Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

721. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. 341 (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha majd statisztikát kapunk erről, akkor látni fogjuk, hogy száz- és százezrekre fog az rúgni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Mindenesetre több lesz, mint az itólet! Barta Ödön: Ezeket a kézbesítő közegeket máról-holnapra előteremteni nem lehet. És ennél a kérdésnél Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak az az aggodalma sokkal indokoltabb lenne, hogy hát ez kinek a költségére fog menni? A községek költségére? Azok fognak kézbesítőket tartani? Vájjon a községek elbírják ezt ? Itt már igazán kétkedhetünk, hogy azok az agyoncsigázott és túlon-túl megadóztatott községek elbirják-e ezt. Vagy a jegyző? Hát a jegyző elbírja? Hát az a jegyző mindent elbír? Vigyázzanak önök, úgy ne járjanak ezzel a jegyzői karral, mint az a fuvaros járt, a ki xíton-útfólen felvette az utasokat a kocsijára, mert két jó lova volt, s azok elbírtak húsz mázsát és még csak nyolcz mázsával volt megterhelve; végre annyira meg volt terhelve a kocsi, hogy a lovak már nem birták ós megállottak. A fuvaros tehát a, felvett utasokat, egyenként leszállította, s midőn az utolsó emberig leküldte a kocsiról és a lovak akkor sem mentek, utoljára lerakta a terheket és még üresen sem bírták el a lovak a szekeret. (Tetszés a szélső baloldalon.) Annak a jegyzőnek majd három szolgabíró által kibocsátott valamennyi büntető parancsot kell kézbesítenie, azután még törődnie kell a személyazonosság megállapításával is, a mi nagyon fontos, mert ötven egynevű ember is lakhatik egy községben, a kit ugyanúgy hívnak, mint a szomszédját. És mind e teendőkkel való megterheltetése után bir-e még dolgozni, bírja-e még azokat a feladatokat teljesíteni, a melyekkel már most sem tud megbirkózni? Nem méltóztatnak-e tudni, hogy a jegyzői kar ellen a közvéleményben, a nagyközönségben felhangzó vádak leginkább onnan erednek, hogy a községi jegyzőt annyi állami teendővel terhelik meg, hogy ezek miatt a legjobb igyekezete mellett sem birja teljesíteni tulajdonkópeni feladatát, hogy a község lakosságának gazdasági, erkölcsi ós egyéb tekintetekben tanácsadója, vezetője, útmutatója legyen ? Nem lehet ezt ide jó lélekkel és megnyugvással beilleszteni. Én, t. ház, a módosításokban mitigálást látok, de annyira nem édesíti meg az orvosságot, hogy azt így be lehessen adni a magyar nemzetnek, és azért ebben az alakban sem fogadom cl a szakaszokat. A büntető parancs ellen magában véve, mint büntetőjogi intézmény ellen táplált aggodalmamat már az általános vitában kifejtettem. Most még egyet kívánok felemlíteni. A büntető parancs a maga alkalmazásában erkölcstelenségre fog vezetni. Nagyon röviden fogom ezen aggodalmamat megindokolni. A büntető parancs kibocsátható oly kihágások esetében is, a mikor a törvény 300 forintra terjedő büntetést szab, kibocsátható legtöbb esetben olyankor is. a mikor a büntetés maximuma 25 forint. Már most ebben a latitüdben a községi tisztviselő, a ki mindnyájunk tudomása szerint túl van terhelve, ha könnyíteni akar magán, akkor oly kihágás esetén, a mely 300 forintig terjedhető büntetéssel sújtható, kiszabja a kihágásra a büntető parancs szerint kiszabható maximális határon alul a 30 korona alatti büntetést. Miért? És itt jön a fontos kérdés, a melyet igen melegen ajánlok a t. ház figyelmébe, a beszámítás kérdése. Hogyan esztimálja a tisztviselő, hogyan limitálja a súlyosító ós enyhítő körülményeket annak a kihágásnak a mérlegelésénél, a mely nála csak mint tény van bejelentve? A körülmények, a melyek közt a kihágás elkövettetett, nincsenek mórlegelve, nincsenek is eléje terjesztve és ő mégis ellenőrzés nélkül kiszabhat 300 forint jiénzbüntetéssel sújtható kihágásra 5 forint büntetést és ad acta teszi az iratokat. Van-e a kedvezmónynyujtásnak nagyobb tere, mint a milyet így nyitnak a hatóságnak, a melyre nézve pedig az eljárás tisztaságát kívánjuk megóvni mindnyájan ? Nem értem, t. ház, azt sem, hogyha egy és ugyanazon esetnél fog előállani több ember megbírságolása a büntető parancs útján, hogyan lesz ez igazságosan és megnyugtató módon elintézhető? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy korcsmából például többen nem távoznak az illető felszólítás után. nem távoznak például azért, mert az egyik legény azt mondja: ne menjünk. Az a legény tehát a felbujtó, a kezdeményező. Feljelentik valamennyit. Természetes dolog, kihágás, büntetőparancscsal jár, mert a csendőr feljelenti, hogy 30 ember ott volt és záróra után nem akartak távozni. Több büntető parancs lehetséges. Nem is egyszerre bocsátják ki, hanem egyiknek el kell küldeni a büntető parancsot, az tisztességesen kifogást ad be, mert a maximumra Ítélték, vagy mert ártatlannak érzi magát, vagy mert próbálkozni akar, vagy — a mint önök mondják, — nagy hajlama van az appellálásra, a perlekedésre, három ember ad be kifogást, 18—20-an nem adnak be kifogást. Mi történik? Egyiken rajta marad a büntetés, a másikon nem. A háromnál pedig a differenczia állhat elő, hogy egyiknél a tárgyalás után a szolgabíró leszállítja a bír-