Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-693

48 (>93. országos ülés 1901. április 19-én, pénteken. Rakovszky István: Az üzlet terjedelmétől függ! Barnum 4 milliót kamatoztat! (Mozgás a baloldalon). Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Most vissza kell térnem a tarifa kérdésére, miután Pichler Győző képviselő úr nemcsak a direkt összeköttetések tekintetében, de egyúttal más irányban is kifogásokat tett a tarifapolitika, ellen és itt meglepő módon sokat foglalkozott' a gyóg}düvek ós az enyv tarifájával. Elismerte, hogy azon nagy árúczikkek, a melyek igazi exportczikkeinket képezik, a tarifa tekintetében elég jól vannak ellátva és így természetesen kifogásaival a kisebb czikkekre szorítkozott. Én ennek a a pontnak a vitatásába most nem bocsátkozom, de ha állana is az, hogyha akár a gyógyfüvekre, akár pedig az enyvre nézve az »Adriá«-nak a nyugati kikötőkbe való szállítási tarifája nem oly kedvező, mint kellene lennie, abból nagy hátrány nem származik: ón nem azt mondom, hogy akczeptáljnk e tarifát, hanem azt, hogy iparkodjunk azon változtatni. De, hogy a dolgok mostam állása mellett a helyzet nem változik, azt a forgalomból fogom a képviselő úrnak bebizonyítani, mert a magyar gyógyfüvekből — hogy lássák milyen jelentéktelen dolog ez összes kivitelünk 260 métermázsa volt ós ebből daczára annak, hogy kedvezőtlen az » Adria* tarifája, azon az úton 180 métermázsa ment ki, tehát, a mint látni méltóztatnak, annak legnagyobb része. Enyvből összes kivitelünk 432 métermázsa volt; ebből 329 métermázsa tengeri úton kiment, tehát szintén több, mint a fele. Pichler Győző: Hát a vasúti sinek? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: De azok a czikkek, a melyek bennünket érdekelnek, s a melyek közül itt mindjárt ötöt felsorolok, azok épen a tengeri tarifa előnyössége következtében legnagyobb részben ott mentek ki, ós ezek igen nagy jelentőségűek. Ilyen a donga-kivitel, a mely összesen 809.367 mótermázsát tett ki; ebből tengeren kiment 789.088 métermázsa,, tehát csaknem az egész; fürészelt keményfa kivitetett összesen 388.693 métermázsa, ebből tengeren kivitetett 342.900 métermázsa, puhafa kivitetett összesen 220.270 métermázsa; tengeren kivitetett 220.276 métermázsa, tehát egészen; liszt kivitetett 93.171 métermázsa, tengeren 91.469 métermázsa; ásványvíz kivitetett 33.503 métermázsa, tengeren kivitetett ebből 6503 métermázsa. Méltóztatik tehát látni, hogy azok a tarifaviszonyok, a melyek a tengeri forgalomban esetleg a főbb czikkeknek rendelkezésére állanak, részben egészen, részben jelentéktelen összegektől eltekintve, tengeren biztosítják a forgalmat, ennek következtében a, szolgálatot teljes mértékben megteszik. Polónyi Géza képviselő úrral nem szándékozom hosszabb polémiába bocsátkozni, miután azt hiszem, hogy elismeri, hogy azt a félreértést eloszlattam, a melyből következtette az ón tudatlanságomat jogi szempontból. Viszont, hogy ő tévedésbe ne essék, egy igen nagy hatást tett magyarázatára kómdelen vagyok a törvényhez folyamodni. A t. képviselő úr tudniillik azt mondta, hogy miképen adhatunk mi olyan társulatnak kedvezményeket, a melyik nem felel meg még azon törvénybe iktatott minőségnek sem, például a mely a szabadhajózásról szóló 1893 : XXII. törvónyczikkben van, hogy legalább kétharmad részben a hajói magyar kézben legyenek. Bocsánatot kérek, t. képviselő úr, igen helyesen kiáltották itt közbe, hogy az Adria mint ilyen, egészen magyar. (Ellenmondások és derültség balfelöl.) Ezen lehet nevetni, de a törvényt- el kell olvasni. Én a törvényt elolvasom. (Halljuk! Halljuk!) Az 1879 : XVI. törvényczikk szól a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról és ennek a törvénynek 2. §-a első mondata azt tartalmazza, a mit a t. képviselő úr mondott, de a második mondata egyebet is tartalmaz. En mind a kettőt felolvasom. A 2. §. igy szól (olvassa) : »A hajólajstromba csak oly hajó iktatható be, mely legalább kótharmadrészben magyar állampolgárok birtokában van.« Aztán igy folytatja (olvassa): »Magyar állampolgárokkal egy tekintet alá esnek a magyar korona országaiban székelő részvénytársulatok.«, Azt hiszem, hogy a törvény világosan szól. Minthogy pedig az Adria Budapesten szókel, ezen törvény értelmében tökéletesen magyar társulatnak kell, hogy mondjam. (Nagy zaj balfelöl.) Még egyszer visszatért Polónyi Géza, képviselő úr erre és így ón is szavaimnak bebizoiryításáúl kénytelen vagyok visszatérni arra az eminens kérdésre, a melyhez a legtöbb aggodalom, sőt többet mondok, a legtöbb gyanú fűződili, ós ez ridegen telállítva: opportunus volt-e ezen szerződést most csinálni meg ós a törvényhozástól most kérni ennek elfogadását? (Felkiáltások balfelöl: Nem!) Én a legjobb meggyőződésem szerint, tekintve azon nemzetközi viszonyokat, a melyek között főleg kereskedelmi, forgalmi, politikai és vámpolitikai tekintetben vagyunk ós főleg, a melyek elé nézünk és pedig nem az 1911. év után, a meddig ez a szerződés, mely most érvényben van, fennáll; hanem nézzünk már a közelebbi éA'ekben is, miután ón úgy gondoltam ós azt hittem, hogy bármely körűi-