Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-705

705. ors7xágos ülés 1901. május 9-é«

? csütörtökön. 293 mihelyt az ország viszonyai megengedik, a napi járatok Fiume és Dél-Dalmáczia közt feltétlenül szervezendők lesznek. (Helyeslés). Azt hiszem, hogy a szerződésnek minden egyes részletét ismételni e helyen talán felesleges, hisz a bizottságokban eléggé foglalkoztunk velük ós a jelentésekben is alaposan kifejtettük a dolgokat. Ezért csupán néhány kérdésre vagyok bátor lehető rövidséggel a t. ház figyelmét felhívni és fejtegetéseimhez a t. ház türelmét kikérni. Annál inkább kötelességein ezekkel foglalkozni, mert hiszen ép a lefolyt hetekben tapasztaltuk, hogy úgy e t. házban, mint a t. házon kivűl is újabban, a minek én nagyon örvendek, a tengeri hajózási kérdések nagy érdeklődés tárgyát képezik. A szerződés provideál arról, hogy a hazai ipar e téren is lehetőleg a józan .okosság keretén belül feltétlenül érvényesüljön. Kötelezi a szerződés a társaságot, hogy minden javítást lehetőleg hazai gyárban csináltasson Kötelezi a szerződés a vállalatot arra, hogy a. mit csak lehet, a használati czikkekből belföldön szerezzen meg. Kötelezi továbbá a vállalatot a szerződés arra, hogy a. három beszerzendő gőzös közül kettőt egyenlő feltótelek mellett belföldön szerezzen be. Kiemelem itt mellékesen, hogy értesülésem szerint a szerződő vállalat ezen szerződési stipuláczión túl ment, a mennyiben kijelentette, hogy nemcsak egyenlő, de még 5°/u-kal magasabb áron is preferencziát ad a belföldi hajógyárnak. Egy gőzösre, a Pannónia típusú gőzösre nézve megengedi azonban a szerződés, hogy az külföldön építtessék, a minek oly fontos indokai vannak, hogy az ellen jogosan kifogást emelni nem lehet. Ezen pannóniai típusú gőzösnek első rendű, luxuriozus, nagy gyorsaságú személyszállító hajónak kell lennie és a mellett kell, hogy 12 hónapon belül szolgálatba is állíttassák. Erre feltétlen biztossággal csakis egy nagy szabásúlag berendezett hajógyár képes vállalkozni ós ilyen hajó építésére talán a mi fiumei gyárunk még perfekte be sincs rendezve. Ennélfogva feltétlenül meg kellett adni a vállalatnak a módját, hogy ezt a hajót külföldön szerezze be. A mi a másik két járatgőzöst illeti, tudtommal az egyik meg van rendelve, a másiknak építésére nézve pedig folynak a tárgyalások a fiumei gyárral. A menetrend, valamint a személy- ós árú díjszabás tekintetében, miként már egyízben volt szerencsém kiemelni, a társulat teljesen a kormán}" fenhatósága alatt áll és megfelel a legrigorózusabb, legskrupulózusabb követelményeknek is. Ennélfogva mindig az illető miniszteren fog állani, hogy a társulat úgy a szernél}

7 és az árú díjszabás, valamint a menetrend a forgalmi igém^eknek megfeleljen. A társulat köteles hadiszolgálat tekintetében hajóraját a hadi kormány rendelkezésére bocsátani, köteles állandóan bizonyos tartalékkőszén-készletet tartam és köteles a postaszolgálatot külön honorárium nélkül elvégezni. Ezek mind oly rendelkezések, a melyek kifogásolás alá, úgy hiszem semmikópen sem eshetnek. Fontos ós kiemelendő a, szerződés 18. §-ának azon rendelkezése, a mely a társulatnak a szabadhajósás tízesére vonatkozó jogait és kötelességeit szabályozza. Itt kimondja a szerződós egészen határozottan, hogy ott nem szabad szabad hajózást űznie, a hol államilag rendszeresen támogatott rendes hajójáratok tartatnak fent. Ez az az álláspont, a melyet mindig helyesnek tartottam és a melyet természetesen most is helyeslek. Több ízben merültek fel panaszok ezen A'állalat ellen azon a téren, hogy magyar embereket nem igen alkalmaz. Teljesen úgy van. Igen kevés, sőt alig van ezeken a hajókon ember, a ki magyarul tudna beszélni. E tekintetben legyen szabad két dolgot megjegyezni. Az egyik az, hogy midőn a bizottságban szóba hoztuk ezt a kérdést, megkaptuk a miniszter úrtól a felvilágosítást erre nézve, hogy ő külön kötelezte a, társulatot arra, hogy az hajóin magyarul tudó, magyar ajkú személyeket tartson, a kik a közönséggel érintkezni tudnak. Ezen oldalról többször, és szerintem elvileg igen helyesen, hangoztatott azon óhaj, hogy magyar kapitányokat alkalmazzon a társulat, teljesen megfelel az én szándékaimnak és megfelel bizonyára a t. miniszter úr szándékainak is. Csak egy baj van, és ez az, hogy — a mint már említettem, — nincsenek ilyen, tengeri szolgálatra alkalmas magyar emberek. A mit e tekintetben tenni lehet, az ebben a szerződésben meg van téve, a mennyiben ki van kötve, hogy a fiumei tengerészeti internátusból kikerült növendékeknek egyenlő feltótelek mellett az elsőség megadassék; a társulat egyezményileg kötelezve van, hogy magyar embereket tartson a hajón; a dolog most egyszerűen csak azon múlik, hogy a magyarok menjenek a tengerre. Egyet azonban kénytelen vagyok itt ismételni, a mit e házban egyszer már elmondtam és ez az, hogy ezen társulat a magyar horvát tengerpart vidékén úgyszólván egyedül nyújt megélhetési eszközöket, és ón mint magyar ember, teljes szivemből örülök, hogy horvát testvéreink ezen vállalatnál alkalmazást, kenyeret, megélhetési módot kaphatnak. Ezek után még csak egy-két kérdést va-