Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

338 721. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. Sőt tovább mentünk a lojalitásban, a mit t. képviselőtársam tegnap pláne diffikultált és gúnyosan vetett szemünkre, hogy aggodal­maink kifejtése nem fedi azt a tényt, hogy mi a javaslatot általánosságban mégis elfogad­juk. Nem érdemeltünk mi ezért szemrehányást és legkevósbbé azt, hogy ezért a gúny élével illettessünk, (Úgy van! Úgy van! a szélső hal­oldalon.) mert mi olyan komolyan a dolgok mélyére nézünk és annyira nem frázisokkal dolgozunk és annyira nem oda akarunk mű­ködni, hogy ne értsék meg a dolgokat, hanem annyira komoly törekvést akarunk itt érvé­nyesíteni, a közigazgatás valódi egyszerűsíté­sét, hogy igenis azt jelentettük ki, — ennek a pártnak egyhangú határozata volt, — hogy azon esetben, ha módosításainkat azon kü­lönös kérdésekre nézve, a melyek bennünk aggodalmakat ébresztenek, s különösen azokra nézve, a, melyek a polgárok szabadságát és jogait érintik, nem fogja a t. ház, illetőleg a t. kormány respektálni, — akkor, és csakis akkor a harmadik olvasásnál kénytelenek le­szünk a törvén} 7 ellen szavazni. De azt, hogy mi a javaslat általános intencziójával, azzal tudniillik, hogy a kormány a közigazgatás egyszerűsítésére törekszik, egyetértünk, más­képpen, mint az által, hogy a javaslatot álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául aggályaink daczára elfogadtuk, dokumentálni parlamentáris úton nem lehetett és azt hi­szem, hogy ezért sem a gúnyt, sem a meg­rovást nem érdemeltük meg. (Úgy van! Úgy van! a szélső hal old álon.) Teljesen fedi egymást a mi eljárásunk minden mozzanata. Mi el­fogadjuk az elv behozatalát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, részt veszünk benne tudásunk mértékéhez képest, egyénen­kint is úgy, a hogy tudunk; végeredményében pedig az egészet együtt megbírálva, ha nem fogunk megnyugvást találni arra nézve, a mire nézve most is aggodalmaink vannak, akkor ellene fogunk szavazni: azt hiszem, ez korrekt parlamentáris eljárás. Horánszky Nándor: Nagy háború! (Zaj és ellenmondások a szélső haloldalon.) Barta Ödön: Ha jól hallottam, nagy háborúról beszél a t. képviselő úr, a melyet ellene indítottunk. Horánszky Nándor: Nem ellenem! A ja­vaslat ellen ^ Barta Ödön: A javaslat elleni küzdel­münkrevonatkoztatva sem mondhatja a t. kép­viselő úr, a mi tárgyilagos bírálatunkra, hogy az nagy háború! Azt hiszem, hogyha ilyen fontos kérdést igazán csak a főbb kérdésekre kiterjedő vitában birál egy ellenzék, akkor, a mikor úgyszólván egy xíjja érintésével az egész javaslatot halomra dönthetné, mert hi­szen az obstrukczió nagyon könnyű volna most ebben a kérdésben, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) háborúról a t. képviselő úr velünk szemben most nem beszélhet; ellenke­zőleg, nagyon is békülékeny hangulatban va­gyunk, mi magunk siettetjük a javaslat tár­gyalását, a mennyire ezt ellenőrzési köteles­ségünk megsértése nélkül tehetjük! (ügy van l Úgy van! a szélső haloldalon.) T. képviselőház! Horánszky Nándor t. képviselő úr tegnapi beszédében még egy tá­madás volt ellenünk, a melyet ón egyénileg sem, de pártunk sem hagyhat egyszerűen ma­gán száradni. T. képviselőtársam ügyes czél­zással ós ügyes szónoki fordulattal, a mi nála, nem szokatlan, abban a színben igyekezett bennünket feltüntetni, mintha a mi állásfog­lalásunk a vármegyék ellen való bizalmatlan­ságot jelentené. Nem tudom, inkább csak sejtem, mi volt ennek a vádnak a czólzata; alapját még ke­vésbbó tudom megtalálni. Hol találta a t. kép­viselőtársam azt, hogy ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, akármelyik tényével is a vármegyék ellen való ellenséges indula­tot tanúsított, vagy olyasmit tett volna, a melyből azt lehetne következtetni, hogy a vármegyei intézmény, mint intézmény iránt bizalmatlan? T. képviselőtársam kihagyott valamit, a mit igen jól tud és így tudott csak erre az eredményre jutni! O a mi állásfogla­lásunkban csak azt latjai, hogy mi holyenkint a vármegyei adminisztráczió ellen kifogásokat teszünk. De tudomása van a t. képviselőtársam­nak ós ő csak akkor lett volna egészen őszinte ebben a kérdésben, ha azt is megmondotta volna, a minek nézetünk szerint, nem a várme­gyei intézmény az oka, hogy tévézői nem fungálhatnak a közigazgatás terén úgy, a hogy kellene, hanem oka annak az 1872-iki, 1676-iki, 1883-ik ós 1886-iki törvényhozáson végigvo­nuló, az a megcsontosodott törekvés, a mely­lyel a vármegyék eláztatásának és a központi kormányzat hatáskörének ós hatalmának ki­terjesztése magának az intézménynek rovására rendszeresen keresztülvitetett. (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) T. kójjviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem sikerült még Horánszky Nándor t. -képviselőtársamnak sem az, hogy elhomá­lyosítsa azt a köztudatot, hogy ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, rendületlen, hive az autonómiának ós a vármegyei intéz­ménynek ; (Úgy van! Úgy -van! a szélső halolda­lon.) hogy nem tágít mellőle, hanem igenis azt követelte eddig, s követeli most is, és köve­telni fogja ezután is, hogy azok az eszközök, a melyek a vármegyei intézmény keretében

Next

/
Oldalképek
Tartalom