Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-718
250 ^ S ' "rszágos ülés 1001. június 18-án, kedden. A t. miniszterelnök úr tegnapi beszédében úgy nyilatkozott . . . Kubik Béla : Nincs miniszter! (Mozgás és zaj. 'Egy hang a szélső baloldalon : Itt az államtitkár Í) Visontai Soma: . . . hogy ebben az országban 30 esztendő óta a közigazgatás ós a közigazgatási legiszláczió terén nem törtónt olyan sok, mint a minő sokat ez a törvényjavaslat magában, foglal, és hogy egy törvény sem volt annyi gondossággal a közigazgatás iránt, mint a mennyi gondossággal és belátással közigazgatási viszonyaink iránt a jelen törvényjavaslat viseltetik. T. ház! A t. miniszterelnök úr dolga az, hogy mennyiben akar ő erőteljesebb, vagy kevésbbé erőteljes bírálatot gyakorolni az előbbeni kormányok és az előbbi kormányzat felett; az ő saját izlóse határozza meg azt, mennyiben móltatja és festi rózsaszínben, vagy sötét színekkel a letűnt kormányok alkotásait. A magyar politikai helyzetnél fogva mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, — minthogy nem a pártok változásával kapcsolatban alakulnak meg az egyes kormányok, — (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) hogy tanúi vagyunk annak, hog}' úgy a hogy ők főztek, úgy esznek is, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert hiszen, t. ház. egy és ugyanazon párt, egy és ugyanazon irányzat kormányoz, uralkodik és működik Magyarországon 30 esztendő óta mindig. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azonban ón mégis hajlandó volnék a miniszterelnök úrnak ezen kijelentésót némi kétkedéssel fogadni. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen bármily nagy elismeréssel van a t. miniszterelnök úr az ő alkotása iránt, s bármily szeretettel viseltetik, mint jó atya, kisded gyermeke iránt, mégis méltóztassék megengedni, hogy én bírálatomban ezen törvényjavaslat iránt sem kisebb, sem nagyobb igényekkel ne lépjek föl, mint a hogy szokás a törvényhozások termeiben fellépni olyan törvényjavaslatokkal szemben, a melyek nem organikus alkotásokra törekszenek, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) a melyek nem mélyreható elveket és eszméket állapítanak meg ós a melyek, t. ház, nem a törvényhozási ténykedésnek valamely kimagasló körét karolják fel, hanem a melyek, mint ez a javaslat is, nem egyebek, mint pillanatnyi szükség eredméixyei, ós nem is czéloznak egyebet, mint a rosszat ós helytelent ós a közállapotokban és a közigazgatásban leülepedett bizonyos visszásságokat addig is, míg az organikus alkotásokra kerül a sor, pillanatnyilag megszüntetni. Mondóin, bármily nagy szeretettel viseltetik a t. miniszterelnök úr ezen javaslata iránt, én méltányosabb leszek kritikámban, mint a mennyire az ő tegnapi kijelentése engem felhatalmazott volna, és ezen javaslattal szemben csak azt a kritikát fogom gyakorolni, a melyet az ilyen szükségtörvényekkel szemben gyakorolni illik és szokásos. Ebből a szempontból bírálom meg először is: helyes-e, hogy ez a törvény ma benyújtatott? Ez az egyik szempont. A másik szempont az: hetyes-e, hogy ez a törvény a közigazgatásnak azon ágait karolta fel, melyek ezen törvényjavaslatba beiktattattak ? A harmadik szempont, a mely bírálatom tárgyát képezi, az, vájjon azon elvek ós eszmék, a melyek ezen szükségtörvény-alkotással karöltve megnyilatkoznak, megfelelnek-e a magyar nemzet géniuszának, a mi közigazgatási irányzatunknak, ós különösen a mi büntető bíráskodásunknak? Ezen három szempont vezérel a bírálatban. A mi először is azt illeti, hogy helyes-e, hogy ezen javaslat benyujtatott, e tekintetben eltérő nézetben vagyok azon t. barátaimmal szemben, a, kik ma mdlatkoztak, és azt hiszem, hogy habár nagy reformok előtt állunk, ós habár tényleg közszükséget képez ma már, hogy a közigazgatás terén mutatkozó visszásságok és a rendszernek mutatkozó hiányai, maga a rendszer ós a szervek egy nagy törvényben megváltoztassanak és rrjjáalakíttassanak: azért én a magam részéről el tudom képzelni, hogy addig is, míg e nagy reform lehetséges lesz. bizonyos tűrhetetlen állapotokon, melyek a mindennapi élettel kapcsolatban nyilatkoznak meg, a törvényhozás addig is szüksógtörvónynyel segítsen. Ha ez megtörténik, akkor szerintem annál nagyobb gonddal kell ezen szükségtörvényt megalkotni, mert az az elv, hogy eg3 T öntetűvé tegyük akár a közigazgatást, akár a jogszolgáltatást, egyszerűsítsük akár a közigazgatást, akár a jogszolgáltatást, ez így, mint szólam, nagyon könnyen elfogadhatónak látszik. De a hol állampolgárok mélyreható jogairól van szó, melyeknek kiterjedtségét az alkotja meg, ép az mutatja, hogy ezen jogok közül mi garancziákat is alkottunk; a hol olyan állapotok egyszerűsítéséről és olyan törvények megváltoztatásáról ós egyöntetűvé tételéről van szó, a melyek az állampolgárok jogaival szorosan össze vannak forrva, tehát nem az egyszerűség az elv, a mely uralkodott magánál az eredeti törvényalkotásnál, hanem ezen jogoknak a legerősebb biztosítékkal minél jobban való körülhatárolása, akkor nagy gondossággal kell arra ügyelni, vájjon ezen egj-szerűsítési, kiegyenlítési törekvés mellett nem ép ezen garancziák szenvednek-e kárt ós vájjon nem
