Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

718. országos ülés 1901. június 18-án, kedden. 237 súlyát, a meh*et oly nagy áldozat árán állított helyre a nemzet, valahogy meg ne zavarjuk. Lehet, t. ház, hogyha nagy összegeket fordítanánk az adminisztráczióra, ez által ez talán valamivel javulna. Ámde ez a javulás rendkívüli nagy pénzáldozatok árán volna csak elérhető, és azokkal arámiban nem állana. Mert bizony, t. képviselőház, hogyha a mi specziális viszonyainkat tekintjük, be kell látnunk, hogy nagyon nehéz a mi specziális körülményeink között jó közigazgatást életbe, léptetni. Ha végig nézünk megj^óinken, azt fogjuk látni, hogy sok megyében, hogyha a nép szegénységét tekintetbe veszszük, jó közigazgatást életbe léptetni alig lehetséges. Vegyünk például csak egy dolgot, a közegészségügyet ; tudjuk, hogy ez is egyik lényeges része a közigazgatásnak. Jó egészségügy sok megyében a nép szegénységénél fogva teljes lehetetlen, és épen azért, tekintve egyrészt a nép szegénységét, másrészt a nép tudatlanságát, nagyon sok megyében a jó közigazgatást behozni majdnem lehetetlen. Tekintsük csak alföldi viszonyainkat, azokat a nagy kiterjedésű pusztákat, sok vidéknek gyér népességét, a járatlan utakat! Szóval, t. ház, nagyon sok olyan viszony van nálunk, a mely a jó közigazgatást roppant megnehezíti. Azért, t. ház. mindenesetre törekednünk kell, hogy közigazgatásunkat ha nem is egyszerre, mert ez irtóztató pénzáldozatba kerülne, de lássam ként fokozatosan javítsuk. Én ezen javaslatot erre nézve az első lépésnek tartom, a mely hivatva vafct közigazgatásunkat ettől a salaktól, az osztrákoktól átvett és azóta fejlesztett bürokratizmustól és igazi kinai czopftól megszabadítani. De ha ezt el fogjuk érni, t. ház, kétséget nem szenved, hogy ezzel közigazgatásunk óriásilag fog haladni, a nélkül, hogy ez lényeges pénzáldozattal járna. Azért tehát, mint előbb mondottam, ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, abban a reményben, hogy a pártom megbízásából felszólaló Meskó László t. képviselőtársam által kifogásolt paragrafusok a részletes tárgyalások alkalmával módosíttatni és orvosoltatni fognak. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Szalay Károly ! Szalay Károly: T. képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nehéz aggodalmakat szül bennem. Midőn ezeket tisztelettel előadni készülök, mindenekelőtt azt akarom kijelenteni, hogy meglehetős feszélyezett helyzetben érzem magamat, még pedig nem azért, mintha a tárgy, a melyhez hozzá szólani akarok, teljesen ismeretlen volna előttem, mert hiszen meglehetősen járatos vagyok a közigazgatásban, de feszébyez az, mert az igen tisztelt miniszter urat, mint belügyminisztert érzékenységében nem akarom megsérteni. Minden közelebb áll hozzám tudniillik, mint hogy ón jóakaratát, vagy épen jóhiszeműségét kétségbe vonnám, sőt ezt hatá rozottan elismerem. Daczára annak azonban, hogy elismerem, mégis egyetértek Barta Ödön t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslatnak mostani tárgyalása aligha egyéb taktikázásnál. Es én azt gondolom, hogy ha ez az én meggyőződésem, és ón ennek a meggyőződésemnek nyíltan kifejezést is adok, azzal az igen tisztelt miniszterelnök urat sem jó szándékában, sem jóakaróban legkevesebbet meg nem sértettem. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak a szakismeretében! Szalay Károly: Bocsánatot kérek, abban sem. Miért? Azért, mert ha a t. miniszter úr meg van győződve arról, hogy azon az úton, a melyet ő e törvényjavaslatban kijelölt, éri el ennek az országnak előmenetelét és boldogságát, és ha másrészt meg van győződve arról — a mint meg kell a multak folytán győződve lennie, — hogy, ha nyíltan kimondja, a mi e törvényjavaslat által eléretni czéloztatik, czólját el nem éri: önként következik, hogy az ő szempontjából egészen helyesen cselekszik, ha taktikából ezt a törvényjavaslatot most tárgyaltatja. Egészen más azonban a, mi szempontunk; mert ezen törvényjavaslatot illetőleg lehetetlennek tartom, hogy az az ür, a mely a t. miniszter úr és a t. túloldal felfogása és a mi felfogásunk között létezik, valaha áthidalható legyen. A t. miniszter úr ós pártja védik az állami adminisztrácziót, védik a czentralizácziót, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mi védjük az önkormányzatot. Ez a két eszme kiegyenlíthetetlen, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy az egyik, vagy a másik áll, de annak még a lehetősége is ki van zárva, hogy e két eszmében közös úton találkozhassunk. A kérdés csak az, hogy helyesen Ítélem-e meg a törvényjavaslatot akkor, midőn azt nem tartom egyébnek, mint a »Lex Szapáryana* végrehajtása kezdetének. (Mozgás jobbfelöl.) Triviális az ismert mondás, de ide is illik. Azt hiszem, ezen törvényjavaslat kezdete azon műtétnek, a hol a kutyának a farkát darabonként vágják le, nehogy nagyon fájjon. (Derültség.) Ez a legmerevebb czentralizácziónak kezdete, daczára annak, hogy a t. miniszter úr egészen mást hirdet. De hiszen a diplomatának, a miniszternek még sohasem vált szégyenére, ha azt az eszközt használta,«