Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

236 718. országos ülés 1901. június 18-án, kedden. tásnak, és másodszor azt a csekély dotácziót, a melyben a megyék részesülnek az állam részéről. Ha összehasonlítjuk, mennyibe kerül nekünk a mi közigazgatásunk és mennyibe kerül a többi czivilizált államoké, azonnal szembe ötlik az óriási különbség.- Ha azonban közigazgatásunkat egyszerre európai nívóra akarnók emeli, azt csak óriási pénzáldozatok árán tehetnők, a melyek túlhaladnák egyrészt teherviselési képességünket ós -talán még meg is rontanák államháztartásunk egyensiílyát, a melyet oly nagy áldozatokkal létesítettünk, és még akkor is kérdéses, hogy ily nagy áldozatokkal arányos lenne-e közigazgatásunknak az a javulása, a, melyet az áldozatoktól elvárnánk. Azért tehát ebben a tekintetben nekünk csak lassan, fontolva szabad haladnunk, fokozatosan kell javítanunk közigazgatásunkat, és tartózkodnunk kell a milliókba kerülhető kísérletezésektől. Azok, a kik hivei az állami adminisztrácziőnak, azért korholják a jelen közigazgatásunkat, mert az autonóm. Ha azonban ma akarnók államosítani közigazgatásunkat, a jelenlegi csekély dotáczióval és a felburjánozott bürokratikus czopffal és slendriánsággal, biztosíthatom az illetőket, hogy közigazgatásunk egy hajszálnyival sem javulna. Egyébiránt nagy tévedés azt hinni, hogy jelenlegi közigazgatásunk autonóm. Hiszen az csak egy mixtum compositum, csak félig autonóm, félig pedig állami. Vannak, t. ház, a kik hivei az állami közigazgatásnak és vannak még többen, a kik ragaszkodnak a megyei önkormányzathoz. Ez utóbbiakhoz tartozom én is pártommal együtt. Sőt még azt is állítom, ha tökéletesen meg is volnék győződve arról, hogy az állami adminisztráczió jobb, mint az autonóm adminisztráczió, még akkor is hive maradnék a megyei autonómiának, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert méltán perhorreszkálom az állami mindenhatóságot, az államnak gyámkodását minden téren. Hiszen nézzünk csak végig azokon a kormányokon, a melyek 1867 óta kormányozták az országot, s azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony jó kormányunk alig volt, rossz kormányunk ellenben volt elég. Mi történnék tehát akkor, ha lemondanánk a megyei autonómiáról és az állami mindenhatóságnak ós a, minden [téren máris megmdfvánuló állami gyámkodásnak adnók meg magunkat? Közszabadságunk akkor határozottan a legnagyobb veszélynek lenne kitéve. Már pedig ha két dolog közt kell választanunk: egy valamivel rosszabb adminisztráczió, vagy pedig közszabadságunk megsemmisítése között, akkor bizony százszor inkább azt mondom : inkább legyen valamivel rosszabb, valamivel gyarlóbb a közigazgatásunk, de mentessék meg, tartassék meg közszabadságunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt nekünk veszélyeztetni, azt nekünk koczkáztatni semmi körülmények között nem szabad. Ez az oka annak, a miért ón és azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, határozottan buzgó hivei vagyunk a megyei önkormányzatnak ós perhorreszkáljuk az állami mindenhatóságot ós az állami gyámkodást, a mely már is csaknem minden téren ijesztő mérveket öltött. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Van azonban közigazgatásunknak ezen felsorolt bajain kivűl még egy más nagy baja is, ez pedig az, hogy azok, a kik a kormány élén állottak, átvették az osztrákoktól ezt a bürokratikus ezopfot ós slendriánságot ós ezt még minden téren fokozták is olyannyira, hogy most már maga a t. kormány is belátja, hogy ezen az úton tovább haladni nem lehet. Ezt a körülményt már a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával ki is fejtettem ós utaltam akkor közigazgatásunk ezen óriási hibájára ós hátrányára, ós azért őszinte örömmel üdvözlöm a miniszterelnök urat, hogy ezt a hibát végre ő is belátta és intézkedni akar közigazgatási eljárásunk egyszerűsítése dolgában. Épen ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául pártommal együtt én is elfogadom. Nem hallgathatom el azonban azt a körülményt, hogy e törvényjavaslatnak egyes paragrafusai ellen nekem is vannak kifogásaim, sőt aggályaim is. Nem akarom azonban ezeknek felsorolásával a t. házat mitadni, annál kevósbbé, mivel tegnap Meskó László képviselőtársam, a ki pártom megbízásából beszélt, ezeket az aggályokat fel is sorolta. Itt elég nekem annyit kifejeznem, hogy azokat az aggályokat én is tökéletesen osztom. Remélem azonban, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ezen aggályok eloszlatására megfelelő módosítások fognak történni. De ha várakozásom ellenére ezek a szükséges módosítások meg nem történnének és azok a kifogásolt szakaszok érintetlenül maradnának, akkor ón is pártommal egyetórtőleg ezt a törvényj avaslatot, a melyet különben örömmel üdvözlök, a harmadik felolvasás alkalmával el nem fogadhatom. Még csak egyet jegyzek meg, t. ház: azt, hogy ha a mi közigazgatásunkat egyszerre európai színvonalra akarnók emelni, ez óriási pénzáldozatokba kerülne. Már pedig, t. ház, nekünk mindenek felett tekintettel kell lennünk adófizetőink teherviselési képességére, és nagyon is kell vigyáznunk, hogy államháztartásunk egyen-