Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-718
254 718. országos ülés 1901. június 18-án, keddeiu hogy ezen szakasznak már a szövegezésében is ez a törekvés világosabb kifejezést nem nyer és hogy nem úgy szövegeztetett a szakasz, hogy: addig, míg ez irányban is külön független bíróságokra fogja ruházni a rendőri bíráskodást. Ezt azonban, ismétlem, a- magam részéről megnyugtatónak találom. De annál nagyoldj aggodalommal látom a büntetőpa,rancsnak oly módon való beiktatását a törvénybe, a mint az itt történik. (Helyeslés balfelöl.) így egyszerűen odaállítva, nagyon ártatlan dolognak látszik a büntető parancs, mert hiszen azt mondja a t. miniszterelnök úr: kérem, ne aggódjanak az urak, ne aggódjék a törvényhozás, hiszen csak kihágásokról van szó. De mit jelent az Magyarországon, hogy kihágásokról van szó? íme, t. képviselőház, hogy a büntető parancs mily mérveket ölthet Magyarországon és hogy milyen nagymérvűek nálunk a közigazgatási kihágások, azt bizonyítja, hogy 1895-ben a közigazgatás által elbírált ós oda utalt összes kihágások száma 416.000 volt. • Kubik Béla: Hát ez semmi ? Visontai Soma: Ötvenezerrel több volt tehát a kihágások száma, mint az előző évben. Míg továbbá lS96-ban csak 432.000 volt, 1897ben már 440.000 volt, 1898-ban felment 460.000re, 1899-ben pedig 473.000-re. A közigazgatási hatóságok által elbírált kihágási esetek száma, a melyek a hatóság és a közcsend ellen való kihágásokból származtak, 1895-ben csak 10.246, 1899-ben már 19.948, a közbiztonság elleni kihágások száma 1895-ben 24.345, 1899ben már 35.887 ; közrend ós közszemérem elleni kihágás volt 1895-ben 32.845,1899-ben 45.800 ; közegészségügy és testi épség elleni kihágás 1895-ben 20.190, 1899-ben 32.400; tulajdon elleni kihágás 1895-ben 4843, 1898-ban 7970; vadászati kihágás 1895-ben 3785, 1899-ben 7320, tehát majdnem 4000-rel több; egyéb kihágás volt 1895-ben 76.000, 1899-ben 96.000. A közigazgatási úton elítéltek összes száma volt 788.693 stb. Ha tehát oly intézkedésnek az életbeléptetéséről van szó, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) a melylyel oda törekszünk, hogy ezen ítéleteket a büntető parancscsal helyettesítsük, akkor kétségtelenül oda kell néznünk ós arra kell irányítanunk figyelmünket, hogy ezen kihágások az állampolgároknak sok százezreit érintik, azok érdekeit tángálják közvetlenül, érintik azok tevékenységét, működését ós összes életviszonyait. Tekintettel kell tehát arra is lenni, hogy az állampolgárok azon nagy rétegét és részét is illetik ezek az intézkedések, a kik értelmiség és műveltség dolgában nem állanak oly magas fokon, hogy bizonyos intézkedéseknek a hatását, bizonyos intézkedésekben lefektetett elvek horderejót figyelembe vehessék. (Halljuk! Halljuk! Folytonos zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza: Várjuk, míg a minisztertanácsnak vége lesz! Visontai Soma: Már most, t. képviselőház, mondom, hogy mindezen szempontokra figyelemmel kell lennünk. És mit látunk ? Elismerem, igenis, hogy egyes államokban a büntető parancs, mint számottevő és bizonyos hiányokat orvosló intézmény a rendőri bíráskodásban is helyesnek bizonyult. Elismerem, hogy a büntetőparancsnak igenis megvan a maga szükségessége egyes államokban, ós meg is van a maga hatása, a maga czólszerűsége, és igenis pótol bizonyos igazságszolgáltatási feladatot. De, t. képviselőház, azért mindenütt azt látjuk, hogy az ilyen intézkedések, a melyek a törvóm^eknek általános garancziáit közvetetlenűl érintik, azokat egy adott esetben, és pedig fontosabb esetben kizárják. (Halljuk! Halljuk! Hosszantartó zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a szélső baloldalon: Majd megvárjuk, a míg kibeszélik magukat!) Elnök: Kérem, ne tessék konverzálni! (Halljuk! Halljuk!) Visontai Soma: Szükséges tehát, hogy a midőn ily fontos garancziák mellőzésével történik a jogszolgáltatásnak egy ilyen mozzanata, hogy akkor ez a nemzet hagyományainak és felfogásának, a lakosság különböző rétegei szükségleteinek megfeleljen. A t. törvényhozás példáját adta annak, hogy a büntető parancsot miként óhajtja Magyarország igazságszolgáltatási intézményébe beilleszteni, példáját adta akkor, midőn a büntető perrendtartásnak 532-ik szakaszát megalkotta. Mit látunk, t. kéjjviselőház ? Azt, hogy igenis helyt adott a büntető parancsnak. Még pedig oly mórtékben adott helyt, hogy először is mint külön kautólát állította oda azt, ha az illető gyanú valósága ellen nem merül fel aggodalom, — a mi a mostani javaslatban nincs meg, — ós másodszor beiktatta azt, hogy az ilyen büntető parancs a közvádlónak indokolt Írásbeli indítványára bocsátható ki, — mi szintén nincs itt benn a dolog természeténél fogva, minthogy közvádló most még a közigazgatási bíráskodásban nincsen, — lehet, hogy lesz, óhajtandónak is találom, hogy legyen ós magam is azt mondom, hogy a mennyiben a járásbírósága eljárásoknál, a kihágásoknál megvan, itt is legyen meg valami úton-módon, — de ezenfelül ahhoz, hogy hatályossá legyen a büntető parancs, — a mint az szóba került már itt a képviselőház előtt, — szükségesnek tartja még az illető terheltnek,
