Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

252 718. országos ülés 1901. junius 18-án, kedden. keretében a tiszti ügj^ósz közreműködését igénybe vehesse, és kér most már felhatalmazást arra is, hogy nemcsak a büntető perrendtartásokban meghatározott kihágásokra, hanem a közigazgatás hatáskörébe utalt összes kihágásokra is kapjon felhatalmazást. Én először is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én már magában a büntető perendtartásban adott felhatalmazást sem tartom alkotmányjogunkkal összeegyeztethetőnek, ós nem tartom a törvényhozási feladatokkal öszszegyeztethetőnek azt, hogy a rendőri bíráskodásra vonatkozó eljárás ne törvénynyel, hanem rendelettel szabályoztassók. Én igenis tudom, t. ház, és felhívom erre nagybecsű figyelmüket, tudom azt, hogy 1880-ban, a mikor az akkori rendeletet kiadták a közigazgatási kihágásokra vonatkozó eljárás szabályozására nézve, milyen volt a helyzet Magyarországon. (Bálijuk! a baloldalon.) Akkor

t a hefyzet úgj

7 állott Magyarországon, hogy akkor nekünk nem volt kodifikált büntető perrendtartásunk, hanem volt az országnak egy a kúria és az alsóbb bíróságok által az általános eljárásra megteremtett gyakorlata, és volt akkor az, t. ház, hogy a büntető törvényt életbeléptető törvény alapján a járásbirósági eljárás is rendelettel szabályoztatván, ugyanazon anyagi törvényt óletbeléptető törvény alapján a közigazgatási rendőri bíráskodás is rendelettel szabályoztatott. De a mint megalkottatott Magyarországon a büntető perrendtartás és a kihágásokra vonatkozó rész is oda bevétetett, ós a járásbirósági eljárást most már az egész területen végig törvénynyel szabályozták : azt a kórdóst vetem fel Magyarország törvényhozása előtt, lehetséges-e az, hogy ha a kihágások egy része törvénynyel szabályozta.tott, lyozás garancziáit foglalja magában először is a vádnak, a, szabad védelemnek, továbbá a szóbeliségnek, a nyilvánosságnak, mert mindezekkel a garancziákkal van körülhatárolva a jágásbirósági kihágási eljárás: miért történik az, hogy a rendőri bíráskodás, a mely pedig, a mint már az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál kifejteni szerencséin volt, az állampolgárok sok százezreit bünteti minden esztendőben, a hol szintén elzárásról van szó egész hónapokra terjedőleg, a hol az állampolgároknak szintén fontos jogairól van szó, hog}'an történhetik, mondom, az, hogy ezen része az eljárásnak nem törvónynyel, hanem rendeletekkel szabályoztatik ? Ezt ón nonsensnek tartom, visszaélésnek, a mely sem a kormány felelősségével, sem a mi alkotmányjogunkkal össze nem egyeztethető. Szerintem a rendőri eljárást, mely oly fontos jogait érinti a polgároknak, szintén törvényileg kellene szabályozni. De nem zárkózhatván el az elől, hog3* az 1896-ik évi törvényben ilyen felhatalmazás már adatott, igenis bírálom mármost, hogy minek ez a 22. §. ós miért kellett a kormánynak erre külön felhatalmazást adatnia? Kellett azért, mert a t. miniszter úr el akar térni azon felhatalmazás tartalmától... Széll Kálmán miniszterelnök: De csak a felebbvitel tekintetében ! Visontai Soma: Igen, a felebbvitel és a tiszti ügyésznek bevonása tekintetében. Ha a t. miniszter úr ezt óhajtja, akkor sem ezen rövid, banális, alig valamit kifejező szavak, melyek ide be lettek vonva, sem az a magyarázat, mely az indokolásban foglaltatik, a törvényhozás méltóságával és azon jogokkal ós kötelességekkel, melyekkel mi törvényhozók birunk, meg nem egyeztethetők. A t. miniszterelnök úr egyszerűen oda dobja az ő javaslatában, hogy tekintettel a felebbvitel korlátozására a tiszti ügyészek közreműködését nagyobb mértékben akarja igénybe venni. De tessék elolvasni a javaslatot. Itt állunk mint a törvényhozásnak felelősséggel tartozó tagjai, ós méltóztassék nekem megmondani, bárkinek azon urak közül, a kik nem szólaltak fel és úgy látszik, helyeslik a javaslatot; mi az a kör, a melyre ki akarják terjeszteni a tiszti ügyészek működését? Én az indokolásban erre magyarázatot nem találtam. Hogy szavazzam meg a felhatalmazást a miniszter úrnak, mikor nem tudom, hogy mit akar, mikor úgyis az országra nézve hátrányosnak tartom, hogy a közigazgatást összevegyítik az igazságszolgáltatással, és mikor azt látom, hogy most már a t. miniszter úr nemcsak, hogy fentartja a közigazgatási bíráskodást az eddigi keretben, tehát nem független bíráskodás keretében, hanem még a tiszti ügyészeket, ezen tisztán adminisztratív közegeket is belevonja a büntető bíráskodásba, ós mikor beszól a miniszterelnök úr a felebbvitel korlátozásáról lapicláris mondatokban, a nélkül, hogy akár a törvény, akár az indokolás ezt bővebben magyarázná ?! Igenis én hallottam nem hivatalos úton, hogy az czéloztatnék a közigazgatási rendőri bíráskodás kereten belül is, a mit a járásbirósági eljárásnál látunk, hogy tudniillik a vádnak rendes képviselete van az ügyészi megbízottak ós ezek helyettesei szernek/ében, hogy a tiszti ügyészek, illetve azok helyettesei a rendőri bíráskodásba is ilyen módon bevonassanak. Én kérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék engem felvilágosítani, hogy ez-e a czólja a javaslatnak, mert kijelentem, hogy én a magam részéről ragaszkodom ah-