Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-719

274 719. országos ülés IftOl. jnníus Ifién, szérűin. Halljuk! Halljuk!) hogy annak a pártnak, a melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr vezet, többé tagja nem lehet. Nem mondom, hogy ilyen formában jelentse ezt ki; bizonyosan talál az igen tisztelt és igen verzátus miniszterelnök úr módot arra, hogy ezt a kellő formában Dógen Gusztáv úrral megértesse. Ezekben én, t. ház, az igen tisztelt miniszterelnök úrral és az igen tisztelt pénzügyminiszter úrral végeztem, s válaszukkal meg vagyok elégedve; elvárom azonban tőlük, hogy az általam jelzett konzecmencziát levonva, Dégen Gusztáv úrral a maga módja szerint járjanak el. És most áttérek magára Dégen Gusztáv úrra. (Halljuh! Halljuk! bal felöl.) Egy pár perczczel ezelőtt azt hallottam a folyosón egy igen tisztelt képviselőtársam és barátom szájából, hogy »csak ne volna ez a radikális ügy, hogy nem kell ezeket a dolgokat piszkálni, az ördögöt a falra festeni, a radikálisokkal nem kell czimborální*. Hát a magam részéről kijelentem, hogy tökéletesen igaza van ; ón velük nem is czimborálok, legalább politikailag nem, mert bizony tőlük engem is igen-igen nagy űr választ el, talán épen olyan nagy űr, mint a t. miniszterelnök urat attól a párttól, a melynek körébe ón tartozom. De nem ez a fődolog itt, hogy radikális emberekkel szemben történt-e Dégen Gusztáv úr részéről a becsapás, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) hanem inkább arról, hogy a törvény iránt tisztelettel viseltessék kormány, párt és a képviselőháznak minden tagja egyaránt, s a törvénytiprást, a törvénysértést ne tűrje ez a ház, (Úgy van! (úgy van! bal fel ól.) hanem az, a ki törvénysértést követ el, ha máskép nem lehetne, a konzequencziák levonására kóiTyszeríttessék. Buzáth Ferencz: Mondjon le! Zmeskál Zoltán: Mert én abban találom a veszélyt, hogy radikális, szocziális, kormánypárti liberális, néppárti, vagy szélsőbaloldali-e italaid: az nekem tökéletesen mindegy, ehhez hasonló dologban. Én abban látom a legnagyobb veszedelmet és a szocziálizmusnak, anárehizmusnak, nemzetiségi túlkapásoknak és ilyen természetű dolgoknak melegágyát, hogy ép egy képviselő nem tiszteli és lábbal tiporja a törvényt, és hogy bár minden téren törvényszegéssel ós a legnagyobb atroczitásokkal találkozunk, nem találunk rá büntetést, komoly, megrovó szót, még akkor sem, ha képviselők követnek el ilyen megbotránkoztató eljárást. Áttérek most magára Dógen Gusztáv úrra. Kijelentem, hogy magánbecsülctét illetőleg nem ^dlatkozom, ezt egészen intakt hagyom, mert történnek politikai botlások ós oly eljárások is, a melyeket nem lehet elég szigorúan aposztrofálni, de szerintem ez nem mindig involválja azt is, hogy általuk az illető magánjelleme is alterálva lenne. Én egészen objektíve politikai eljárását fogom csak bírálat alá venni és kérem a t. túloldalt és az igen tisztelt kormányt, válaszom után az ügyet szintén ily értelemben megítélni. Az igen tisztelt miniszterelnök úr a múltkor, ós jelenleg az igen tisztelt pénzügyminiszter úr határozottan kijelentették, hogy ők Dégen Gusztáv úrnak eljárásával magukat nem azonosítják, nem azonosították, és elítélnek minden ehhez hasonló eljárást minden képviselőnél, bármely oldalon üljön is az. Ezt én elfogadom ós köszönettel nyugtázom. Hogy azonban Dégen Gusztáv úrral szemben tisztán láthassuk a helyzetet, méltóztassék megengedni, hogy ón még egyszer olvassam fel hírhedt német szövegű levelét. Dógen Gusztáv úr annak idején le akarta tagadni annak értelmét, a mit én magyarra fordítottam az ő német leveléből. Nem tudom, számított-e arra, hogy sokan lesznek a képviselőházban, sőt talán a szélsőbaloldal padjain is, a kik a német szöveget mégis meg fogják érteni. De ha sokan nem is értették volna, azóta ideje volt mindenkinek meggyőződni arról, hogy én akkor a német nyelvű levélnek értelmét híven, tökéletesen adtam magyarul vissza és Dégen Gusztáv úr csak azon esetben menthető fel a a súlyos vád alól, ha esetleg ő nem értette saját levelét. Olvassuk el még egyszer németül a levelet (olvassa): »Geehrter Herr Eitler! Ich habé Ihnen neulich in der Frage des Buschenschankes klar und deutlich geschrieben, dass diese Angelegenheit beim Ministerium als von Zsombor pussirt und von Kasics betriebene Eingabe behandelt wird. Das ist nun die Thatsache, dass die Radikalen wegen den Busehenschank sich beim Ministerium herumtreiben. Aendern kann man diese Angelegenheit —- nach meiner Meinung — nur so, wenn von Agendorf eine Deputation hieher kommen würde, welche ich zum Minister auf Audienz bringe. Hier aberdasmachenzukönnen, müssten die Wähler, die zu den Radikalen gegangen sind — ich verstehe die Besitzenden — sich unterfertigen und erklären, dass sie zu meiner Partei gehören, dann, nur dann könnte ich bei der Regierung diese Begünstigung für Agendori erwirken, welche bis zum Herbste spätestens erreicht werden könnte.« A többi nem lényeges. Már most mi sül ki ebből a levélből ? Az, hogy a mit egy képviselő választói előtt, legyen az levélben vagy szóval, kijelentett, az nem felel meg a valóságnak. Én nem vonom kétségbe a miniszter úr állítását, a ki határozottan kijelentette, hogy ő mindazokat, a miket Dógen Gusztáv