Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-694
70 fi94. országos ülés 1901. április 20-án, szombaton. jeleztem már ezen álláspontomat az általános I vitánál is, szükségesnek tartottam, hogy itt i részletesen, kissé mélyebben tekintsek bele ebbe a kérdésbe, még pedig azért, hogy a t. ház ne bánjék el olyan nagyon felületesen ezzel a, szerződéssel. Mondhatom, sajnálattal és fájdalmas szivvel szólalok fel ezen szerződésnél, a mikor azt látom, hogy a háznak olyan nagytekintélyű >• tagjai, a kik pedig hivatva lennének ezen kérdésnél szót emelni, vagy nincsenek itt. vagy ha itt vannak, hallgatnah, s egyáltalában nem járulnak hozzá ezen kérdés tisztázásához. Már pedig, ha valamikor hazahas dolog beszélni és megvilágítani a helyzetet, úgy ezen kérdésnél az, a melyben úgyszólván le van kötve a magyar közlekedés, a migyar kereskedelem és hajózás, a mi nagyon is megérdemli, hogy e házban a túloldalról is felemelkedjenek, s megvitassák ezt a kérdést. Szeretném látni, hogy mikópen lehet ezt indokolni, akár a tarifára nézve, akár az opcziónális kérdésben. És szeretném azon pénzügyi kapaczitásokat itt látni ós hallani, a kik be, tudnák bizonyítani, hogy miért jobb és olcsóbb az »Adria*-ra nézve az opczió és az elsőbbségi kibocsátás. Nagyon szeretném tudni, vájjon könnyebb-e egyszerre 11 millió korona értékű elsőbbségi részvényt kibocsátani, mint hogyha először kibocsátok 25.000 darab részvényt, a melyből befolyik körülbelül 6 millió korona, ós azután bocsátok ki a még hátralevő 6 millió koronára elsőbbségi részvényeket. Hiszen mindenkinek van annyi esze és felfogása, hogy beláthassa, hogy az »Adria<• társaság megdrágult 6 millió koronával, mert abból a 6 millióból egyetlenegy krajczár sem lett befektetésre fordítva; az tisztára elvész, az az »Adria« üzeméből tulajdonkópen ki lesz lopva, az tehát az »Adriá«.-ra nézve semmi haszonnal nem jár, a mi felpénzként az egyesek zsebében van. Hát ki az a bolond financzkapaczitás, a ki nem inkább jegyezne elsőbbségi részvényt akkor, a midőn nincs megterhelve ilyen 6 millió koronányi fiktiv teherrel az •>>Adria*, mint akkor, a midőn már meg van terhelve ? (Igaz! Ugy vau! a bal- és szélső baloldalon.) Ha nem is vagyok finánczkapaczitás, de józan embernek tartom magam s mint ilyen nem tudom felfogni, hogy mi lehet értelme a, t. miniszter úr a,zon fejtegetésének, hogy lehetetlen, hogy egy társulat, a melynek 5 milliónyi alaptőkéje van, — de a melynek tényleges vagyontőkóje 18 millió korona, — 12 millió koronányi elsőbbségi részvényt bocsásson ki akkor, a mikor kibocsátott 24 milliónyi elsőbbségi részvényt, hogy zsebrevágjon belőle 6 millió koronát, a melyből az »Adria« befektetésre tulajdonképen egy krajczárt sem j vesz igénybe. Ehhez nem kell pénzügyi kaÍ paczitásnak lenni, ehhez elég a józan ész. Részemről is nagyon szeretném, ha a túloldalról felkelnének a pénzügyi kapaczitások, és fináncztehetségüket itt brilliroztatnák. Nagyon szeretek tanulni mindenkitől, ós örömmel veszem, ha valaki állításaim ellenkezőjéről meggyőz, de még senki meg nem győzött a túloldalról engem arról, hogy e fináncziális operáczió • üdvösebb, mint a másik. Hozzá kell vennem mindehhez azt a súlyos helyzetet és körülményt, a mely már magában is lehetetlenné tehetné, hogy a t. ház, ha. komolyan venné e szerződés tárgyalását, annak elfogadásába belemenjen, azt tudniillik, hogy tudjuk. hogy ezen operáczió következménye nemcsak az, hogy 6 millió korona elvész, hanem az, hogy a részvények többsége tisztán idegen kezekbe került. Már ez magában véve, ha semmi más baj nem következnék is be; ha nem maradna az »Adria« részvényesek zsebében egy krajczár se a felpénz folytán; magában véve az a körülmény, hogy az operáczió lehetővé teszi, hogy körülbelül 25,500.000 korona értékű rószvónj' a- Wiener Bankverem, a Lédererek stb, kompániájának kezeibe kerül, tehát idegen kezekbe, a kiknek sohasem volt czólja az, hogy a magyar kereskedelmet támogassák és emeljék, valamint sohasem emelték ipari tevékenységüket sern, sőt ellenkezőleg, gátolták azt; mondom, ez magában véve is gondolkodóba kellene, hogy ejtsen bennünket, mert ki biztosít bennünket arról, hogy nem-e lesz gátló hatása magára erre az intézményre is magyar szempontból annak, ha a részvények többsége idegen kezekbe kerül? Azt kérdem én hogy akkor, a midőn az is megtörténhetik, hogy külön vámterületünk lesz Ausztriával, hogyan történhetik meg az, hogy van egy »Adria* magyar hajózási vállalatunk, s a vállalat legtöbb részvénye a bécsiek kezében van? Én részemről ezt megérteni, józan logikával felfogni nem vagyok képes s nagyon kérem a t. ház túloldalán ülő nagyszámú pénzügyi kapaczitásokat, — mert hogy nagyon sok van, azt nagyon jól tudjuk, — (Derültség Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy ez irányban bennünket szegény halandókat arról az oldalról felvilágosítani méltóztatnának, hogy mi is egy kissé be tudnánk tekinteni a pénzügyi operáczióknak kulisszái mögé. Nézzük meg, hogy miként vannak felszerelve, nem szerelvényekkel, hanem emberekkel az Adria hajói? Azt látjuk, hogy például az Adria hajóinál nincsen orvos alkalmazva. Ezt különösnek tartom. Itt fel vannak sorolva a brazíliai járatok, és látom, hogy kik