Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

718. országos ülés 1901. június 18-án, kedden. 251 ép a t. kormánynak ezen törekvése mellett azon biztosítókok, a melyek az állampolgároknak a közigazgatás keretében is respektálandó jogait illetik, semmisülnek-e meg és döntetnek-e romba? Azt hiszem, hogy a jelen javaslat, mikor azt tűzte ki ezélúl, hogy a közigazgatást és a közigazgatási eljárást lehetőleg egyszerűsítse, tökéletes keretet akkor nyert volna, ha az általános közigazgatásra kiterjedt volna. Mert nagy aggodalommal nézem a t. kormánynak azt a törekvését, hogy ezen törvényjavaslat keretében átnyúlt egy másik térre is, tudniillik hogy bevonta ezen törvényjavaslatba a rendőri bíráskodás és a közgazdasági bíráskodásnak azt a körét is, mely már a büntető bíráskodásnak egyik kiegészítő részét képezi, tehát érinti az állampolgároknak személyes szabadságát, érinti vagyoni létét, tisztességét ós fedhetetlensógét. A t. kormány ezen javaslatba, a mint látjuk, befoglalta nemcsak a jogorvoslatok módozatainak megváltoztatását, vagy egyöntetűvé tételét, nemcsak a kihágási büntetéspónzek hováfordításának egyöntetűségét, a posta intézmény bevonását a kézbesítésbe, továbbá a közigazgatási eljárásra vonatkozó egyéb rendeletek kibocsátását: hanem a rendőri bíráskodást is, mely alatt pedig, mint méltóztatnak tudni, Magyarországon azon sok száz kihágás feletti bíráskodást is értjük, mely a büntető bíráskodás kiegészítését képezi. Már most, t. ház, ezzel a helyzettel szemben bírálatomnak kétfélének kell lenni. A mi illeti az általános közigazgatásra vonatkozó részét a javaslatnak, elismerem azt, hogy e tekintetben a felébb vitelnek konformálása által, továbbá különösen azzal, hogy oly intézményt is kodifikál, mely sok visszásságra szolgáltatott okot, mely valósággal sokszor az ezen helyzetbe kerülő állampolgároknak eminens jogait érinti, sok helyeset foglal magában a javaslat. Különösen helyeslem, hogy a törvényjavaslatba, és pedig annak 10. §-ába felvették a közigazgatási vitás ügyekben ós különösen a fegyelmi ügyekben is megkövetelhető újra felvételi eljárást, hogy tehát egy oly visszásságnak vették elejét, a mely rendesen csak a törvóixyben nem gyökerező magyarázattal volt mellőzhető, tehát van mód nyújtva arra is, hogy a közigazgatásban résztvevő tisztviselők az újra felvétel alapján is igazolhassák büntelenségüket, ártatlanságukat. Mindezt helyesnek tartom ós elfogadom, valamint ópúgy helyeslem azt is, hogy az igazolást e javaslat szabályozza és hog}- a felebbvitel tekintetében is egységesítette az eljárást. Aggodalommal tekintem azonban azt, hogy ebben a javaslatban egy, a mi törvényegy miniszter felhatalmazást, a mint hozásunkban úgy szólván elharapózni kezdő igen veszedelmes tünetet fedezek fél. Tudniillik felfedeztem ebben a javaslatban is azt a törekvést, hogy ez országban az utóbbi időben nem a törvényhozás által megalkotott törvényekkel, hanem lehetőleg rendeletekkel igyekeznek a kormányok kormányozni. Csodálatos az, t. ház, hogy hányféle ós hány rendbeli felhatalmazást kér a kormány ebben a javaslatban. Hiszen úgy látom, hogy a szakaszoknak legiia.gyobb része nem kifejezett rendszabályokat állapít meg ós statuál, hanem ez nem egyéb, mint a kibocsátandó rendeletek kerete. Már pedig én igenis értein azt, hogy lehetnek rendeletek, a melyeket bizonyos törvények végrehajtásaként a törvényhozás felhatalmazása alapján bocsátanak ki, ámde ezek nem veszedelmes rendeletek. Mert a törvény végrehajtását czólozva, az illető törvénynek szelleme, annak tartalma adja meg az irányt, a melynek keretében az illető kormányok a rendeletek kibocsátásánál mozoghatnak. Elismerem azt, hogy lehetnek bizonyos állami vis majorok esetében szükségbeli rendeletek is. De nem ismerhetem el, hogy a törvényhozás rendes működése közben oly messzemenő, oly kimagasló, oly rendkívüli rendeletekre kívánhasson azt ebben a javaslatban látjuk íme, t. ház nem is szólva azon rendeletekről, a melyek a tágabb közigazgatásra vonatkoznak, csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy itt van például azon rendeleteken kívül, a melyeket már a t. képviselőtársaim felemlítettek, a 22. §. Mit mond a 22. §.? Ezt a javaslatnak általános ecseteléseként hozom fel, mielőtt egy-két részletbe belemegyek. A 22. §-ban felhatalmazást kér a kormány ofyasmire, a mire a törvényhozás már egyszer adott felhatalmazást; arra ugyanis, hogy a t. miniszter úr az igazságügyi miniszter úrral egyetórtőleg rendeletet bocsásson ki a rendőri kihágásokra vonatkozó eljárás tekintetében. Az azonban, hogy a t. kormány olyasmiért, a mire már kapott felhatalmazást, újra törvényhozáshoz folyamodik, nagyon aggasztóvá ós nagyon g}^anússá tette előttem ezt a dolgot, ós íme mit látok ? Azt, hogy míg a büntető perrendtartásban adott felhatalmazás világos, egyszerű, aggal}-1 nem keltő, mert maga a büntető perrendtartás a maga kereteivel meghatározza azt a szellemet, a melyet a rendeletnek tartalmaznia kell ós az irányt, melyből kiindulnia kell, ilt már többet követel a t. miniszter úr. Először is követel arra nézve felhatalmazást, hogy ő a fellebbviteli korlátozhassa; kór továbbá felhatalmazást arra, hogy ő az illető rendeletnek