Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

190 7n- o«*sz%»8 ülés 1901. az a kikötése is, hogy a mennyiben az igénybe vett előleg-kölcsönösszeg a társaság elsőbbségi részvénytőkéjének magasságára emelkednék, az állam jogosítva legyen a vasútvonalat azonnal magához váltani, természetesen úgy, hogy a váltságösszegbe az általa előlegezett kölcsönösszeg beszámítható legyen. Az is helyes intézkedés, hogy ehhez a rendezéshez a bélyeg- és illetékmentesség megadassák. Helyes a törvényjavaslatnak az a felhatalmazása is, hogy a minisztérium a Torontálmegyei helyi érdekű vasutak összes vonalaira vonatkozólag egységes engedélyokiratot állíthasson ki. Végűi, annak előterjesztése után, hogy a kereskedelemügyi miniszter a torontáli helyi érdekű és a temesvár-módosi helyi érdekű vasutak üzletét ideiglenesen már 1900. évi október hó 1-től fogva a magyar királyi államvasutak kezelésébe adta át: bátor vagyok a pénzügyi és a közlekedési bizottság nevében kérni a. házat, hogy a kormánynak a torontáli vasutak helyzetének orvoslása érdekében tett intézkedéseit jóváhagyni és egyúttal ezen törvényjavaslatot az általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Buzáth Ferencz jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház! Nem tudom, mennyiben vett fáradságot a ház tagjainak legnagyobb része, hogy ezt a törvényt, ezt a vasútügyet átnézze, tanulmányozza. Én a, magam részéről tanulmányoztam, s így nem hagyhatom szó nélkül már azért sem, mert itt a múlt gazdálkodásának eklatáns példáját látjuk ós kézzel fogható jelenségét látjuk annak, hogy a viczinálizmus mibe sodor egy vármegyét és mire kényszerítik magát a kormányt ós képviselőházat. Kénytelen maga a,z indokolás bevallani, hogy ezen viczinális vasutak építésénél sem az útirány, sem a pénzüg}d műveletek, sem az építési felügyelet, sem a munkabeli takarókosság, semmi sem lett megtartva. De kérdem, hogy tudott a kormány, a képviselőháznak többsége ityen vasúti engedményeket adni és egy vármegyét úgyszólván saját keze által tönkre menni engedni ? Nagyon jól ismerem a vármegyei szervezetet ós tudom, hogy ott mindent keresztül lehet vinni, ha a hivatalos körök akarják. Mert hiszen nagyon jól ismerem a.zt az anomáliát, a melyről azt hiszem, legközelebb sürgősen gondoskodni kell, hogy a megyei törvényhatóságok testületébe ne ülhessen ott a jegyzők nagy száma, mert a jegyzők tulajdonképen közvetlen alantasai a főszolgabírónak és az alispánnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ós ott mégis ópoly szavazattal birnak, mint min 15-én, szombaton. az a független polgár, bár mindig kész szolgái a hatalomnak, kik keresztül visznek olyan intézményeket, a melyek határozottan a megjQ polgárságának érdekei ellen vannak és azok megrontására szolgálnak. Eklatáns példája ennek a torontáli vasutak ügye. A ki megnézi a térképet és nézi, hogy ezen vasútnak iránya miként lett megszabva, csak megbotránkozással láthatja, hogy parallel vasutak következtek egymásután ós egyik a másik üzemét tette tönkre. íme, a megye maga idézi elő biztos romlását és odaadja egész útalapját garancziáúl az elsőbbségi kötvényekért, melyet még fölösen meg is terhel. Épen ez az, a mi azután igazán megdöbbenti az emberben a hitet, mert látja, hogy még közgazdasági dolgokban is milyen könnyelműségek fordulnak elő akkor is, ha egyes törvényhatóságok maguk intézik saját dolgaikat. Látjuk, hogy Torontál vármegyében 10 óv alatt 353 kilométer vasutat építettek, a melyeknek nagy része azonban parallel vasút és ezek mintegy 21,000.000 koronába kerültek, tehát oly összegbe

, a mely a megyére háruló terhek következtében azután teljesen kimerítette az útalapot, sőt még meg is terhelte azt vagy másfél millió koronával. De ha még csak arról volna szó, hogy a megyének, mint testületnek kasszája, hogy az útalap meg van terhelve, akkor talán még bele lehetne nyugodni, de ha, meggondoljuk, hogy ott az egyes községek rábeszélés, gyengéd felső presszió folytán mityen mérvben vannak megterhelve, akkor látjuk igazi képét ennek a sajnálatos és eléggé el nem bírálható állapotnak, a mely a vármegyében előállott. Látjuk az indokolásból azt, hogy igenis, a társulat az építkezésnél kénytelen volt váltó adósságokat csinálni, még pedig 1,000.000 koronán felüli összegben, részben azon okból, mert, — a mint az indokolás mondja, — nem fizették be rendesen a törzsrészvényeket. Ez azt mutatja, hogy nem voltak képesek befizetni. Az egyes községekre oly nagy mértékben sóztak reá törzsrészvényeket, hogy természetesen nem voltak képesek azt kifizetni. Most nyögi ezt a terhet először a megye, másodszor a község, ós hozzá kell járulnia ezen terhekhez, a melyek csak egyes érdekkört szolgálnak, az egész megye közönségének. Az indokolásból megtudjuk azt, hogy ezen állapotokon még akkor sem lehet segíteni, ha az útalap egészen a maximumra emeltetik, tudniillik 10°/o-ra, mert a megye még akkor sem képes megfelelni ezen vasutakkal szemben vállalt kötelezettségeinek úgy, hogy most a kormányzat kénytelen oly irányt venni, hogy kimentse őket a kátyúból, hogy ötven évre