Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

716. országos ülés 1901. ez a dolog megtörtént, a miről szó van. Én megvizsgáltattam a tényállást. A mit kivan a t. képviselő úr, hogy egy oknyomozó vizsgálatot teljesítsek, azt ebben az ügyben nem tettem, mert hiszen az egész ügy már a maga rendes útján-módján be lett fejezve. Egy év előtti dologról volt szó, tehát olyan vizsgálatot, a minőt elrendeltem a marosvásárhelyi ügyben, a melyben megvizsgáltattam a dolgot, rögtön annak a szerencsétlen eseménynek bekövetkezése után, természetesen el nem rendeltem, hanem azért megvizsgáltattam az ügyet. Az ügyet megvizsgálván, azt találtam, hogy történt 1900-ban a képviselő úr képviselőjelöltsége és Dienes Márton képviselő úr képviselőjelöltsóge alkalmával, hogy mindketten egy napon vonultak be Szentesre és mindketten egy vonattal érkeztek be az állomásra és a perronon keresztül vonultak mindketten híveikkel. Ott a rendőrség — és igen okosan — nehogy valami baj történjék ós valakinek baja legyen általában, akár az érkezők közül, akár az ottlóvők közül, csendőrkordonnal elválasztotta a két keresztűlvonuló választóközönséget és vendégsereget egymástól. Félni lehetett attól, hogy, a szenvedélyek akkor már meglehetősen fel lévén izgatva, különösen egy ott szereplő volt képviselő úrnak a befolyása folytán, — mint a jelentések mondják, melyek előttem feküsznek, — hogy ott valami rendzavarás, esetleg kellemetlen bajok történhetnek. Ott törtónt, hogy valamelyik zsandárnak megfogták a bajonettjót, ez természetesen védte magát, szükségből, önvédelemből és kötelességből, ós nagy kötelességmulasztást követett volna el, hogyha hagyta volna a bajonettjót megfogni és lefegyvereztetni magát. (Zaj balfelöl. Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő urak méltán teszik felelőssé az illetőket azért, hogy a rendet fentartsák, természetesen a törvény korlátai között ; a rend fentartásnak lehetőségót pedig nem akarják admittálni, mert ez egyszerűen annak a lehetőségnek a megtagadása, ha valaki azt állítja, hogy meg szabad a csendőrnek a fegyverét fogni, a ki nem bánt senkit, mert nem is bántott senkit. Molnár Jenő: Van-e olyan bolond ember, a ki odamegy megfogni egy csendőrnek a szuronyát? Széll Kálmán miniszterelnök: Az illető csendőr, a kinek megfogták a bajonettjót, természetesen, talán nem is akarva, nyomva a tömeg és a szenvedélyek által, talán önvédelemből azt a szegény embert megszúrta, megsebezte, de húsz nap alatt felgyógyult. Ebből állt az a nagy vérontás, a melyről a jnnius 15-én, szombaton. 203 t. képviselő úr beszólt, erre redukálódik. (Úgy van! jobbról.) Molnár Jenő: Ez csak nem nevetni való! Ha a képviselő úr feküdne húsz napig, mint a hogyan az én öcsém feküdt, mert háromszor megszúrták! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Az a szentesi polg ú kihallgattatott, azt vallotta, maga bevallotta, hogy megfogta a szuronyt és ezen körülménynek, a teljes tényállásnak kiderítése alapján a vizsgálat megindíttatott, az az előirt szabályzat értelmében lefolyt, a hadbíró rögtön odament, — ez nem volt olyan komisszió, a mit én küldtem volna ki, mert nem volt reá szükség, — tehát a, maga. rendes keretében törtónt a vizsgálat és azt eredményezte, hogy a csendőr a maga fegyverének teljesen jogos használatában volt és ennek következtében nem büntettetett. Ha a dolgot a maga meztelenségében állítjuk oda, akkor nem lehet vérontásról beszélni, úg}- mint a képviselő úr teszi. Mert igaz, ha egy polgárt megsebesítenek, ha önvédelemből történik is, az sajnos eset; de a mikor az eset ebből áll, akkor mégis vérontásról beszélni nem lehet. Ennyiben áll az eset, egyszerűen, minden szépítés nélkül, pusztán a maga, lefolyásában, úgy a mint előadtam. Én intézkedésnek a szükségét nem láttam, valamint nem látom azt sem át, hogy miért hozzak általános új intézkedéseket abba a szabályzatba, a melyet kielégítőnek tartok. Ezen szabályzat értelmében jártam el Marosvásárhelyen ós ez eredményezte azt, hogy az a részrehajiatlan, elfogulatlan, pártatlan vizsgálat lefolyt a szabályzat értelmében, ezt a szabályzatot én megtartottam és alkalmazni fogom minden irányban. Mert ón kettőért vagyok felelős: először azért, hogy a rend és csend fentartassék ós összeütközések ne történjenek, és másodszor azért vagyok felelős, hogy a törvény értelmében senki büntetlenül vissza ne éljen jogaival. De különben emlékeztetem a t. képviselő urat arra — és ez általános érdekű — a mit mondtam a marosvásárhelyi eset alkalmával s azt fenn is tartom ezután is: hogy én igyekezni fogok a képviselőválasztásoknál — a jelölésnél, a milyen a szóban levő eset is, nem, mert nem is lehet katonaságot igénybe venni — a városokban a csendőrség összpontosítását és használatát lehetőleg elkerülni, ott az egyes pártok szétválasztása inkább a katonai karhatalommal történjék ; mert meg vagyok róla győződve, hogy baj így sohasem lesz. Mert a csendőrség más természetű fegyveres erő ós annak felhasználása ilyen eseteknél nem heh^es, nem 26*