Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-705

705. országos ülés 1901. május 9-én, csütörtökön. 301 á,tlag 97 fillér esik egy járatért, a melyet ll

1 J2 tengeri mértföld sebességgel köteles teljesíteni, a Lloyd pedig ugyanezért a IIV2 tengeri mértföld sebességórt kap járatonként 2 korona 10 fillért. Ez oly óriási különbség, a melyet itt kiemelnem, s mint előnyösét ezen szerződés elbírálására nézve feltárnom kellett, annál is inkább, mert ha, a miben igaza van t. képviselőtársamnak, a magyar-horvát társulat élvez is előnyöket azáltal, hogy a magyar állam egész erejével protezsálja, de legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy felér ezzel a protekczióval a Lloydnak azon nagy hatalma, a melylyel az osztrák kereskedelmi világban rendelkezik, azon nagy üzleti tere, a melyet a trieszti kikötő mint bázis neki szolgáltat, és az az előnye, hogy Dalmácziában osztrák kereskedőkkel áll szemben, tehát kompatriotákkal, a l kikkel évtizedes összeköttetései vannak, úgy, ha itt a kereskedelmi konjunktúrákat hasonlítjuk össze. akkor a mérleg semmi esetre sem a, magyarhorvát társaság, hanem igenis a Lloyd javára billen fel. Egyéb észrevételem nincsen. Újból ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés a, jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólni! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Egész rövid nyilatkozatot óhajtok tenni Major Ferencz t. képviselő úr beszédjére. O tudniillik — hálával ismerem el — ennek a. szerződésnek érdemleges intézkedéseit elismeréssel emelte ki ós összehasonlította az Adria-szerződős megfelelő pontjaival. Az általa különösen kiemelt két pontra nézve teszek csak megjegyzést. A tarifára, valamint a menetsebességre nézve a, parthajózásnál és a személyszállításnál igen természetes dolog, nem lehet olyan kikötéseket felállítani, mint a milyeneket a tarifára és menetsebességre nézve a nemzetközi kereskedelemben az árúszállításnál felállítunk. Ez a különbség van a két szerződós között és ez a dolog alapja nem pedig különös jóakarat egyik vagy a másik társulat iránt. A mi. azj adómentességet illeti, az sem úgy áll, mint ha itt indítványoztatnók az adómentesség. Ez a szerződés semmi olyant nem tartalmaz a mi az 1893: XXII. törvényczikkben, illetőleg az 1890 : XIII. törvény czikkben benn ne foglaltatnék, mert ez az utóbbi törvény a kis parthajózási vállalatoknak az adómentességet elvileg és állandóan megadja, mint olyant, a melyre számot tarthatnak, a melyet igénybe vehetnek. E tekin• tétben tehát a szerződós egyszerűen alkalmazta azt, a mit egy alapúi szolgáló törvény elvileg már kimond, a rendelkezés tehát nem új ós nem egyoldalú intézkedés, nem egy vállalat számára szól. hanem alkalmazható minden más hason természetű vállalatra is. Lukáts Gyula képviselő úr megjegyzései közül elismerem, hogy fontosságba van annak, a mit a vállalatnak a magyar elemmel szemben való kötelezettségeire nézve mondott. Ebben a tekintetben megállapodásaim is vannak a vállalattal, hogy a mennyire csak lehetséges, a pinczórektől elkezdve, mindenütt olyan egyéneket alkalmaz, a kik a: magyar nyelvet bírják és ennek következtében megfelelnek íi magyar közönség méltányos igényeinek, mert erre nézve igen helyesen mondta a t. képviselő úr, hogy a közönségnek joga, van követelni, hogy a maga nyelvén szolgáljálí ki. De nem zárkózhatom el azon nehézség elől, a melyet a vállalat e tekintetben vállalt kötelezettségének lassú és fokozatos teljesítésére nézve felhozott, hogy tudniillik rendkívül nehéz olyan egyéneket találni, büróba is, annál inkább tehát a közönséges kisebb szolgálatokra, a kik két-három nyelvet bírnak ; már pedig itt természetes, hogy kell az illetőnek jól tudnia olaszul, kell értenie horvátul, némileg németül is, és természetesen tudnia, kell magyarul. A vállalat azonban kötelezte magát, hogy e tekintetben is az igényeknek fokozatosan lehetőleg eleget fog tenni, és én valóban javulást várok e tekintetben a szerződés azon pontjától, a mely az internátus növendékeinek minden körülmények között elsőbbséget biztosít. Ezeknek eddig tulajdonképen biztosított pályájuk alig volt, most pedig mindegyik szerződésbe bele vettem a vállalat részérc ezt a kötelezettséget; ez tehát, azt hiszem, a növendékekre is és az intézet emelkedésére is jó befolyással lesz. De abban megint igazat kell adnom Lukáts Gyula t. képviselő úrnak, hogy a theoretikus kiképzés tengerészeket, kapitányokat bizony még nem nevel, ós igen fontos az, a mit ő már néhányszor felhozott, s a, minek a fontosságát teljes mórtékben elismerem: az úgynevezett behajózás kérdése. E tekintetben azonban, fájdalom, a pénz dirigál, mert ez. nem lehet tagadni, igen jelentékeny pénzáldozatokat kivan; de nem tettem le a reményről, hogy épen azon a módon, a mint a képviselő úr mondotta,, bizonyos kombináczióban a vállalatokkal, vagy pedig egy vállalattal csináljunk valamit, nehogy a növendék, mikor már befejezte pályáját és azután kiderül, hogy a tengeri szolgálatra, egészségi szempontból vagy más tekintetben magát képtelennek érzi, így pályáját, költséget és mindent elveszítsen, vagy legalább egy darabig deklasszó