Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-720

720. országos ülés 1901. jnnins 20-án, csütörtökön. 299 is szó van, a lehetősége fenforogjon annak, hogy az egyszerűsítés bekövetkezzék. A legléiryegesebb sérelem, a mely felhozatott a javaslat ellen, a. büntetőparancs. (Úgy van! Ugy van! Halljuk! a szélső baloldalról.) Itt a kormánjr a maga számára új jogot nem vindikál. A részletekben van bizonyos eltérés ós nüánsz; azt megengedem; erre rá is fogok térni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a joga a kormánynak ma is megvan. Ezt számára az 1897: XXXIII. törvényczikk 28. §-a biztosítja; elannyira, hogy ha a kormány ezt a szakaszt ebbe a javaslatba be nem iktatta volna, ennek a rendeletnek a kibocsátására ma is a törvény alapján feltótlen joga volna. Barta Ödön: Ezt nehéz volna bizonyítani! Horánszky Nándor: Kérem, egyszerűen bizonyítja maga- a, törvény, mert a törvény világosan megmondja, hogy a belügyminisztert az igazságügyminiszterrel egyetértőleg felhatalmazza arra, hogy a kihágási büntető-eljárást rendelettel szabályozza. Barta Ödön: De az nem eljárási kérdési Horánszky Nándor: Valamint a járásbíróságoknál a büntetőparancs eljárási kérdés, •— mert nem más, — úgy itt is eljárási kérdés, és ón szeretném látni azt a jogászt, a ki a büntetőparancsot másba, mint az eljárásba illesztené be. Ha most már a kormány ahhoz a felhatalmazáshoz folyamodik, a mely számára biztosítva, van, mit tehet? Teheti azt, hogy az 1896 : XXXIII. törvényczikkben foglalt rendelkezésekkel identikus intézkedést a közigazgatás területén is behozhatja. Ez a logikája az 1896: XXXIII. törvónyczikknek és azon rendelkezésének, hogy a kihágási ügyekre nézve az eljárást rendeleti úton szabályozza. Megengedem, hogy ez csak egy eltéréssel lehetséges, ós egy van, a mihez szó férhet, szó férhet ahhoz, hogy ha a büntetőparancsot behozza, más alakban nem hozhatja be, mint a mely alakban azt az 1896: XXXIII. törvényczikk rendeli; ehhez szó fér, ezt megengedem. De t. képviselőház! Azok az intézkedések, azok a garaneziák, a melyek ebben a javaslatban foglaltatnak, azt hiszem, kielégítik azokat az igényeket és kívánalmakat, a melyek fenforoghatnak e tekintetben, a mit megad a kihágási büntető parancs érdekében a járásbirónak a, törvény, ugyanazokat a czélokat, tehát jogsérelmek nélkül, ezen az úton is ellehet érni. (Halljuk! Halljuk!) Mert ha a büntető parancsban, annak a blanketjén figyelmeztetve van mindenki arra, hogy ezzel szemben eljárást kívánhat, s ha részére a kézbesítés úgy történik, a mint a t. miniszter úr, legalább úgy vettem ki nyilatkozatából, konczedálni hajlandó, hogy az illető ezzel a joggal megismertessék, ha az illetőnek megmondatik: fizetned nem kell, hanem ezzel szemben tárgyalást kívánhatsz ; hogy hol foroghat fenn itt az a veszély, a melyet t. barátom Kossuth Ferencz említett ós előtte Barta Ödön is, hogy itt óriási jogsérelemről van szó, hogy hol forog az fenn, hogy kihallgatás nélkül valakit el akarnak ítélni, azt nem tudom átlátni ? (Mozgás és zaj ajxtl- és a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Ez az elvet sérti! Horánszky Nándor: De tovább megyek, t. ház! Méltóztassék megnézni a gyakorlati életet. Hát lehetséges egy büntető parancs a a nélkül, hogy annak számtalan tanácsadói ne legyenek? Hiszen Magyarországon a gyakorlat szerint sok esetben, fájdalom, épen az a baj, hogy tanácsadó nagyon sok van ; és kihasználják a szegény embert a tanácsadással még ott is. a hol arra szükség nem volna, s a hol az annak a szegény embernek elég nagy a baja. (Úgy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Vájjon már most ezen intézkedésből az következhetne, hogy valaki kihallgatás nélkül elmarasztalható, ez egyszerűen lehetetlen, lehetetlen azon kautelákkal. azon biztosítékokkal szemben, a melyek a törvénybe már eddig is beiktatva vannak, és a melyeket a t. miniszterelnök úr a. jövőben is hajlandó a törvénybe beiktatni és biztosítani. Azt mondja Kossuth Ferencz; t. barátom, hoo-y itt a viszszaélésnek egy lehetősége forog fenn. Megengedem ; a tételt magát diffikultálni nem akarom. A mint a mi a múltakban megtör törtónt, megtörténhetik a jövőben is; ezt szívesen konczedálom, de a büntető parancson kívül ennek a zaklatásnak, ennek a visszaélésnek lehetősége szintén fenforog? (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Dehogy nem !) Eddig is fenforgott büntető parancs nélkül, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) az illetőt megidézték nem egyszer, hanem tízszer, (Egy hang a baloldalon: Zaklatták!) nem is tárgyaltak vele mindjárt, hanem tárgyaltak négyöt halasztás után hatodszor és hetedszer; zaklatták a dolgokkal, el is marasztalták, sokszor talán igaztalanul, vagy legalább méltánytalanul, mert én e kettő között különbséget teszek. Hát ez nem forgott fenn eddig is? Vagy e nélkül nem foroghatna fenn a jövőben is? Igenis fenforoghat a büntető parancscsal, fenforoghat a másikkal szemben is; az egyiknél is, a másiknál is, de már a tárgyalás lehetőségének kívánalma megvan, tehát semmiféle újításról, semmiféle jogfosztásról, semmiféle új rablánczszom kovácsolásáról szó sem lehet. 38*