Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-718
248 flS. országos ülés 1901. június 18-än, kedden. mely mindezeket az igényeket kielégíti, azt látjuk, hogy nem elégíti ki sem az adminisztráczió, sem az adminisztráltak szempontjából. Soha kíméletlenebb, brutálisabb rendszer nem volt a világon, mint a minő ez a közigazgatási rendszer a kormányzat szempontjából. Ezzel szemben teherviselési követelményeket állítunk föl. De midőn az emberek életviszonyaiban előállnak változások, nekik számolniuk kell az összes forgalmi viszonyokkal; a mikor cserél, ad, örököl, házasodik, gyermeket temet, vagy keresztel; mindezekben az esetekben nincs a rendelkezésére oly hatósági közeg, a mely ott helyben elvégezné a teendőket, a mely az életviszonyaiban segítségére, támogatására lenne; hanem egyik ügyében el kell vándorolnia, a járási székhelja'e, a másik ügyében az adóhivatalhoz, a harmadik ügyében az anyakönyvi hivatalba, a negyedikben a péuzügyigazgatósághoz, az ötödikben a járásbírósághoz, a hatodikban a közjegyzőhöz. Sok helyütt talán összeesnek ezek a hivatalok, de sok helyütt különböző helyen vannak, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a következmények, abban állanak, a miről az igazságügyminiszter számot adhat, hogy sehol sincsenek olyan kuszált jogviszonyok, mint épen Magyarországon; hogy a hagyatékok különösen a múltban, éveken keresztül nem voltak rendezve, a telekkönyvek szabátytalanok, a felek nem keresnek jogorvoslatot, mert oly drága, költséges ós annyi utánjárással kapcsolatos, hogy egyszerűen nem létezik reájuk nézve a, jogsegély. Igazi segélyt nem kereshetünk másban, mintha mi ennek a 14 milliónyi népnek közéletében az orvosszert akként nyújtjuk, bog} 7 közel visszük az ő lakóhelyéhez, az ő nagyközségében és községi körében azt a teljes erejű és képzettségű hatósági szervet, a mely ezekben az ügyekben teljes imperiummal, diskrecziónális joggal intézkedik, úgy, hogy ő mindazt megtalálhatja az otthonában, a mire egyszerű életviszonyainál fogva, mint jogkereső közönségnek szüksége van. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy az ezeréves úrbéri társadalmi rendnek filizofiája és egész jogosultsága tulajdonképen abban állt, hogy ennek a falusi úrbéres népnek oda volt állítva földesurában az ő védője, a ki nemcsak hadszervezetében volt az egyesítő elem, hanem az igazságszolgáltatási és közigazgatási fórum is volt, a mety ezer éven keresztül védelmezte az apró exisztencziáknak igényeit, jogait, és megvédte mindenféle más erőszakosság ellenében. Ez egy nagy állami rend volt, a melyet kidobtunk államéletünkből a jogegyenlőség alapján, de nem gondoskodtunk, hogy helyette legyen a falusi, a községi életben olyan közeg, a ki az állami erőnek, a társadalmi rendnek is tényezője legyen, atyja legyen a népnek társadalmilag, vezetője legyen egyéni életében, de egyúttal azon hatósági szerv legyen, a melyre rá lehetne bizni ezen ügyek elintézését. Nem, t. ház, azon az xíton, melyen megyünk, hogy a községi jegyzői hivatalban látjuk továbbra is a közigazgatás alapjait, soha semmi előhaladást sem fogunk tenni. Itt ültek a múltban is nagy reformminiszterek. Mikor idejöttek, mindegyiknek hóna alatt voltak a reformjavaslatok, régebben is dolgoztak a minisztériumok, de semmi gyakorlati sikerrel nem járt, mert semmi organikus reformra rátérni nem akartak, nem akarták meghallani az életnek hivó szavát, a mely kötelességet ró a nemzetre, hog}' vegyük igazán szívünkre a nép érdekét, hanem sablonokkal, kicsiny nehézségek elhárításával, apró hiányok kiigazításával keresték az orvoslást. Mi azt hiszszük, hogy épen most ott ülnek a minisztérium burájában oly egyéniségek, a> kik az életből nőttek ki, a kik érzéssel birnak a közönségnek' igazi igényei iránt, s a kiktől mást fogunk várni, nem ezeket. Ne vegyék rossz néven, nem túlságosan kicsinylem az értékét, de azért mégsem ezektől vajuk a közigazgatás orvoslását. Midőn ily irányban előhaladunk, ne olyan lépéseket méltóztassanak tenni, melyek a közönséget azon téves hitben ringatják, hogy az eddigi közigazgatás hiánj^ainak kiegészítéséről van szó, hanem olyanokat, melyek azt a hitet keltsék, hogy gyökeres reformok bekövetkezéséről van szó oly arányban, hogy a nép eddigi teherviselésével szemben a tiszta közigazgatás előnyeit élvezze. Végezetül arra akarok kiterjeszkedni, hogy a t. miniszterelnök úr is, mások.is azt mondják, hogy ezt az állami közigazgatás nélkül elérni nem lehet. Én ezt a kérdést nem akarom belevinni a mai vitának keretébe, csak azt akarom kiemelni, hogy a jövő parlamenti cziklus feladataként úgy a parlamenti reformot, mint a közigazgatás reformját szívesen vennők, ha az képezné kiemelkedő részét, de akkor az volna kívánatos, hogy menjük abban az irányban együttesen, a mely irányban és a meddig lehet az egész ország közfelfogásának megnyugvásával ós egyetértésével. Ha önök mindjárt az elején bedobják az állami közigazgatás jelszavát, azon esetben szétdarabolják nemcsak a ház különböző pártjait, hanem a nemzetet is, különböző felfogásokra, s nem birjuk eltalálni a megoldásnak igazi módját és útját, s nem birjuk ezeket a reformokat keresztül vinni, mert maga ellen az
