Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-712

100 71S- országos ülés 1901. az igazgatótanács tagjainak megválasztásánál miféle szempontok által vezéreltetik magukat; arra sem akarok bővebben kiterjeszkedni,- váj­jon a kormány gyakorol-e befolyást egyik, vagy másik ilyen természetű állásnak betöl­tésénél ; egyszerűen csak konstatálom azon meggyőződésemet, hogy a bankok, midőn e fontos állások betöltése van szóban, bizonyára oly egyéneket törekednek megnyerni, a kik­nek üzleti érzéke, tapasztalata ós ismeretei a banknak, vagy az intézetnek hasznára, szol­gálatára lehetnek. Másrészről pedig konstatálni kívánom azt, a mit már egyszer a bizottságban is volt szerencsém jelezni, hogy habár már meglehetős régen vagyok ezen a helyen és igen sok érintkezésem volt a 'bankokkal és pénzintézetekkel, egyetlenegy esetben sem for­dult elő, hogy valamely pénzintézet az én ajánlatomra, vagy kívánságomra valakit alkal­mazott, vagy elhelyezett volna. Ilyen körülmények között azt hiszem, e kérdés felett napirendre térhetnénk, annál is is inkább, mert hiszen ezen pontnak első be­kezdése elég szigorú intézkedéseket foglal magá­ban e tekintetben, hogy különös körülmények és okok fenforgása nélkül képviselő a ban­kokban, a pénzintézetekben semmiféle alkal­mazást ne nyerhessen, vagy ha nyer, az inkompatibilitás esete beálljon. A mire különösebben ki akarok terjesz­kedni, az az, hogy Justh G} T ula képviselő úr nem látja indokoltnak azokat a kivételeket, a melyek ezen általános szabály alól itt a törvényjavaslatban kontempláJtatnak. A mi az első kivételt illeti, hogy tudniillik a föld­hitelintézetnek, a kisbirtokosok országos föld­hitelintézetének és az országos központi hitel­szövetkezeteknek alkalmazottai ne essenek az inkompatibilitás szabályai alá, ennek indokául, azt hiszem, egyszerűen utalni lehet arra, hogy ezek az intézmények tulajdonképen nem nye­részkedésre alakult vállalatok, hanem köz­hasznú szövetkezetek és az egész törvényja­vaslaton keresztűlvomíl az a tendenczia, hogy szövetkezetek, a melyeknek közhasznú és ál­dásos működése közismereti! dolog, lehetőleg kivételes és kedvező elbánásban részesüljenek. Az első pontnak az indoka tehát erre vezet­hető vissza. A mi már most azon üzleteket illeti, a mefyek a második pontban, mint kivételek vannak megjelölve, tudniillik a záloglevelek, az után a községi és vasúti kötvónj-ek kibocsá­tása, ezekre nézve a kivétel azért proponál­tatik, mert ezek nem oly természetű üzletek, a melyek bizonyos függési viszonyt állapíta­nának meg a kormány és az illető intézetek között, mert eltekintve attól, hogy rendkívül május 18-án, szombaton. nagy fontosságú - állami érdek az, hogy ily czélokra az intézetek pénzeket bocsássanak rendelkezésre, ha egyszer egy ilyen üzlet meg­köttetett, az 40—-50—60 esztendeig változást nem szenved, és : ennélfogva itt a különös ked­vezményes lehetősége ki van zárva annyival is inkább, mert minden ilyen esetben az illető intézetek ajánlat tételre szólíttatnak fel, azok az ajánlatok sok retortán mennek keresztül • és a legkedvezőbb fogadtatván el a kincstár részére, ha egyszer a szerződós megköttetett, ott további változásnak, vag3^ kedvezményezés­nek helye nincs. Áttérve most a betétek kérdésére, a mely abban a módosítványban foglaltatik, a melyet Makfalvay Géza úr nyújtott be, arra nézve azt hiszem, azt mondhatom, hogy itt egy nagy állami közérdek áll szemben az inkompatibi­litásnak egy igen alárendelt eshetőségével, vagy véletlenével. A nagy állami közérdek tudni­illik abban nyilvánul, hogy a kormány abban a helyzetben legyen, hogy a pónzpiacz eset­leges kedvezőtlen viszonyai között betétek el­helyezése által a pónzpiacznak segítségére jöhes­sen, a mi a mi specziális viszonyaink közt sok esetben igen nagy horderejű ós alkalmas arra, hogy a pangásnak induló közgazdasági életbe új erőt öntsön ós hogy azt új munkásságra buzdítsa. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Evvel szemben mi áll, t. képviselőház ? Ali a csekély nyereség, a melyet az intézet az ilyen álla­milag betett pénzekből esetleg élvez. Már most, ha tekintetbe veszszük azt, hogy mi esik ebből az állami pénznek a fmktifikácziójából egy­egy-eg5^ kuponra, hogy mi az az összeg, a mi mint nyereség ennek az államilag elhelyezett pénznek a gyümölcsöztetésóből származhatik, konstatálható, hogy ez egy oly elenyésző cse­kélység ós annyira csekély hányadát képezi annak az osztaléknak, a melyet az illető rész­vényes részvénye után élvez, hogy az számí­tásba és tekintetbe csakugyan nem jöhet. (He­lyeslés a jobboldalon.) De különben is, a mint Polónyi Géza képviselő úr igen helyesen emelte ki, hogy miután meg volna a lehetősége annak, hogy a mennyiben ez megtiltatnék, e tilalom megkérdhessék, abszolúte nincsen semmiféle ok arra nézve, hogy ez a módosítás, illetőleg kiegészítés el ne fogadtassák és én azt egészen helyesnek ós czélszerűnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most Polónyi Géza úrnak azon kérdését, illetőleg aggályát illeti, hogy itt, ezen törvényes intézkedésből kifolyólag az a köztudat támadhat, mintha a kormány a jövőben kötelezve volna minden állami pénzt a bankoknál elhelyezni, azt hiszem, hogy erre az aggodalomra ok nincsen, (Halljuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom