Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

340 721. országos ülés 1901. jnnias 21-én, pénteken. ránként és minden egyes részletnél azt mondják, hogjf hiszen ez csak kiegészítő része a másiknak! Persze, utoljára egy épületnek a záróköve, annak beillesztése is csak egy része az építkezésnek. Az 1891-iki törvényt, azt hiszem, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam legkevésbbó tartja olyan törvényhozási alkotásnak, a melyre mint preczedensre, hivatkozni kell, sőt ha jól emlékszem rá, volt olyan vita is, a mikor azt indítványozta, hogy töröljék ki onnan, mert nagy szégyen a törvényhozásra, a mely megalkotta,, mert csak kényszerűség szülte, mert a kormány bukása küszöbén úgy akart menekülni, hogy reputácziójának roncsaival fedezte bukása szégyenét! (Helyeslés a hatol cl álon.) Magára a büntető parancsra vonatkozólag a legnagyobb készséggel elismerem, a "mint már tegnap is bátor voltam jelezni, hogy a t. miniszterelnök úr maga jár elől a legkoncziliansabb tárgyalási modorral annak az enyhítése végett, a, mi a, 17. §-ban eddig benn volt. Ne méltóztassék félreérteni, nem akarok én ebből győzelmi jelvényt kovácsölni az ellenzék javára, honorálom azt valódi érdeme szerint, mert itt nem pártok alkotnak törvényt, vajha úgy lenne mindig: nem pártszempontból kell a törvényeket alkotni, és ha a t. kormány belátja azt, hogy egy törvényjavaslat ellen felhangzott aggodalmak alaposak, azok mitigálása végett annyira nagy tevékenységet fejt ki, mint a minőt a t. miniszterelnök úr igyekezett kifejteni a 17. §. módosításánál. Ebben nem szabad a legyőzöttet, vagy a győzőt látni, mert mi nem azért küzdtünk ez ügyben, hogy győzelmet arassunk akár egyénileg, akár mint párt a másik párt fölött, hanem küzdünk az igazságokért, a melyeket meg kell védelmeznünk. Sajnálattal látom, hogy az az igazság, a mebyórt küzdünk, az elért, kiküzdött konczessziók daczára, így meg nem valósítható ; a büntető parancs még azon alakjában, a melyet a t. miniszterelnök úr most hallott módosításaival igazán mitigálva terjeszt elénk, még mindig nem felel meg azon követelménynek, a melyet felállítottunk, hogy senki meghallgatás nélkül el ne Ítéltessék. Részleteiben a módosítások, ha jól értettem, abban konkludámak, hogy 40 korona maximális büntetés helyett lesz 30 korona, és hogy a büntető parancs kellékeire és kézbesítésére vonatkozólag allúzió történik a bűnvádi eljárás ide vonatkozó rendelkezéseire, hol a kézbesítési szabályok is körűi vannak irva. A 19. §-nál pedig az az enyhítés, hogy az illető büntetőparancs kézbesítésekor mindjárt, vagy az azt követő 15 nap alatt tiltakozást jelenthet be, vagy felebbezést adhat be. Elismerem, hogy így sokkal enyhébb, mint a milyen volt. Enyhébb abban a tekintetben, hogy a polgárnak több módja van a maga tiltakozását kijelenthetni. De minthogy a mi kiindulási pontunkat az képezi, hogy senki kihallgatás nélkül el ne Ítéltessék; (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) másodszor, mivel semmi szin alatt sem járulhatunk ahhoz, hogy a közigazgatási tisztviselők kezébe erősebb hatályú büntető parancs adassék, mint a milyent a független bíróságok kaptak, sajnálattal jelentem ki, hogy a javaslathoz ezen módosított alakjában sem fogunk hozzájárulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr úgy tünteti fel, mint konczeszsziót, hogy ő a kézbesítésről úgy akar gondoskodni, hogy azt szakavatott, értelmes emberek teljesítsék, és azért hivatkozik a büntető perrendtartásban a kézbesítésre vonatkozólag megállapított szabályokra, és mert ezekre hivatkozik, konstatálom, hogy ez nem vívmány, ez nem konczeszszió. Hiszen talán nem is gondolta ezt a t. miniszter úr, — mi legalább nem tételeztük fel, hogy tígy kontemplálta, — hogy a büntető parancs kézbesítése úgy is történhessék, hogy valakinek ott hagyják az asztalán Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyaráztam Páder Rezső képviselő úrnak, csak azért mondtam! Persze, hogy nem úgy gondoltam ! Barta Ödön: És mikor mi azt mondjuk, hogy a kézbesítésnek ezen módjában nem találunk garancziát, egyenesen kijelentem, hogy mi nem is hiszszük lehetőnek, hogy oly közegeket találjon a miniszterelnök úr az adminisztráczió egész vonalán, a milyen értelmes közegek ahhoz szükségesek, hogy a büntető parancs jogi következményeit és ezzel szemben a teendőket minden alkalommal kellő módon megmagyarázzák az illetőnek. Kiket akar ezzel megbízni ? Széll Kálmán miniszterelnök: A jegyzőket ! Barta Ödön: A bűnvádi perrendtartás a jegyzőkre bízza. De míg a bíróságok által kibocsátandó büntető parancs egy igen csekély numerus, addig a közigazgatási úton kibocsátható büntető parancsok száma légió. Már most, ha ez a jegyzők kezébe tétetik le, akkor ennek a jegyzőnek, a ki nem mindig községi jegyző, hanem a legtöbb esetben körjegyző, (Úgy van! a szélső baloldalon.) be kell magához rendelnie az embereket, vagy fel kell őket keresnie. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lesz olyan légió! Barta Ödön : Nem olyan valami sok lesz'? Nem tudom, hogy nem lesznek-e százezrek.