Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

308 720. országos ülés 1901. j iunius 20-áii, csütörtökön. tartani, és a melyek a rendőri bíráskodásnak azt az ódiózus természetét, a melyet a t. képviselő úr akkor említett, csillapítani, szelídíteni alkalmasak, de másfelől a rendőri bíráskodás gyorsaságát ós hatályosságát is előmozdítják. Hivatkozva azokra, a mikkel múltkori beszédemet befejeztem, és a mikre visszatérni nem akarok, azzal az öntudattal ajánlom ezen javaslatot a t. háznak, hogy ezzel kétségtelenül az admiiiisztráczió javítását, egyszerűsítését hatályosan előmozdítjuk, és közszükségnek, ós az élet igen komoly ós erős kívánalmának teszünk eleget. Azt hiszem, hogy azon aggályokat is, melyeket felhoztak, az általam bejelentett módosításokkal most már nagy mértékbeli sikerült, ha nem is eloszlatni, de legalább gyengíteni, és azért kérem, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senkisem kivan, akkor a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A javaslati általánosságban való tárgyalása alkalmával beadatott Szalay Károly képviselő úr által egy határozati javaslat, a mely halasztó természetű ; legelőször tehát azt fogom szavazás alá bocsátani. Mielőtt a kérdést feltennem, a határozati javaslat fel fog olvastatni. Buzáth Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot): »A képviselőház a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló javaslatot tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítja,* Elnök: A kérdés most rnár az, elfogadja-e a ház Szalay Károly képviselő határozati javaslatát : igen, vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik azt eliogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház nem fogadta el a határozati javaslatot. Áttérünk most már a, törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása iránti határozat hozatalára. A kérdés az, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgj^alás alapjául: igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgj^alás alapjául elfogadta. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Először a czím. Lázár Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat csímét, 1. és 2. §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 3. §-t). Buzáth Ferencz jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! A 3. §. intézi el azt a kardinális kérdést, hogy két egybehangzó határozat ellen további felebbezésnek helye nem lévén, csak felülvizsgálati kérelemnek van helye azon esetben, ha ezen határozat nyilván törvénybe ütközik, ha a hatóság nem volt illetékes, vagy a határozat alapjáxíl szolgáló elj törvényt sérti. Nem tudom, nem lesz-e helyén, ha ennél a kérdésnél megvitatjuk azt, a mi az általános vitának körülbelül csomópontját képezte, hogy tudniillik az alkotmányos garancziák tekintetében milyen rendszerhez nyúlt a törvényhozás. Már most ha a miniszterhez való revizionális jogorvoslat rendszerré emeltetik, ez jelenti egyszerűen azt, hogy Magyarországon a törvénymagyarázat és törvényalkalmazás kérdésében, tehát a legalitás kérdésében annyiféle modus fog uralkodni, a hány belügyminisztériumunk lesz, úgy hogy a törvények, a melyek alkotmányjogi biztosítékot is tartalmaznak, s a melyek különösen a rendőrbiráskodás terén az egyéni szabadságot is közelről érintik, nem lesznek ellátva a jogbiztonságot jogállamban egyedül biztosító független bírósági ítéletekkel, hanem tisztán politikai és tisztán a politikai felelősség szempontjából felelősségre vonható egyéneknek egyéni arbitriumával. T. képviselőház! Előre bocsátom azt, hogy Magyarország valósággal a kihágások Eldorádó] a, (Derültség.) Nincs a világon jogállam, a melyben a rendszertelenül megállapított ós büntetésekkel sújtott kihágásoknak annyiféle neme léteznék, mint Magyarországon. Kihágásokat statuálnak a törvény, a miniszteri rendeletek és statuálnak a törvényhatóságok szabályrendeletei. A kihágásoknak olyan légiója és olyan tömkelege áll fenn, hogy Magyarországon a saját törvényhatóságának területén is ugyan ember legj^en, a ki csak meg tudja találni, hogy mikor követ el kihágást, nem is szólva arról, hogy tudná, mikor ütközik egyik-másik cselekvése, vagy egyik-másik mulasztása valamely kihágási törvénybe. Aköz2 egészségügynek, közrendószetnek, mezőrendőrsógnek stb. egész területein annyiféle a kihágás, hogy merőben lehetlen ma azoknak