Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-722

722. országos ülés Í901. június 22-én, szombaton. 347 lom, hogy a személyes szabadságnak teszünk vele szolgálatot, ha ezt elfogadjuk. (Helyeslés a szélső baloldal&n.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. ház tagjait, kiván-e valaki szólani ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Azokra, a miket Barta Ödön képviselő úr tegnap nekem válaszolva is elmondott, én most visszatérni és hosszabb fejtegetésekkel azokra felelni nem akarok. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem akarok azért, mert azt tartom, hogy »bis repetita piacent, sed ter repetita displacent.« Én kétszer elmondottam mindazt, a mit szükségesnek tartottam arra,, hogy a t. ház előtt bizonyítsam, hogy ebben a büntető parancsban és annak következéseiben nincsenek benn azok a veszélyek, a miket a képviselő urak oda állítottak, különösen azon módosítások folytán, a melyeket épen a közszabadság garancziáiképen — a melyeket a védelem tekintetében és azért, hogy az illető meghallgattassák, ha akarja — a magam részéről proponáltam. És csakis, mert épen véletlenül ez a szó vezetett oda, kell, hogy pár szóval Barta Ödön képviselő úr beszédjét mintegy honoráljam: de mondom, csak pár szóval. Ez a szó vezetett csak oda: senkinek meghallgatása nélkül. Mert a t. képviselő úr azt mondta, hogy ebben van a nagy elv sértve: az a nagy elv, hogy senkit meghallgatása nélkül, rendes bíróság előtt való jogvédelem nélkül elítélni nem lehet. Hát ez igaz, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) de a meghallgatás per absolutum nincs kizárva. A meghallgatás megtörténik, hogyha az illető meg akar hallgattatni, és ón gondoskodom róla, hogy majd figyelmeztessék arra, hogyha meg akar hallgattatni, védheti magát, a tárgyalást kitüzetheti és hogy ő meghallgatandó. Hát elvileg nem lehet így felállítani a dolgot. Én csak igaz, szűkebb korlátok között akartam ezt a büntető parancs esetében, az adminisztráczió gyorsítása szempontjából és a fél érdeke szempontjából, de az elvet magát fel nem adom, mert hiszen a meghallgatás possibifis és kötelező az illető közigazgatási tisztviselőre nézve, hogyha a fél kívánja, vagy kérelmezi. És higyje meg nekem az én t. barátom, hogy nem veszem olyan, hogy úgy mondjam, tragikusnak azt az ő kijelentését, a melyet megrepetált tegnap, hogy ez a javaslat rombol és nem épít, és hogy rombolólag nyúl be a vármegyei rendszerbe ós az önkormányzatba, Nem, mert t. barátom csak egy dologgal akarta ezt bebizonyítani; az pedig nagyon ártatlan bizonyíték, a mely se nem használ, nem is árt, nem is tartozik a dologhoz. A képviselő úr azt mondta, hogy a felebbezés megkorlátozásában van már egy bizonyos megszorítás és benyülás az önkormányzatba. Hátha van •némely esetben — de nagyon csekély esetben — ugyanannyira van megszorítva a központi kormány hatalma is, mert. miután a harmadfokú ítélkezés ós a harmadfokú határozathozatal csak a két nem egj

r

enlő Ítélet ós határozat esetében állhat elő, tehát ez esetekben a negyedik fokú egészen meg van szüntetve. Sokkal nagyobb tehát azon esetek száma, a melyekben a, kormány, a miniszter intézkedési jogköre van megszorítva, mint azoké, melyekben meg van szorítva a közigazgatási bizottságé, vagy alispáné. A kettő tehát egymást tökéletesen kiegyenlíti. Nem is tartozik e dolog semmi tekintetben sem a.z államosítás, sem a megyei önkormányzat bármi néven nevezendő megszorításának kérdéséhez, mert azt nem érinti az a körülmény, hogy az appelláták mikóp rendeztessenek. A megyei önkormányzat kiterjesztése mellett is lehetne épúgy intézkedni, mint a hogy meg lehet csinálni ezen az alapon, melynek semmiféle tekintetben abszolúte nem czélja a megyei önkormányzatnak megszorítása; egészen idegen tőle, hogy ezt maga után vonja. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a mit én proponálok — hogy ug3

7

anis az illetőnek megmagyarázzák a jogát, hogy mindjárt a kézbesítésnél kijelentheti, hogy tárgyalni akar — nem garanczia, mert hiszen az a jegyző nem is ismeri az embereket, a jegyző esetleg nem is az igazinak kézbesít, itt az azonosság forog kérdésben, ez kardinális körülmény, ós megesik, hogy az illető hefyett másokat fognak elővenni. De hát nem történhetik ez az idézésnél is ? Nem kell-e az idézésnél is, a, mikor valakit tárgyalásra beidéznek, a személyazonosságot konstatálni '? Ezek oly szempontok, a melyeket teljes és bizonyító erejűeknek nem akczeptálhatok. Fentartom, a miket mondtam, a miket azonban, — megtartom ígéretemet, — nem ismétlek. Most Polónyi Géza képviselő úr módosítására kell nyilatkoznom. Polónyi Géza képviselő úr a,zonban, mielőtt módosítását proponálná, azt mondja, hogy a definicziója a büntető parancsnak, vagyis annak kelléke, a mint itt a 17. §-ban ki van fejtve, nincsen helyesen odaállítva. Azt mondja, hogy a mi az a) pontot illeti, nem elég az, hogy nincsen aggodalom a valóságra nézve. A képviselő úr azt mondja, nem elég; én azt mondom, hogy elég. Mert nemcsak az objektív tényállás iránt, de a szubjektív tényállás iránt is, hogy ugyanis az illető követte-e el a dolgot, az iránt is 44-