Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

33(3 tél. országos ülés 1901. június 2l-én, pénteken. igenis nagy rést üt, ellenben az 1896. évi bűnvádi perrendtartásba, beillesztett büntető parancs — mint félig-meddig írott malaszt — nemcsak azért nem töri át azt az elvet, mert azon alakjában tényleg a gyakorlatba nem is tudott beilleszkedni, hanem főleg* azért, mert mi lényegnek azt tartjuk, hogy az Ítélkezés, a birói intézkedés a féllel szemben jogok, illetőleg kötelességek forrásává ne válhassak, ha az illető valamely tényével ahhoz kifejezetten hozzá nem járul. És itt a kérdés lényege, ez az ütköző pont. Ha kibocsát/tátik valakihez egy rendelet, a melyben az mondatik, hogy tedd ezt vagy amazt, az a rendelet egyszerűen papírsárkány mindaddig, míg az illető fél azt nem mondja, hogy hozzájárulok. Abban nem látjuk megsértve azt a nagy elvet, hogy kihallgatás nélkül senki felett ítéletet nem lehet hozni, mert az nem ítélet; a büntető parancs azon alakjában, a. melyben azt a büntető perrendtartás illető fejezete, az 632. ós az utána következő szakaszok tartalmazzák, nem sérti azt az elvet, a melyet mi védelmezünk, a, félnek magának lévén feladatául tűzve, illetve jogául felihagyva, hogy a bírónak azt az intézkedését, a, mely az ő jogkörét érinti, csak ő, a fél maga teheti ítéleterejűvé, ha hozzájárult valamivel, de az sohasem válik ítéleterejűvé, ha, a fél kifejezetten hozzá nem járul. A passzív rezisztenczia maga tökéletesen elegendő arra, hogy a büntető parancs egyszerű fogalmazvány jellegével bírjon, az a kibocsátott rendelet egy konczeptus maradjon, a melyről maga a törvén y, maga a bűnvádi perrendtartás azt mondja, hogy ehhez később a. tárgyalás folyamán a bíró kötve nincs, vagyis ez reá nézve még prejudicziumot sem alkot. És most ezzel szemben előttünk fekszik a javaslat szerint kontemplált büntető parancs, a mely által a nélkül, hogy a fél bármely formába,n csak egyetlenegy szóval is nyilatkozott volna arra nézve, hogy ő ebben megnyugszik, egy ediktum keletkezik, a mely ítélet erejével bir, végrehajtható ós a törvény formái között megalkotott rendes ítélettel egyenlő hatályt nyer. Ez az, t. képviselőház, a mit mi olyan sérelmes különbségnek találunk az 1896. évi bűnvádi perrendtartásbeli büntető parancs és a most kontemplált büntető parancs közt, és azért nem volt igazsága Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak, mikor tegnap azt állította, hogy az elv már 1896-ban át lett törve, mert épen ellenkezőleg az elvet 1896-ban a törvényhozás a legszigoníbban megvédelmezte azon kísérlettel szemben, a mely a benyújtott bűnvádi perendtartási j avaslatban szinténbenne foglaltatott; ugyanebben az alakban foglaltatott ez benne és akkor a törvényhozás nem fogadta el. Igazán csodálkozva látom, hogy a,z igen tisztelt képviselőház azon tagjai, a kik annak idején az igazságügyi bizottságban az igazságügymini szternek azt a törekvését, hogy ezt a kihallgatás nélküli ítélkezési jogot a független bíróságra ruházza, meghiúsították, azok most . . . Polónyi Géza: Itt vagyunk! Barta Ödön: •— nem mind, de igen sokan vannak, — azok most egy szóval sem védelmezik sem ezt az új álláspontot, sem a régi álláspontot. Hiszen, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam itt van, azt örömmel konstatálom és számítok is rá, hogy az én gyenge támadásomat az ő érveinek súlyával fokozni fogja. De azokat az igazságügyi bizottsági tag urakat keresem, a kik annak idején szükségesnek látták a független bírósággal szemben a bűnvádi perrendtartás javaslatában foglalt institucziótleszállítani arra amértókre és arra aformára, a melyben az most az 1896. évi bűnvádi perrendtartásban benne van. Miért nem védelmezik azt, vagy miért nem támadják ezt? Ha helytelennek tartották azt, a mit oda be akartak illeszteni, ám védjék ezt, halljuk az argumentumokat. Itt nem hallunk szót ós nem tudjuk, mi változott meg. Talán a közszellem ? Hát én nem érteni, t. képviselőház, hogy milyen közszellem az, a mely a, közigazgatási hatóság kezébe oda mer adni egy jogot, a melyet a független bíróságtól annak idején megtagadott. Polónyi Géza: Csak pár évvel ezelőtt! Horánszky Nándor: Egyik sem baj! Polónyi Géza: De nagy baj ez! Barta Ödön: Ha jól hallottam, Horánszky Nándor képviselő úr azt mondja, hogy nem baj sem az egyik, sem a másik; én ilyen szigorú kritikát nem mernék nyilvánítani a felett az intézmény felett, mert ez azt jelentené, hogy nem ér semmit sem így, sem úgy. Akkor meg minek felizgatni a kedélyeket és minek behozni ezt az intézményt a törvénybe? Én azt hiszem, hogy így is. úgy is valami. A büntető perrendtartásbeli büntető parancsról nem akarok részletesebben nyilatkozni, de hog}-- ez, melyet most tárgyalunk, nagyon is valami, arról lesz alkalmam bővebben szólani. Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnapi felszólalásának még egypár tételével vagvok kénytelen ezzel kapcsolatban foglalkozni. Nem volt Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnapi beszédje előtt teljesen megállapodva arra nézve, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr már előbb elhangzott és később előadandó beszédében milyen álláspontot foglal el, mert különben nem esett