Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-693

<$3. országos ülés 1901. április 19-én, pénteken. 31 hogy ezen adómentességhez hozzájáruljanak : én, — bocsásson meg a t. miniszter úr, — äohasem tartom megbocsájthatónak többé a miniszter úr számára, hogy egy ilyen javaslattal állított a képviselőház elé és én megvagyok győződve róla, — ám álljon fel akárki, hogy a mólyen tisztelt többség nagy táborában is vannak, nem akarok én itt folyosói beszélgetésekre hivatkozni, de ismerem a férfiakat, a kiknek meggyőződésük ellen van ennek az adómentességnek az engedélyezése, Ha tehát a t. miniszter úr még is inicziál egy ilyen kivételes, semmivel sem indokolt adómentességi kedvezmény megadása mellett, úgy politikai motívumokkal, a személyes bizalmi kérdés révén keresztül erőszakolhatja ezen szerződést, de ez a nemzet közegyetértésével ós megnyugtatásával keletkezett törvény sohasem lesz, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és a t. miniszter úr miniszterkedésének aerájában ott lesz a teherszámlán örökké ez a szerződés, a melytől a t. miniszter úr nem tud menekülni, mert ezt az ország érdekével ellentétben kötötte. (Felkiáltások balfelöl. Vissza kell vonni!) Már most rátérek tulajdonképeni exquizit thómámra az opczionális jogra ós arra, hogy itt tulajdonképen szerencsétlen módon egy külföldi társaság számára, nevezzük azt felpénznek, nevezzük azt sápnak, — én sápnak nevezem, — több millió megy ki a magyar adófizető polgárok filléreiből, mit a mennyire lehet, meg kell és meg lehet akadályozni. Mielőtt ón erre a thémára részletesen reá térnék — nem akarok hosszadalmas lenni, — előre is jelzem, tiszteletteljesen egy kérdést vetek fel a mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Mondja meg nekem a t. miniszter úr, megpróbálta-e e társasággal szemben, a melynek 14-%-os dividendáját a mérleg igazolja, azt a módszert, hogy propozicziót tett volna, — ha már fenn akarja tartani az adómentességet, a mi ellen akkor is kifogásom volna, — olyformán, hogy én adom nektek azt az 1,140.000 korona szubvencziót, de csak azon esetre, ha dividendátok 6°/o-on alól szállna le. Tett-e a t. miniszter úr példánokokáért egy ilyen kérdést ehhez a társasághoz: hogyha ebbe bele nem egyeztek, hát jól van, én adom nektek az 1,140.000 korona fix szubvencziót, de azon egy feltétel alatt, hogy 6°/o-on túl való diyidendában az állam fele részben osztozik. Uj dolog lenne-e ez a magyar törvényhozás termében? Hát a nemzeti bankkal, a Lloyddal fennálló szerződés nem ismeretes a miniszter úr előtt? Nézze csak a miniszter úr, nekünk itt az ellenzéken, de tudom, hogy odaát is sokaknak sehogy sem tud a fejünkbe menni, hogy egy magyar miniszter egy idegen bank szolgálatában provízióhoz juttassa azt a bankot és azonkívül a minden körülmények között tisztes polgári hasznot jelentő 6°/o-on túl is szubvencziót adjon az állani pénzéből. Hiszen Európának és Amerikának hangos kaczaja fog bennünket kisérni, ha mi megkötünk egy szerződést, a mely lehetővé teszi azt, hogy egy társulatnak, a melynek dividendái esetleg 40'Vo-ot tehetnek ki, még azonkívül az állam adómentességet ós szubvencziót is adjon. Engedje meg nekem a t. miniszter úr, erre nem lehet, erre nincs sem gazdasági, sem politikai ok. Engedje meg a t. miniszter lír, de erre csak egy válasz lehet. Az, hogy ilyen szerződóst csak befolyással lehet kieszközölni. (Elénk helyeslés és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Úgy van!) Rakovszky István: Majd bebizonyítom, hogv e szerződés csak így köttetett meg. (Úgy van! bal felől.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, én a t. miniszter úr tehetségét sokkal jobban ismerem és épen azért, mert így van, én a legjobbat feltételezem. A t. miniszter urat egyszerűen tévedésbe ejtették és befolyásolták. (Úgy van! bal felöl.) De t. miniszter úr, ha már ennél a kérdésnél tartok, ne feszélvezze abszolúte semmiben sem az, hogy ezt a szerződóst aláírta. Ne feszélyezze. Megmondom, miért? Egy szerződés kötése, mely a törvényhozásnak bemutatandó, nem kormányzati, hanem ez törvényhozási aktus. A t. miniszter úr maga is azért miniszter, és pedig alkotmányos miniszter, hogy ha egy ilyen szerződést a képviselőháznak bemutat és a képviselőházi tárgyalások során adatokat szolgáltattak a miniszter urnak arra nézve, hogy az a szerződés rossz, vagy hibás, az alkotmányos miniszternek magának kell elsősorban odaállani, ós azt mondani: igen, igyekezni fogok e szerződést ilyen és ilyen alakban megjavítani. Ha pedig nem sikerűi, akkor nem kötöm meg. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erről van szó. En a magam részérő] soha az életben egy miniszterrel szemben sem vonnék le politikai konzequencziát abból, hogy ha ő jobb meggyőződése által vezéreltetve. egy szerződóst, melyet esetleg hibásan megkötött, parlamenti felvilágosítások után megakar javítani; sőt ezt dicséretreméltónak tartanám. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után kegyeskedjék a t. miniszter úr megengedni, hogy felvilágosítsam, — joggai használom ezt a kifejezést, hogy felvilágosítsam, mert a, t. miniszter úr hozzám bizonyos kérdéseket is intézett, a melyekre most utalni