmét elfogadni. En kerestem valami olyan megoldást erre vonatkozólag, a mely a czélt nem veszélvezteti. Őszintén meo-vallom. nem találtam és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy hozzájáruljak indítványához. Méltóztassék meggondolni, itt csak két napról van szó. Bár megengedem, hogy az is elég egy embernek, de az az elöljáró hatóság mindig meg fogja gondolni olyan esetekben, mikor az a két nap is sok az illetőnek, ha például művelt emberről van szó, hogy büntető parancsot kibocsásson; mert csak oly esetben fog kibocsátani, ha valószínű, hogy önbeismerés, vagy tárgyalás folytán a dolog teljesen konstatáltatni fog. Azért kérem a házat, lie méltóztassék ezt elfogadni, hanem méltóztassék megmaradni a mellett, a mit a szakaszra vonatkozólag módosításként beadtam. Az a két példa, melyet Polónyi Géza képviselő úr felhozott, nem kapaczitált engem. Azok igen mulatságos esetek ós jóizűtt nevettem rajtok. De én szintén vélem ismerni a magyar embert és a magyar parasztot: nem adja az meg magát olyan könnyen. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ha nincsen igaza az elöljáró hatóságnak és az a magyar paraszt azt hiszi, hogy neki van igaza és sérelem történt rajta, nem fogja az magát megadni, hanem protestálni fog ellene és tárgyalást fog kérni. Erre igen sok esetet tudnók mondani a magam régi praxisából és hallomás után, mert ón is oly vidéken lakom ós töltöttem életem legnagyobb részét, a hol ilyen természetű emberek vannak. De mit bizonyít az a két történet a büntető parancs ellen? Hiszen a bíró előtt történt rendes eljáráson történtek azok az esetek! Ha olyan ember van, a ki daczból vagy makacsságból megköti magát, az a kézbesítésnél épúgy mondhatja, mint a tárgyalásnál : Ich appellire nicht! Polónyi Géza: No hát az szamár volna! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: A példák nem találnak. Ha a képviselő úr ezt a két esetet felhozta, én is felhozok egyet, a mely talán szintén mulatságos. Fiatal koromban apámmal együtt én is jártam apám egyik birtokára hegyvámolni, mert akkor az volt a divat. Mert hiszen a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló törvényt csak
