Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-694

72 <M4. országos ülás 1901. április 20-án, szombaton. nem köteles odamenni, kérdem, hogyan akarja meghódítani ezeket a kikötőket a. t. miniszter úr ? Hiszen ha, nem megy oda az Adria hajója, ha nem tart ott állandó agencziákat. hogyan fogja ott megteremteni azokban a kikötőkben a piaczot, ha járatot nem küld oda? Ha kényszeríttetik, hogy oda járatot indítson, majd az Adria megteremti magának a szükséges piaczot, agencziát állít, még pedig élelmes agencziát állít fel azokban a kötőkben, hogy a hajó ne fusson hiába és ezzel megteremti magának a piaczot, a hol rakományt kaphat. Ezáltal képződik a kivitel ós a behozatal ; mert emberfeletti erővel, közvetítés folytán megteremti magának a társulat a piaczokat és a kikötőket. Ez természetes dolog. Hiszen ez circulus viciosus; mert magától nem képződik a piacz, hanem a társulat teremti azt meg magának. Ez tehát a társaság dolga. De egészen más az, ha kötelezve van reá, hogy tartozik egyes kikötőket meglátogatni, a ftngalmat, ha nincs, megteremtem. Hiszen azért fizetjük a nagy szubvencziót ? Miért fizetne a t. miniszter úr szubvencziót azért, hogy oly vonalakon járassanak hajókat, a melyeken amúgy is busás jövedelem van? Ott nincs szükség szubvenczióra. Nincs szükség szubvenczióra, hogy csak oly kikötőkbe fussanak be a hajók, a hol sok rakomány van, a többieket pedig engedjék át idegen hajóknak, a melyek úgy is teljesítik azt a szolgálatot a saját országuktól kapott szubvencziók, vagy kedvezmények folytán, és a saját szolgálatukkal kapcsolatban ezt is elvégzik. Ezek a hajók azonban nem fognak pia,czot teremteni nekünk. Hiábavaló a miniszter úr törekvése, hogy piaczot teremtsen, ha nem teszi kötelességévé a társaságnak, hogy minden körülmények közt hajóival és pedig lehetőleg saját hajóival fusson be az illető kikötőkbe. Mert az sem mindegy ám, hogy bérelt hajók látogatnak-e a kikötőkbe. A bérelt hajónak szerződése van, annak mindegy, hogy kap-e fuvart, vagy nem. ' De ha a társaság saját hajóival köteles befutni a kikötőkbe, akkor — elég élelmes az Adria — oly agenturákat fog felállítani, a melyek megszerzik a rakományt oda is, vissza is. És azért nem helyeslem azt a tág jogot, mely itt az Adriának biztosítva van. hogy ugyanis, ha akarja, megteszi az utat, ha nem akarja, nem teszi, vagy esetleg mással téteti meg. Ez nem magyar hajózás, ezzel nem lehet magyar hajózást teremteni, sőt ez útját állja annak, hogy Fiumében egészséges verseny keletkezzék, és igazi magyar hajózás teremtessék meg. Az a tíz hajó sem a t. miniszter urat, sem az országot megmenteni nem fogja. A t. miniszter úr mindig a tíz hajóval áll elő. Kérdem, hogy oly fontos-e az a tíz hajó, hogy azért mindent le kell kötnünk? Nem találunk módot arra, hogy esetleg szabad hajózással, a szabad hajópark emelésével a tíz hajót másképen, egészséges versenynyel tudjuk pótolni? A tíz hajó nem fogja a magyar kereskedelmet ós kivitelt és a magyar hajózást megmenteni. Hiszen öt hajót úgy is köteles építeni az Adida. Csak öt hajóval épít többet a tíz évben. Hát megmenthető a magyar kereskedelem és hajózás ezzel a tíz hajóval? Nincs a magyar tengerészednek tíz hajónál többre szüksége? És erre a bázis mindig csak ez a tíz hajó lehet? Hiszen ón is helyeslem, hogy minél inkább ha.ssunk oda, hogy hajók épüljenek, de ha ezt akarom is, nem akarom elzárni a levegőt az egészséges építkezéstől, a magyar hajópark gyarapodásától. Itt ug}

r

anis tíz hajót kapunk, esetleg elvesztünk másik tízet, a mely a szabad hajózás folytán Fiumében épült volna, ós e veszteséghez járul, hogy semmiféle versenyünk sincs. Arra is kérném a t. miniszter úrnak válaszát, hogy miként fogja ő fel az agenturai teendőket épen azokra a kikötőkre nézve, a melyekben csekély a forgalom. Jónak, czélszerűnek, okosnak tartja-e, hogy ezeket a járatokat az Adria csak arra az esetre köteles befutni, csak akkor köteles a kikötőket meglátogatni, ha bizonyos mennyiségű — gondolom 100 tonna van jelölve — rakomány biztosítva van. A szerződés szerint ugyanis csak akkor köteles az Adria Koppenhágába, Amsterdamba, Rotterdamba elmenni, ha ily rakomány van. Ezzel fikczióvá lesz az egész dolog. Mert ha nincs agentura, vagy ha van is, de drága volna az út, Koppenhágába vagy Alexandriába a társaság egyszerűen nem fogad el szállítmányt, azt mondja, hogy nem jön hajó, vagy nincs elég rakomány. És ha nem kívánja., nem is lesz rakomány. Éz természetes, mert hiszen csak nem bolondult meg, hogy 100 métermázsáért elmenjen oda, a hova az ki nem fizeti magát. Oly szamárnak nem képzelem ezt a társaságot. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Természetes, hogy ez fiktív dolog, ha akarom van száz métermázsa rakomány, ha akarom nincs; mert ha van is agentura, vagy nem togadja el a kis szállítmányt, vagy elutazik az ágens egy hétre és így kibújik a csekély rakomány elfogadása elől. ós így aztán nem megy oda hajó veszteséggel. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Éz flkczió. Annyi ily része van a szerző-