Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

306 7á0. országos ülés 1901. június 20-án, csütörtökön. Azt mondja a képviselő úr, hogy a miniszter csakugyan a községi jegyzőkre helyezi a fősúlyt, ez látszik abból, mert községi jegyzői tanfolyamokat csinál és azokat szükségesnek tartotta százezer koronánál nagyobb javadalommal óletbelóptetni. Meg lehet, hogy a képviselő uraknak most már nem tetszik, hogy a körjegyzők qualifikáczióját emelem, azonban -ón mégis azt hiszem, hogy praktikus úton járok el, a mennyiben a létező és rendelkezésünkre álló anyaggal számolok, midőn azt kiképezni akarom és nem nagy frázisokkal, optativus módon és dezideriumok képében mondom, hogy nagyobb qualifákácziójú, nagyobb szervezetű, ilyen meg amolyan, orgánumokat kell felállítani. Önöknek, t. képviselő urak, azokról a padokról, könnyű így beszélni, mert egyúttal azt is hozzáteszik, hogy az a miniszter pedig, a ki ez időben vezeti az ügyeket, azokból a szép elvekből, azokból a hangzatos frázisokból bontakozzék ki és csináljon valamit ós ha a miniszter előáll és csinál valamit a gyakorlati élet igényeihez alkalmazva, ha az élet aprócseprő mizériáit akarja javítani: akkor sietnek előállani ós azt mondják, hogy nekünk pedig nem ez kell, hanem mi nagy dolgokat, nagy alkotásokat, nagy szervezéseket várunk ós ez nem ér semmit. Ez engem sem el nem búsít, sem el nem kedvetlenít, én megyek a magam útján, szem előtt tartom azokat a nagy dolgokat és közrehatok és mindent el fogok követni, hogy siettessem azokat, sőt elkészítem, ezzel a javaslattal nem egészen, de igenis azzal, a melyet előterjesztettem ebben a házban, s a mely a mai adminisztráczió egy igen nagy ágazatában, a pénztári szolgálatba ós a számvitelbe benyúl ós egy másikkal, a nielylyel a közszolgáltatások egységesítését akarom létesíteni ; ezzel sem készítem ugyan elő teljes mértékben azt a nagy reformot, ele azt hiszem, szolgálatot teszek annak az ügynek a praktikus, a. keresztülvihető, az ország igazi szükségleteit ós érdekeit felölelő módozatban és rendszerben, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és azt hiszem, ez a helyes. Azt mondja a t. képviselő úr, ne állítsanak fel eszméket és egyes jelszavakat. Itt meg megint az ellenkezőt helyesli, mert ilyen formát mond t. barátom a beszédjében. Hát hiszen nem állítok én fel itt semmiféle jelszavakat és hangzatos frázisokat, épen az ellenkezőjót teszem, egészen polgári köntösben, egészen szerén}" mezben megjelenik egy törvényjavaslat, a melynek sem czélja, semtendencziája, sem semmije nem pretenziv, hanem csak egyeszerűsíteni akar, egyszerűsíteni akar elvek alapján, a melyeket nem is hallottam a büntető parancs kivételével kontroventálni. És nézetem szerint ez a körülmény a javaslat mellett szól, mert ón — ismétlem — nem hallottam érdemileg a felebbezósen kivűl, a melyre a múltkor feleltem ós a büntető parancson kivűl, abban semmit kontroventálni és kifogásolni. És ezt csak örvendetes tudomásul veszem ós elismeréssel fogadom. Hát legyenek igazságosak. Hogyan keletkezett ez a mai adminisztráczió? Mi akkor, a mikor az ország alkotmányos érdeke megindult, egy tabula ráza előtt állottunk, kénytelenségből inkább közjogi determinácziókkal foglalkozó törvényekben alkottuk meg a közigazgatást; akkor csináltuk a megyét és a községet, akkor megcsináltunk igen sok mást törvényt a közigazgatás minden terén. Ezeket a törvényeket végre kellett hajtani. Azonkívül jött az élet a maga fejlődésével, a maga ezerszeres ágas-bogas, komplikált, szövevényes követelményeivel, fejlődésével, alakjaival, mozzanataival. Ezekkel annak az adminisztrácziónak mind számolnia kellett. Tessék nekem elhinni, hogy a magyar közélet vitalitásának és a magyar közélet életrevalóságának bizonyítéka az, hogy ezzel a hiányos organizmussal, a melyet reformálni akarunk, meg tudtunk felelni annak a folyton szaporodó és rohamosan fejlődő sok követelménynek, a melyeket az adminisztráczió irányában támasztottunk. Hogy az eljárás, hogy az ügyvitel formalitásokban, huzavonákban, komplikácziókban és így túlterheltségben szenved, azon ennek folytán csodálkozni nem lehet, tehát ezt akarom most lehetőleg szanálni és ettől akarom megtisztítani a közigazgatás eljárását, semmi egyebet, azt sem a maga lóíryegében, csak a kezelést és az ügyvitelt, mert az eljárási szabályok majd annak idején a nagy reformmal kapcsolatosan lesznek megalkotandók, és azt hiszem, mikor így cselekszem, helyes úton járok. Most, t. képviselőház, egy oly kérdéssel kell foglalkoznom és pedig nemcsak az illető képviselő úr kedvóért, de valóban közérdekből, a melyet a javaslat egy kényes ós lényeges pontjára, a rendőri bíráskodás kérdésére nézve vetett fel Visontai Soma képviselő úr, a ki ebben a tekintetben hozzám kérdést is intézett. Visontai Soma t. képviselő úr azt mondja, ós ebben igaza van, hogy közigazgatási rendőri bíráskodás kérdésében ez a javaslat nagy előrehaladást nem jelent ós ez a kérdés végmegoldása sem, mert hiszen ő előtte más lebeg, rendőri bíráskodásra nézve a külön közigazgatási bírósági eljárás. Én neki ebben teljesen