Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-712
712. országos ülés 1901. májns 18-án, szombaton. !•)!••> dosítvány tekintetében és illetőleg annak utolsó bekezdésére vonatkozólag felvilágosítást kérnék a t. kormánytól és az előadó úrtól. Azt hiszem, hogy ez az ügy érdekében áll. Nem akarok a betét kérdésével hosszasabban foglalkozni, mert nagyban és egészben teljesen úgy van a dolog, a mint Justh Gyula t. képviselőtársam mondotta. A múltak emlékei ezen a területen keserű tapasztalatokat mutatnak fel. De a betétre nézve könynyen felmerülhet az a kérdés is, hogy a betéteknél esetleg a kormány akármely képviselőt, ha úgy tetszik neki, egy-egy pénzintézetből kiugraszthat azáltal, hogy ak kormány valamely tagja, akár valamely intézet igazgatója, bármily csekély betétet az intézethez betesz, ós másnap az illető képviselő inkompatibilissé válik. Ellenben a kedvezés lehetősége a legnagyobb mórtékben fenforog a betét alakjában, akként, hogy például — vice versa — más pénzintézeteknél, a melyeknél kormánypárti férfiak vannak érdekelve, azoknál egyszerűen szám, vagy más név alatt helyez el akár milliókat is, ós akkor az az illető képviselő nem válik imkompatibilissé. Erről hosszasan nem szándékozom beszólni, de egy kérdést vetek fel. Makfalvay Géza t. képviselőtársam módosít ványának utolsó bekezdése a valutatörvénynyel beczikkelyezett bankegyezményre való utalással azt mondja, hogy ezen betétre vonatkozó kivételek megszűnnek, a mint a valutarendezésről szóló törvény 55. czikke életbe lép. Ez a módosítvány, t. ház, a mint a bizottságban volt szerencsém hallani és a mint a közvéleménybe kiszivárgott, azon a feltevésen alapszik, hogy a bankegyezmóny, illetve a valutatörvónynek életbelépte alkalmából a kormány kötelezve volna minden állami pénzt az osztrák-magyar banknál elhelyezni. Ez azonban óriási tévedés, •— és az a szerencse, hogy tévedés, — mert magam részéről ahhoz, hogy a magyar kormány obligáltassék arra, hogy minden állami pénz az osztrák-magj-ar banknál helyeztessék el, soha hozzá nem járulhatnék. (Helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Mert ez szerencsétlen közgazdasági obligó volna és a magyar kormányt egyszerűen kiszolgáltatná az osztrák banknak és lehetetlenné tenné esetleg kritikus közgazdasági helyzetek szanálását és javítását magyar pénzzel. Már most miért szólalok ón fel? Azért, mert ha e módosítások utolsó bekezdése ezzel az intenczióval, a mint a t. képviselő úr mondja és a mint a bizottságban felhozatott, elfogadtatik, kömryen az ily interpretáczió révén a bankegyezmény ide vonatkozó 55. szakasza azzal a hátrányos magyarázattal látszanék elfogadottnak, illetve közelítene az élethez, mintha csakugyan valami kötelezettség állana, fenn arra nézve, hogy az állam minden pénze a banknál helyezendő el. Már most a bankegyezménynek idevonatkozó szakasza — t. képviselőtársam Makfalvay Géza úr legyen szives ezt tudomásul venni — azt mondja: »a bank köteles a két pénzügyi kormányzat mindegyikének számlájára az egyetértőleg megállapítandó szabályok mellett pénzt átvenni ós az illető követelés erejéig fizetéseket teljesíteni.* Szóval — nem olvasom fel a kérdéses 55. czikknek egyéb rendelkezéseit — a dolog úgy áll, hogy csak a bank van kötelezve az állami pénzek átvételére, de nem a magyar kormán}- van kötelezve a banknak a pénzek kiszolgáltatására. (Ugy van a szélső baloldalon.) No már most, t. ház, ha ez a dolog így áll, akkor mi értelme van t. képviselőtársam módosítása utolsó bekezdésének? Mert akkor a valutarendezésről szóló törvény életbelépte után is jöhet a kormány azon helyzetbe, hogy betéteket itt, vagy amott elhelyez. Ennek folytán erre az utolsó bekezdésre semmi szükség nincs ós semmi értelme ennek, ha az a különben megtett kivétel a betétekre vonatkozólag helyes és fennáll. Már most, t. ház, ezen inkompatibilitási törvényre vonatkozólag teljesen közömbösnek tartom, vájjon így vagy amúgy lesz-e szerkesztve, de legalább, hogy itt lábra ne kapjon a balhiedelem, mintha: a valuta-törvény életbelépte után a magyar kormány köteles lesz összes pénzeit a banknak átadni: kérem a t. pénzügyminiszter urat is, szíveskedjék mint mégis illetékesebb faktor ezen kórdós tekintetében nyilatkozni. Azt különben, hogy az elmondottak után ezen utolsó bekezdéséhez a módosításnak akár a mélyen tisztelt kormány, akár a bizottsági előadó ragaszkodik-e, vagy sem, teljesen reájuk bizom, de én ezt, a mint a német mondja, »Faust am Auge«.-nek tekintem és ezt az utolsó bekezdést teljesen czélttévesztett, felesleges intézkedésnek tartom. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Elnök: A pénzügyminiszter úr kivan szólani! Lukács László pénzügyminiszter: Engedje meg a t. képviselőház, hogy az 5. §. 10. pontja ellen felhozott észrevételekkel szemben pár perczig igénybe vegyem becses türelmét. (Helyeslés.) Nem akarok itt annak a kérdésnek fejtegetésébe bocsátkozni, a melyet Justh Gyula képviselő úr felvetett, hogy tudniillik a bankok, a pénzintézetek az igazgatóságnak és 18"
