Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-705

705. országos ülés 1901. május 9-én, csütörtökön. r^Qg fogja kötelességét, hogy késhegyig megvédje a magyar érdekeket, s ne szolgáltassa ki Magyarország jól felfogott érdekeit Ausztriának Boszniában és Horvátországban. Természetes, hogy miután bekövetkezendő dologról szólok. a mire nézve a miniszterelnök úrral szemben némileg kötelezettséget vállaltam itt a házban, hogy azt egyelőre szóvá nem teszem, természetesen én most a kérdés részleteibe nem bocsátkozom, csak tekintettel a kormánynak a bosnyák vasutak kérdésében levő elintézetlen ügyeire, kijelenteni, hogy aggodalmaim vannak arra nézve, hogy 15 évre megkössük itt a forgalmat. De, t. ház, benn van ezen törvényjavaslatban megint az az odiozus adómentesség, a mely homlokegyenest ellenkezik a mi fundamentális törvényeinkkel (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ós a mely ellen nekünk a legerólyesebben tiltakoznunk kell. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. ház ! Tagadhatatlan, hog}

r a szerződésben sok irányban megvan óva a magyar kormánynak, illetve a magyar államnak teljes beleszólási joga és szupremácziája; itt van, a mint említettem, a 13. §. ós a többi paragrafus, a. melyek egyrészt a. járatokra nézve, másrészt a díjakra nézve nem utólagos jóváhagyást, — mint az »Adriá«-nál, — hanem előzetes beleegyezést kötnek ki, a mi nagy különbséget képez. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha így lenne az »Adria* szerződésében is, ez sok heves ós éles vitának elejét vette volna. De engedje meg a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatosan felszólítsam a t. kereskedelemügyi miniszter urat egy kérdés tisztázására, a melynek érdekessége ós fontossága rögtön ki fog tűnni a t. képviselőház előtt. (Halljak! Halljuk! bal felől.) és a mely a következő: Minden ily szerződósben benne van egy feltétel, a melyben kikötjük magunknak, illetve kiköti a törvény, hogy a hajózási vállalatok a szükség szerint Magyarországon, a horvát tengerpart mentén levő hajógyárak egyikében készíttessék el a szükséges hajókat. A. miniszter úr a magyar ipar támogatását úgyszólván mint fő programmpontját hangoztatta itt e házban, és tagadhatatlan, hogy a sajtó útján nap-nap után kapunk mindenünnen értesítést a. magyar ipar állítólagos emeléséről. Köztudomású tény, hogy köteleztük az »Adria« -részvénytársaságot arra, hogy nyolcz hajót készíttessen el; e nyolcz hajó elkészítésének ára 14 millió korona és e 14 millió korona külföldre vándorol. Itt megint van egy kötelezettség gőzhajó készítésére vonatkozólag, a melynek építése tudtommal 1,400.000 koronára ^ rúg; körülbelül 700.000 forintba kerül a hajó. Méltóztassék elképzelni annak fontosságát, hogy ha. abban a helyzetben volna az ország, hogy- a magyar ipar emelésére egyszerre 15 millió korona állami munkát kapna.! Ez oly hathatós eszköz volna, a mely többet érne minden programúinál, minden érvnél. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az a 15 millió korona egy pozitív segítséget képezne, ós, ime, igen tisztelt ház, ebből a 15 millió koronából egyetlenegy krajczár sem jut Magyarországra. Talán önkéntelenül is azt méltóztatnak erre mondani, hogy ennek nem a kormány az oka. Én azt mondom, hogy a kormány az oka és hozzá teszek ehhez még mást is. Még az az előrelátás sem hiányzott az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr elődjeiben, illetve egy nagynevű elődjében: Barossban, hogy be fog következni az az idő, a midőn a magyar iparnak itt teret kell nyitni; a midőn az állam által szubvencziónált hajó vállalatokat már jó eleve oda kell kényszeríteni, hogy itt építtessék hajóikat; hogy ide az országba jusson a pénzük, hogy a hajóépítős által itt egy külön ipart, vasműveinknek külön fogyasztási forrást alapítsunk. És, t, ház, ez meg is történt, és erre nagyon kérem a t. ház figyelmét, mert nem hiszem, hogy egyetlenegy kormánypárti képviselő is legyen, a. ki helyeselné azt a gazdálkodási, irányt, a melyet ebben a. kérdésben, a melyet itt fel akarok említeni, követtek, ós a mi tíz év óta folyik itt. kijelentem, egyenesen az ország rovására., az ország megrövidítésére ós a törvényhozás, illetve az adófizető közönség egyszerű megrövidítésével. Kezemben van egy szerződés, a mely tudtommal 2364—/93. szám alatt van a levéltárban letéve, illetőleg beiktatva a kereskedelemügyi minisztériumnál. Ez a szerződés vonatkozik a Dock-társasággal kötött szerződésre, mely 1893. február 16-án köttetett meg. E szerződés 9. pontját ajánlom a t. képviselőház figyelmébe és a 9. ponttól kiindulva fogom a további érdekes pontokat felhozni. (Halljuk! Halljak!) A 9. pont így szól (olvassa): »A konzorczium fent nevezett tagjai, illetőleg az általuk alakítandó Dock-részvénytársasan*. kötelesek Fiumében a Bergudi öbölben a magyar királyi kincstár által 5. szám alatt mellékelt helyrajzi helyszínrajz szerint feltöltendő ' és a jelen szerződés jóváhagyásától számított nyolcz nap alatt a vállalkozóknak rendelkezésükre bocsátandó területen* — tehát ingyenes területet ós pedig feltöltve rendelkezésére bocsátani— >>az ezen szerződés 7. szám alatt csatolt ós annak kiegészítő részét képező általános terveknek ós kimutatásoknak megfelelően^ — tehát a. bemutatott tervek és kimutatásoknak megfelelőn mit köteles a tár-