Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

718. országos ülés 1901. június 18-án, kedden. 353 hoz, hogy ezen javaslat 22. §-ában a törvényhozás megnyugtatására vétessék be az, hogy a mennyiben mi felhatalmazást adunk a t. miniszter úrnak arra, hogy ő a rendőri bíráskodást rendeletileg szabályozza, ez csakis a szóbeliség, a nyilvánosság, a szabad anyagi és alaki védelem respektálása mellett történhessék. Mert, bár a t. miniszter úr azt mondja, hogy 30 éven át ezen a téren nem történt semmi... Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam! Visontai Soma:... mégis bátor vagyok szíves figyelmét felhívni arra, hogy az 1880-iki rendelet, a mely most még érvényben van, — megmondom miért van, ez is egy nagy abuzus, — a mely ma szabályozza a rendőri bíráskodást, a mely hosszú küzdelmeknek az eredménye, s a mely nagy vívmányként üdvözöltetett annak idején, igen helyes, világos és szép módon, belevitte a közigazgatási bíráskodásba a szóbeliséget, a nyilvánosságot, a kontradiktorius eljárást ós a védelem teljes szabadságát. Tehát, habár a t. miniszter úr azt mondja, hogy 30 óv óta nem történt semmi, ez az egy semmi . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam, hogy semmi . . . hanem azt, hogy ennyi nem törtónt! Visontai Soma: Ilyen nagy alkotás nem történt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam, hogy ilyen nagy alkotás, csak azt mondtam, hogy ennyi nem történt; tessék ehhez tartani magát! Visontai Soma: ... az az 1880-iki rendelet oly szépen hozzásimult a büntetőelj elfogadott elveihez, hogy ón arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezen rendeletnek szelleme ós iránya tartassék fenn továbbra is. Széll Kálmán miniszterelnök: Fenn fog tartatni! Visontai Soma: Mert ón nagyon félek attól, hogy ha ily egyszerűsítési törekvések ragadják meg a hatalmat és a czólszerüségi szempontokból keletkezett felfogásokat bele akarja vinni ilyen térre, ez az egyszerűsítés sokszor jogok konfiskálását jelenti, s ha ez nem törvényhozás igénybevételével, hanem a rendeleti jognak ellenőrizhetetlen ós sokszor a hatalomra támaszkodó intézkedéseivel történik, akkor kívánnunk kell, hogy ez a rendőri bíráskodás a nyilvánosság elvének, a kontradiktorius eljárásnak, és a szabad védelemnek méltatásával alkottassák meg. Én azt hiszem, hogy ezen rendelet kibocsátásának az ideje nagyon is itt van, mert nagyon különös dolognak tartom, hogy már 1896-ban tehát öt esztendővel ezelőtt a t. kormány felhatalmazást kapott erre, a mi tulajdonkópen nemcsak felhatalmazás, hanem a törvényhozásnak parancsát és utasítását fejezi ki, ós a törvén}^ végrehajtásának nélkülözhetlen kelléke, s ennek daczára ez a rendelet ma sincs még kibocsátva, úgy, hogy csak türelmi állapotban vagyunk, és szükségből ma is érvényben van az 1880-iki miniszteri rendelet. Ennek a rendeletnek kibocsátását tehát sürgősnek tartom, de olyan szellemben való kibocsátását, a mint azt kifejtettem, s a mint azt a t. kormánytól követelem. Ezen 22. §-on kivűl még több szakasz van, melyekben felhatalmazások adatnak a t. kormánynak, de az én t. barátaim ezekre reflektáltak már, s azért ezekre kiterjeszkedni nem akarok. De ki akarok terjeszkedni arra, hogy a t. kormány belevonta ezen javaslatba a rendőri büntetőbíráskodást is. Nem rég történt, hogy a t. miniszterelnök úr egy, a ház elé terjesztett határozati javaslatommal szemben azt a kijelentést tette, hogy nem szükséges határozati javaslatot benyújtani, mert maga a t. miniszterelnök úr is, mint a belügyi kormányzat intézője, gondolkozik arról, hogy a rendőri bíráskodás többé ne függő elemek ós a politikai hatóságoknak alárendelt függő tényezők által intéztessék, hanem független birák által. Széll Kálmán miniszterelnök: Az első instancziában különösen, magam is azt akarom! Visontai Soma: Annál kellemetlenebbűl hatott a közvéleményre ós a szakkörökre, hogy ezen javaslatban mégis a, régi állapot nemcsak fentartatott, hanem megerősíttetett, mert hiszen méltóztatnak látni, hogy nemcsak hogy az első ós másodfokon intéztetik a rendőri bíráskodás az eddigi hatóságok által, hanem harmadfokon is még mindig az illető miniszterek bíráskodnak, a belügyi, a honvédelemügyi, földmívelósügyi, kereskedelemügyi miniszterek stb. Az igazságnak azonban tartozom annak konstatálásával, hogy már ezen javaslat szövegében is nyomát látom, hogy a t. miniszterelnök úr igenis urát akarja adni azon kijelentésének, mert hiszen, a mint látjuk, a 13. §. — ós ez az első eset, hogy ilyen kijelentést találunk a rendőri bíráskodásra nézve — azt mondja, hogy addig, míg ez irányban külön törvény véglegesen nem rendelkezik. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt értettem alatta! Visontai Soma: Az igenis megnyugtató, hogy a t. miniszterelnök úr ez irányban a helyzetet javítani akarja és hogy igenis komolyan foglalkozik azzal, hogy más bíróság bíráskodjék ezen ügyekben. Csak azt sajnálom,