Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

721. országos ülés 1901. jnnins 21-én, pénteken. 337 volna a miniszterelnök úrral szemben abba az ellenmondásba, a melybe került. Horánszky Nándor t. képviselőtársam azt mondja, hogy ebben nincs semmi új; abban, a mi a 17. §-ban ós a további szakaszokban kontemplálva van, semmi újat nem lát. Az igen tisztelt miniszterelnök úr ellenben egészen lojálisán ideáll a ház elébe és azt mondja, hogy igenis van benne új intézkedés, sőt azt enyhíteni is hajlandó. Horánszky Nándor t. képviselőtársam keresett egy nüanszot, a,zt mondja, megtalálja azt a nüanszot, amelyben eltér az 1896. évi bűnvádi perrendtartásbeli büntető parancstól, ez a büntető parancs. De ez nem nüansz t. képviselőház, ez lényeg. Még pedig azért lényeg, mert ha nem volna az, akkor nem ragaszkodnánk annyira hozzá, ahhoz a tartalomhoz, mely bennünk az aggodalmat kelti és a mely Horánszky Nándor t. képviselőtársam szerint csak egy nüansz. Lényeg az ós t. képviselőtársam ellenmondásban van a. t. miniszterelnök úrral, a melyet remélhetőleg majd maguk között fognak kiegyenlíteni. Én csak konstatálom, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr lojalitással elismerte, hogy lényeges különbség van a kettő között ós ezzel szemben Horánszky Nándor t. képviselőtársam arra az álláspontra helyezkedik, a miért különösen aposztrofálom tegnapi beszédét, hogy, úgy mond, joga lett volna a kormánynak a 96-iki törvény alapján nyert felhatalmazásból folyólag ezt az intézményt a közigazgatás területére bevinni rendeleti úton is. Horánszky Nándor: Abban az értelemben, mint 1896-ban! Barta Ödön: Tehát csak abban az értelemben és más értelemben nem? Akkor mégis csak ellentétnek kell lenni a kettő között és pedig lényegbeli különbségnek. Ezen nyilatkozattal szemben, melyet Horánszky Nándor t. képviselő úr igen nyomatékos helyről juttatott a vitába, mert az ő személye oly nyomatékos, különösen a törvény interpretáczió szempontjából, hogy ezt szó nélkül ós figyelmen kivűl nem hagyhatom, hivakozom a, t. ház előtt arra, hogy mennyire igazTik van a mikor mi a, rendeleti út kiterjesztése ellen mindig tiltakozunk. Hogy menynyire igazunk van, midőn azt mondjuk, hogy méltóztassék a rendeleteket magukat velünk megismertetni és hogj

T ne tartsuk- elegendőnek azt, ha csak az mondatik, hogy ezen elvek keretében lesznek a rendeletek kibocsájtandók, mert ime még olyan éles elme is, •mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam, olyan régi, praktikus parlamentáris gondoldolkozású ember, a ki a nemzetjogok gyakorlatának ellenőrzésében oly nagj^ és tevéKÉPVH. NAPTA 1896—1901. XXXVI. ÜÖTET. kény szerepet vitt egy negyed évszázadon keresztül, azzal állt elő ós azt mondja, hogy azon felhatalmazás alapján, a melyet annak idején bizon legártatlanabb dolognak, a legszorosabban körülhatároltnak tekintettek a törvényhozás tagjai, bele lehetett volna a közigazgatási kihágási eljárásba venni azt a büntető parancsot is, a melynek statuálása, egyszerűsítés czírnén most itt czéloztatik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ez egy okkal több arra nézve, hogy a felhatalmazást a rendeletek kibocsátására csak akkor adjuk meg a a t. kormánynak ezután is, mint a milyen garancziák és kautelák között voltunk hajlandók eddig is a meghatalmazást kivételes esetekben megadni, tudniillik hogy legalább a rendeletek tartalmát ismerje a ház. Különösen szükséges ez oly kardinális kérdésekre nézve, a melyek a polgárok jogait ós közszabadságait érintik. Polónyi Géza: Legalább mutassák be a, rendeleteket !^ Barta Ödön: Azt mondja Horánszky Nándor t. képviselő úr tegnapi beszédében, hogy mi frázisokkal dobálózunk, hogy minden csak frázis. (Horánszky Nándor tagadólag int.) » Mindez csak frázis«, ezt a kifejezést használta- a t. képviselő úr. Horánszky Nándor: Arra mondtam, hogy azt mondják: ez rablánczba verése a népszabadságnak \

m Barta Ödön: Hogy mennyit tart Horánszky Nándor t. képviselő úr frázisnak abból, a mit mi mondottunk és hogy itt nemcsak egy dologról van szó, azt konstatálhatom az előttem fekvő feljegyzésekből, a melyek szerint azt mondja, (olvassa) : »Mindezek, t. képviselőház, azt hiszem, egyszerűen frázisok, a melyek hathatnak ott, a hol nem nézik a dolgoknak tartalmát, czélját és irányát, nem nézik az őszinteséget, mert az a javaslat nem tartalmaz semmi egyebet és mert tényleg ebben a javaslatban és annak a dispoziczióiban semmi egyéb nincs, stb., stb.« Tehát nem épen egy beszédbeli szólamra, hanem állásfoglalásunk, tiltakozásunk, aggodalmunk kifejezésével és a közszabadságnak védelmére elhangzott nyilatkozatainkkal szemben alkalmazza, t. képviselőtársam azt, hogy mindez csak frázis és csak ott hathat, a hol nem néznek a dolgok mélyére. Bocsánatot kérek, mi itt, ezen az oldalon a legna.gyobb lojalitással konstatáltuk azt, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére törekvő és azontúl nem menő minden intézkedést örömmel üdvözlünk. 43