Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901. június 17-én, hétfőn. 233 elolvasása nélkül is, mert olyan időben van előterjesztve, mint a mostani. A t. miniszterelnök úrnak szives figyelmébe ajánlom, hogy az ilyen képekből, a melyekkel egy beszéd bevezettetik, sohase méltóztassék az intene.zióra következtetni, hanem méltóztassék a beszédet a maga egész terjedelmében elbírálni. Beszédem ide vonatkozó része különben szó szerint kizárja még a feltevést is, a mely a t. miniszterelnök urat ilyen erős kifakadásokra birja. Azzal kezdeni (olvassa): »Ha nem is olvastam volna a javaslatot, az a tény, hogy a harmincz esztendő óta sürgetett egyszerűsítés végre 1901. nyarán kerül tárgyalás alá, bennem azt a kételyt ébresztené, hogy keressem, vájjon ebben is nem a nemzet jogainak konfiskálásáról van-e szó.« Ez minden, csak nem gyanúsítás. Egy kép, a mely vonatkozással lóvén arra, hogy az 1896-iki bűnvádi perrendtartás életbeléptetése alkalmával is a sajtószabadságra vonatkozó támadás ebben az időben tárgyaltatott, kapcsolatba hozatik azzal, hogy a.zóta már a czukorpremium stb. is mind ezen időben tárgyaltatott. Azt hiszem tehát, egy igen megengedett szónoki képnél és aranyigazságnál egyéb ezen kifejezésben nincs, és ebben a t. miniszterelnök úrnak, ha beszédemet figyelemre méltatta, a, gyamísításnak árnyékát sem lehetett felfedeznie, visszautasítani valója tehát abszolúte nem akadt. A mi a második kérdést illeti, az szintén közelebbről érint, tudniillik azt mondta a t. miniszterelnök úr, — és itt már én mondhatnám, hogy nekem impntált valamit, de nem akarok tiszteletlen kifejezést használni, mert tudom, hogy nem akarta, •— de engem judicziumomban kisebbít meg, ha feltételezi hiányos feljegyzés alapján, hogy én ezt kifogásoltam volna, miszerint felhatalmazást kér nemcsak a rendelet kibocsátására, hanem a kibocsátandó rendeletek esetleg szükséges módosítására is. Ez az ón judicziumomat közelebbről érmti, ha én ezt így hallom. De nem így volt; utalok mit mondtam: itt van a kezemben, de még nem nyúltam hozzá, tehát nem is korrigálhattam. Mit mondtam én? A 22. §-al kapcsolatban azt, hogy ebben nemcsak a törvénybeli rendeletek végrehajtására, tehát nemcsak az eljárás egyszerűsítésére és általában eljárási kérdésekre vonatkozólag kér felhatalmazást, hanem arra is, hogy a felébbviteleket rendeleti úton korlátozhassa. (Ellenmondások jobbfelöl.) Kérem a 22. §-ban benne van. Lehet, hogy a t. miniszterelnök úr tudta nélkül van benne, de szószerint elolvastam. Csak nem fogok valótlanságokkal argumentálni. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd megmagj^arázom! KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVH KÖTET. Barta Ödön: A 22. §. azt mondja (olvassa) : »A rendőri büntető-eljárás egyéb részleteit különös figyelemmel felebbvitel korlátozására az 1897 : XXIV- törvónyczikk 28. §-ában nyert felhatalmazás alapján*.. Méltóztassék az indokolást elolvasni, abban világosan benne van. hogy felhatalmazást kór a miniszter, h'oery a kihágás! eljárásban a felébbviteli jogot rendeleti úton korlátozza. Ez ellen szólaltam én fel és ez ellen nemcsak kötelességem, de jogom is volt tiltakozni, mert súlyos közjogi sérelem lenne az, ha ez megtörténnék. Ebben a házban pedig sajnos, hogy ez is megtörténhetik, mert itt a tárgyak nem komolyan, hanem felületesen és pártszempontból bíráltainak el. Ez volt felszólalásom valódi értelme. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy a t. képviselő úr nem komolyan bírál, bocsánatot kérek, nem így állítottam, hanem az ellenem emelt vádat visszafordítottam a, képviselő úrra, a ki azt mondotta, — és ezt már talán csak nem fogja kétségbe vonni, — hogy nem komoly dolog ez a javaslat. Én visszafordítottam ezt az állítást, s azt mondtam, hogyha ez nem komoly dolog, s hogyha nem komoly az intenczióm, — méltóztassék megbírálni, minden szakaszát e javaslatnak érdeme szerint, — hanem politikai czólokat keresek, rekompenzácziót a bíráskodásnál veszített hatalomért és jogkörért, akkor nekem jogom van azt mondani, hogy a t. képviselő lírnak a bírálata nem komoly. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Es kérem, akárhogy vonakodik is ettől a képviselő úr, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ohó!) de a ki azt mondja, hogy ebben a javaslatban nem akarom az adminisztrácziót javítani, hanem rekompenzácziót keresek a politikai hatalom csorbításáért, a melyet a kúriai bíráskodásnál, a melyeket én emeltem törvényerőre, szenvedett és hogy itt politikai tendencziák vezetnek engem: ha ez sem irnputáczió és gyanúsítás, akkor bocsánatot kérek, nem tudom, mit tesz az a kifejezés ós mi a gyanúsítás? A mi pedig azt a megjegyzést illeti, hogy én a képviselő urat ítéletében kisebbíteni akartam, egyik válaszomban, ez se áll: a képviselő úr néha nagyon gyorsan beszél és én, a mint a képviselő úr is láthatta, mindig kértem a mellettem levő urakat, hogy legyenek csendesen, — mert megesik néha az emberen, hogy valamit nem hall, — folyton legnagyobb figyelemmel kisértem beszédét. Abban a t. képviselő úrnak igazat adok, ón úgy véltem hallani, hogy azt akarta kifogásolni, a mi a 30