Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

204 71íí> orsü&gos ülés 1901. június 15-éu, szombaton. alkalmas, nem czélszerű és azért én annak felhasználását mindenesetre kerülni fogom. (Helyeslés.) Kérem a, t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Molnár Jenő: T. ház! Mindenekelőtt arra kell válaszolnom, hogy egy 1900. évben történt esemény tárgyában tulaj dónk épen miért interpellálok most 1901-ben. Először is már interpelláczióm alkalmával kijelentettem, hogy a választások után a hangulat olyan volt. hogy nem találtam czélszerűnek akkor ezt a thémát itt feszegetni, másodszor, mert éppen vérr ok ónomról van szó és meg akartam várni, hogy a, vizsgálat, mely akkor megindíttatott, milyen eredményre vezet. Többször kérdezősködtem, kapott-e választ a szegedi honvédkerületi parancsnokságtól és mindig azt felelte, bogy a mai na,pig sem kapott. Csodálkozom azon, bogy a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy a vizsgálat már teljesen be van fejezve; mert ha valaki beadott egy beadványt és választ arra a mai napig sem kap, hogy ez az ügy be van fejezve, mégis csak különös dolog. És ne méltóztassék azt gondolni, hogy tájékozatlan emberről van szó, egy okleveles mérnökről van szó. Már pedig egy okleveles mérnök sem otyan tudatlan ember, hogy megfogja a szuronyt, mikor arra szükség nem volt. Elmondom, bogy miként történt a dolog, és hogy miként fogta meg a szuronyt. A csendőr mindig utána, ment, de nem hagyta bókén, folyton szurkálta, még akkor is, a mikor semmi oka sem volt már erre. Erre aztán aztán az illető polgár megfogta a csendőr szuronyát e közben még a saját kezét is megsebezte. Már most kérdem a t. miniszterelnök urat, kellett-e ily óvintézkedés ott, a mikor a pártok nem is voltak együtt, mert hiszen egészen külön voltak? Az a tényállás, a melyet, a t. miniszterelnök úrnak rendelkezésére bocsátottak, nem felel meg a valóságnak. Azért kérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék utána nézetni a dolognak, mi történt azzal a kérvénynyel, melyet az illető mérnök beadott a szegedi kerületi parancsnoksághoz. Miért nem kapott reá választ? Legalább azt vála.szolták volna, hogy megvizsgálták az ügyet, és nem tartják hibásnak azt a csendőrt. De az nem járja, hogy a, kórvényt válasz nélkül, az ügyet befejezés nélkül hagyják. Nem veszem tudomásul a miniszterelnök úr válaszát. Semmikópen sem nyugtatott meg, a mi a jövőt illeti; már akkor, a mikor az interpellácziót megtettem, megmondtam, igenis szükséges, hogy a jövő választások alkalmából tétessék valami intézkedés, hogy a csendőrség csak akkor használhassa fegyverét, a mikor a polgári erő elégtelen. A miniszterelnök úr erre nézve ígéretet is tett. Válaszának e részét tudomásul veszem. De azt, hogy a vizsgálat be volna fejezve, vagy, hogy a csendőrség igazságosan járt volna el, nem veszem tudomásul. (Helyeslés Imlfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ? A t. képviselő úr úgy akar engem feltüntetni, mint a ki vagy helytelenül vagj^ok informálva, vagy pedig nem úgy adom elő a tényállást, a mint történt. A képviselő úr szerint ugyanis máskép törtónt a dolog. Azt mondja, hogy a pártok el voltak választva ós nem volt szükség csendőrségi'e. Erre nézve fel fogom olvasni az előttem levő jelentésnek néhány sorát. Ezeket mondja a jelentós (olvassa) : »Mert tudomására jutott a rendőrségnek, hogy a folyó hó elsején este fél kilencz órakor Szolnok felől Szentesre érkező vonaton jövő országos képviselők ós vendégek fogadására mindkét párt emberei nagy számban készülnek kimenni a vasúti állomáshoz, szóbelileg megkérte nevezett főkapitány a csendőrséget, hogy a jelzett helyre és időre a rendőrség mellé, s a rend és közbiztonság érdekében egy járőrt vezényeljen ki-*. Megtörtént a kirendelés. A jelentés aztán így szól (olvassa): »Ezen utasítás értelmében Szabó örsvezető a járőr tagjait a megjelölt helyen felállította,, s meghagyta azoknak is, hog}^ annál tovább ne engedjenek senkit. A Molnárpárti választók zeneszó mellett előbb érkeztek az állomásra, s a részükre kijelölt helyet nemcsak hogy egészen megtöltötték, de nagy részük be sem fórt, a mit'"midőn Sima Ferencz volt országgyűlési képviselő, jelenleg a nevezett párt elnöke, észrevett, lármázva kérdőre vonta a csendőröket, hogy miért nem eresztik mind be az embereket a perronra, s midőn Szabó őrsvezető megmondta, hogy a rendőrkapitány és az állomásfőnök intézkedése az, a rendőrkapitányt támadta meg Sima, majd pedig az állomásfőnököt s azt kiabálva, hogy ő a vasút elnöke, neki ott senki sem parancsol, a tömeget is e szavakkal: » utánam választó polgárok« arra biztatta, hogy ne hallgassanak senkire, foglalják el az egész helyet, mely felhívásra a tömeg hátsó részén levők nyomultak is előre, s természetesen nyomták az előlállókat is, s így bár az őrsvezető, s a rendőrkapitány is többször figyelmeztették az embereket, hogy nem szabad előre jönni, maradjanak helyükön, nyomult a tömeg előre* stb. Akkor aztán lépett közbe a csendőrség, így történt az összeütközés, az illető megfogta a csendőr szuronyát és a szurony megsebezte őt. Ez a tényállás, nem pedig az, a mit a t. képviselő úr mondott el. Úgy történt a