Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-721
721. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. 339 a közigazgatás helyes vezetésére, s fejlesztésére szükségesek, adassanak meg a vármegyéknek és tétessék meg mindaz, a mi rneg fog tétetni, — ha az önök álma megvalósul, — hogy a majdan behozandó állami adminisztráczió számára annak és kereteinek kiterjesztése czéljából meg fog tétetni, a mikor önök bizonyára nem fognak a költségekkel fukarkodni! De aztruondj a Horánszky Nándort, képviselő úr,hogy akkor mondjuk meg mindjárt, hogy »több adót is«. Akárhogy jelezte tehát ö, hogy nem akar bennünket belevinni a tárgyalásba, a melynek keretei az adminisztráczió módozataira is kiterjednek, mégis belevisz bennünket, mert kényszerít bennünket arra, hogy feleljünk rá. A közigazgatásnak az autonóm szervezetben való megvitatása, a járási tisztviselők számának szaporítása, a munkaerő fejlesztése, a képviselők dotácziójának javítása, a középfokú közigazgatási független bíróság, ezek azok a főíontosságú panaczeák, a melyeket mi említettünk, s a melyek mellett a vármegyei autonómia keretében is lehet jó adminisztrácziót csinálni, és ezek azok, a melyekkel szemben Horánszky Nándor képviselő úr azzal fenyegeti meg az ország közvéleményót, hogy akkor a'több adót is tessék megszavazni. Horánszky Mndor: Több költséggel jár! Barta Ödön: Több adóról is méltóztatott beszólni! (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Ez csak konzequencziája a több költségnek! (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: Hátha nem birja ez az ország' azt a költséget, a mely szükséges arra-, hogy az összes polgárokat érintő, az összes polgárok viszonyaira kiterjedő intézmény olyanná alakíttassák át, a mely képes az ország nagyközönsége igényeinek megfelelni, akkor az ország ezen sorsáért ki felelős ? (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) És akkor, t. ház, azt kérdezném, hogy a t. túloldal és a t. kormány milyen bátorsággal ment neki annak, hogy csak legutóbb is a népfelkelés felfegyverzésére 7 milliót szavazott _ meg ? milyen bátorságuk volt akkor elnézni 30 millió körüli közösügyi titkos kiadásokat? milyen bátorsággal merték önök felemelni a katonatisztek fizetését, ha önök nem tartják a nemzet erejével összeférhetőnek, hogy itt az országban egy modern közigazgatás a régi vármegyei falak épségben fenmaradásával fentartassók és kifejlesztessék? Hát a mikor igen tisztelt képviselőtársam is, és az igen tisztelt miniszterelnök úr is — most már nagyobb nyíltsággal — bevallja, hogy erősen törekszik a vármegyei autonómia némi igénybevétele mellett az állami adminisztráczió megvalósítására . . . (Ellenmondások bal felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem némi! Barta Ödön: Több-kevesebb; majálisokat fogunk rendezni például. (Derültség a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miszterelnök: Beszélhetnek, határozhatnak, rendelkezhetnek! Barta Ödön: Azt is elhiszem, hogy majd beszélhetünk! A mikor, mondom, azt látjuk, hogy az állami adminisztráczió megvalósításának útján állanak önök; a mikor azt látjuk, hogy a másik oldalról pedig a vármegyei adminisztráczió, illetőleg az autonómia hitelének ós bástyáinak lerontására erős fegyverekkel mennek a harczba: akkor ne méltóztassék frázisnak nevezni azt, hogyha mi ezen bástyák védelmében azt állítjuk, hogy ezen javaslat nem épít. hanem rombol. Ez nem frázis, hanem egy határozott meggyőződésből eredő és elveinkkel teljes összhangban álló kijelentés. Széll Kálmán miniszterelnök: De mit rombol le? Barta Ödön: A vármegyei autonómiát rombolja le lassan. Hiszen, t. ház, én a t. miniszterelnök úr közbeszóló megjegyzéseit is annyira tiszteletben tartom, hogy kénytelen vagyok rájuk reflektálni azzal, hogy igenis lerombolja azt. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Barta Ödön: Például a hol a felebbviteli fórumokban a közigazgatási bizottsághoz intézhető felebbezés helyébe a kormányhoz intézendő felülvizsgálati kérelmet teszi. Azt hiszem, hogy ez nem esik az autonómia kiterjesztésére, H: hol megszüntetik a közigazgatási bizottságnak az Ítélkezését első fokban, mert az ügyek nagyn'észe ezután nem jut odáig; azt hiszem, hog}? nem az autonomikus fórum kiterjesztése ez ! Sőt tovább mehetnék ; a t. miniszterelnök úrnak egyik tegnapi nyilatkozata, a melyben szintén bevallja, hogy bizony az államosítás útján halad, csak megerősíti azt, a mit a rombolás tekintetében mondtam. Inczidentaliter jegyzem meg, hogy 1891-ben Szapáry miniszterelnök megbukott annak a szégyenletes két paragrafusos törvénynek alkotása miatt, a melyre annak idején gróf Apponyi iUbert nagy és igazán mélyreható gúnynyal azt mondta, hogy létrejött úgy, hogy »Parturiunt montes nascitur ridiculus mus.« A nemzet nagy ellenállása és kormánybuktatás mellett nem tudták behozni az államosítást, most pedig inczidentaliterakarják behozninagy viták nélkül, nagy emócziók nélkül, ós még egyes megjegyzéseket is frázisoknak tekintve, ap43*