Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-705

705. országos illés 1901. májas 9-én, csütörtökön. B05 úr a miniszteri székben, s a, mint elfoglalta a miniszterséget, azonnal látnia kellett, hogy a szerződés ezen pontjának nincs elég téve és a remedium is meg van ellene ezen szer­ződésben, a mely kimondja, hogyha bármely felté'el nem teljesíthető, a szerződés meg­szűnik és életbe lépnek a represzszáliák. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Kérdem, hogy három óv óta kiutalványozta-e Hegedüs Sándor mi­niszter ár e társaságnak szubvenczióját, da­czára annak, hogy látta, ós tudták, hogy nincs megtartva a 9. pont, a melyre mint nagy­fontosságúra, történik hivatkozás, épúgy. mint a 10., 11., 14. ós 17. pontra. Látszik, hogy a, dolog alaplónyége az, hogy a Dock-társaság a monopóliumot a,zórt kapta, hogy a főfeltó­tel, a melynek keresztülvitelére az egész szer­ződés köttetett, az volt, hogy saját hajógyárunk legyen, hogy a mennyiben rászorulunk, ké­szen és épségben rendelkezésünkre álljon. Ha a miniszter úr látta,, hogy egyáltalán nincs elég téve a szerződésnek, miért, utalványozta ki továbbra a szubvencziót, miért nem lépett közbe erélyesen annál is inkább, mert az Ad­riával ós egyéb tengerhajózási társasággal, a mint a minisztériumba belépett, alig néhány hét múlva megkezdte az alkudozást;, hogy az általa inaugurált ós kétségkívül legjobb hiszemű nagy kereskedelmi politikához a forgalmi esz­közöket megteremtse. Ha ez így van, akkor három év előtt, mikor a miniszter úr hangoztatta, hogy az ő főczélja az ipar fejlesztése, köteles lett volna meggyőződni arról, hogy ez a szerződés iga­zán segít-e a pangó iparon, meg kellett volna győződnie arról, hogy a 15 millió munkabér­ben, anyagban, haszonban tényleg itt van. mert itt van a drága pénzen megfizetett és tíz év óta fentartott hajógyárunk. Mi történt, ha megvan a hajógyár, az fránt, hogy miért nem építették a hajókat? Mi történt abban a tekintetben, ha nincs meg az a gyár, hogy a szerződés a lejáratig ér­vényben maradhatott teljesen és az a renge­teg összeg odajuthatott ? (Egy hang a szélső bal­oldalon : Mail jak a minisztert!) Mikor az ipari szakoktatásról beszélt a miniszter úr, — úgy emlékszem, tízezer ko­ronáival, vagy valamivel többel emelték a budget e tételét, — azt hangoztatta a minisz­ter úr, hogy ez szegényes összeg, de azzal az összeggel, a mely rendelkezésére áll, igenis mindent el fog követni, hogy az ipart fejleszt­hesse. Hát a mikor ily nyomorúságos viszo­nyok vannak, hogy lehet az, hogy az ily horribilis összeget egyszerűen elherdálták, mert hogy elherdálták, annak bevallását akarom a miniszter úrtól megkapni, annak bevallását, ÍCÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXV. KÖTET. hogy rámutassak arra, hogy konzequencziával lehet valamit csinálni, de így minden egyéb dologban mindent elnézni, ős egyszerre alko­tónak fellépni nem lehet. Ezeket akartam felemlíteni e törvény­javaslat tárgyalásánál. Egyebekre nézve csat­lakozom azokhoz, a miket Lukáts Gyula t. képviselőtársam felhozott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki nincsen feljegyezve. Kivan-e valaki szólási jogával élni? Ha nem, ágy a vitát bezárom. (Felkiáltá­sok a szélső baloldalon: Hol a hajógyár ?) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: T. ház! . . . Polczner JeilÖ: Hol a, hajógyár! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Megadom a felvilágosítást! Pichler Győző képviselő úr először is a bosnyák vasutakkal foglalkozott, a mi nincs a napirenden, de ennek kapcsán kiindulási pontot nyert arra az érvelésre, hogy e szer­ződést nem kellene tizenöt évre kötni, mert a dalmát kikötőket lekötjük, holott nem tud­juk, hogy minők lesznek a fejlemények. Azt hiszem, ez az értelme első kifogásának. T. ház! Bármi történjék a bosnyák vas­utakkal, sőt ha épen úgy történik, a mint ter­vezve van, sokkal indokoltabb az, a mi ebben a javaslatban foglaltatik, most, mint bármikor. Mert mi a czél? Abban a tekintetben, azt hiszem, egyetértünk, hogy a czél az, hogy Fiume a dalmát kikötőkkei a legszorosabb össze­köttetésben legyen, és pedig ennél lehetőleg a prevenir-re kell súL T t helyezni, mert az egy­szer előbb elfoglalt bizonyos kikötőkből azokat, a kik a kikötőket elfoglalták, egykönnyen ki­zavarni nem lehet. És különösen tapasztalásból mondhatom, s azt hiszem, ebben igazat fog adni nekem mindenki, ez a vállalat elég élel­mes és üe'ves arra nézve, hogy azt a területet, a melyet elfoglalt, meg is tartsa. Ezért kell gondoskodni arról még jó időben, hogy ezek a kikötők gyakoribb és szorosabb összekötte­tésbe jöjjenek Fiúméval az Ungaro Groatico által. És én ép azért, mert ezt akarom Catta­róra, Spalatóra, Gravosára nézve, és miután ezen kikötők összeköttetését nemcsak közve­títettük, de gyorsítottuk is, azt hiszem, hogy ezáltal épen a jövő érdekében csak helyes po­litikát követtem. Azáltal, hogy ezen kikötők­ben a járatokat 547-tel szaporítottuk ós az ösz­szeköttetést 100.000 tengeri mértföldnól többel javítottuk, biztosítottuk magunknak az össze­köttetéseket az által, hogy a verseny, a mely eddig eredménytelen volt, és a mely előre­láthatólag be fog következni, a jövőre is fen­tartható lesz, mert a ki ott előbb foglalt he­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom