Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

298 720. országos ülés 1901. j anius 20-án, csütörtökön. tovább nem felebbezhető, csak felülvizsgálattal támadható meg. És mi ennek a kifogásnak oka? Az, hogy a két alsó fok annyira össze van szövődve, annyira össze van egymással kapcsolva, hogy ez két önálló fórumnak nem is tekinthető. (Úgy van! Úgy van! a szélső balol­dalon.) Hát ha ezen változtatni akarunk, ak­kor vájjon nem kell-e az egész megyei rend­szerhez hozzányúlnunk ? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem!) Lehetséges a megyei rend­szerhez való hozzányúlás nélkül ezen változ­tatni ? Polónyi Géza: Lehet! Csak a közigaz­gatási bíróságot tessék revizionális fórummá tenni! Barta Ödön: Középfokú közigazgatási bíróságot kért a nemzeti párt ezelőtt tíz évvel! Apponyi kérte! (úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Akkor először nem egyszerűsítünk, és másodszor lényeges költség­emeléssel fogunk szemben állani és új orga­nizmust plántálunk be a közigazgatásba. Én ennek elvileg ellene nem vagyok, elvileg alá­írom feltétlenül, csak az a. kérdés, hogy birja-e az ország a maga erejéből ezeket az alkotá­sokat ? Barta Ödön: Búja! Visontai Soma: Meg is lesznek! Horánszky Nándor: És ha legalább most nem birja, hát addig nézzük, míg a viz lefo­lyik, addig hagyjuk meg a mai konfúziót, zűr­zavart és az agendäknak azt a. felesleges nagy tömegét, a melyek korlátozás nélkül fennál­lanak? Én azt gondolom, hogy addig is, míg vagy az adminisztráczió rendezése bekövet­kezhetik, vagy az a panaczea, a melyet t. ba­rátom említ, behozható, addig is csak kell va­lamit tenni! Hiszen a szemrehányásokat épen azért tették a kormánynak, hogy addig is nem akar semmit ebben a tekintetben kifejteni. De mit kivannak a mi t. barátaink? A két első fok rendelkezéseiben nem nyugosznak meg, hanem az állami hatalom adminisztrácziójából kivannak még valamit hozzá. .. Barta Ödön: A felelősségből kívánunk! Horánszky Nándor: Nem azt kívánják," hogy a- harmadik fokon ez az ügy fölmenjen azon kormányhoz, a mely az állami hatalom igazgatásának a kezelője. Szinay Gyula: Én a közigazgatási bíró­ságot kívánom! Horánszky Nándor: De kérem, ha a mai állapot fennáll, hova fog menni a felebbezés? Szinay Gyula: Tessék megváltoztatni! Polónyi Géza: Azért van új törvény, hogy új állapotot csináljon! (Zaj. Elnök csenget.) Horánszky Nándor: De a míg megvál­toztathatjuk, összetegyük a, kezünket ? (Felkiál­tások a szélső balolalon: Most változtassuk meg! Zaj. Az elnök csenget.) Azt gondolom, sem mi, sem t, barátaink erre nem képesek. De ez kü­lönben a legnagyobb fokú bizalmatlanság is azzal a megyével és azzal a megyei institu­czióval szemben, a melynek fentartása érde­kében a mi t. barátaink küzdenek. Ez a tény, t. képviselőház, (Elénk ellenmondás a szélső bal­oldalon.) és én értem is, mert ha önök a köz­igazgatás igényeit ki akarják elégíteni, múl­hatlanúl, okvetlenül, következetesen rá kell jutniok arra, hogy ezeket pedig a mai orga­nizmus mellett, a mai adminisztráczió rend­szere mellett kielégíteni egyszerűen nem lehet. Azt mondta Kossuth Ferencz t. barátom az imént, hogy a megyéknél felülről jövő nyo­más következtében úgy, a mint a múltban, a jövőre is nagy visszaélések történhetnek. Meg­lehet, megengedem. De ha a mai állapoton nem változtatunk, ugyanezen eset lehetősége nem fog-e szintén fenmaradni? Egyszerűen fenn fog maradni. Ebben a tekintetben a tör­vényjavaslat tehetetlen és nem is akar vál­toztatni, mert nem nyúl és nem nyúlhat a szervezethez és csak annyit akar, hogy a kom­plikácziók azon rendszere helyett, a mely abban ma megvan, egyszerűség hozassék. Ezért nem lehet tehát támadni a javaslatot és azért kel­lett arra a térre átmenni, hogy itt a nép jo­gainak és szabadságának megfosztásáról van sző, mert objektív támpontok, objektív motí­vumok nem^lóteznek. Barta Ödön: Ez nem objektív? Horánszky Nándor: Nem! A feiebbezések korlátozása tekintetében csak három eset lehetséges. Lehetséges vagy elfogadni a javaslatot, a mely előttünk áll, vagy fentartani a mai konfuzus állapotokat, vagy kiterjeszteni a felebbezést in infinitum, tehát a korlátozást általában meg kell szün­tetni az egész területen. Más, szerintem, nem képzelhető. (Felkiáltások a szélső baloldalról: De­hogy nem!) A megszorítás nem kell; ez a ja­vaslat nehézkes ; mi marad tehát hátra, t. ba­rátaim szerint ? Hátra marad az, hogy terjesz­tessék ki a felebbezés korlátozás nélkül még azokra az ügyekre is, a melyekre az rna is korlátozva van. Nos, t. képviselőház, ha ezt valaki egyszerűsítésnek nevezi, lehetséges, hogy igaza van; én ennek nem tartom, erre nem törekszem; sőt törekszem az ellenkezőre: tö­rekszem arra, hogy a nélkül, hogy az admi­nisztráczió terén akár organikus dolgokba, akár az adminisztráczió lényegét képező dolgokba beavatkozzam, adjam meg a lehetőségét annak, hogy azon a téren, a melyen az adminisztráczió ma működik, és a mely téren a felebbezésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom