Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

2S6 704. országos ülés 19 lókeztető eljárás volna, ha az államhatalom akár mint kormány, akár mint törvényhozás filozófiai rendszerek felett esküdtszéket ülne és verdiktet akarna hozni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Különösen kizártnak tekintem, t. ház, az objektív megítélést egyes kikapott szemel vények alapján. Olay Lajos: Ez az igaz! Úgy van! (Zaj és derültség balfelöl.) Gr. Zichy Aladár: Olvasta a műveit ? Olay Lajos: Olvastam! (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egy nagy filozófiai rendszernek megítéléséhez szemelvények nem elegendők, azt egyes kikapott idézetek alapján nem lehet elbírálni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És különben is ne méltóztassanak a kérdést deplaszirozni; hiszen nem arról van szó, hogy én, vagy mi itt mindnyájan helyeseljük, vagy ne helyeseljük Pikler tanár úr filozófiai rendszerét. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Hiszen csak nem lehet egy közoktatásügyi miniszter feladatává tenni, hogy minden egyes filozófiai rendszert helyeseljen, mert akkor Bábel tornyává alakulna a feje; (Úgy vau! Úgy van! jobbfelöl.) mert az egymással ellenkező rendszereket is, melyeket tanítanak, a maguk ellentétében is helyeselnie kellene. Az egyetem nemcsak tanító, hanem egyúttal tudományt művelő, önálló tudományú, kutatás teljesítésére hivatott intézmény. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az egyetemet ilyen szervezetében az ország törvényei közé iktattatták. (Nagy zaj bal felöl: Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok oly szemelvényt felolvasni, de a felolvasott szemelvényekkel szemben a nevezett tanár könyveiből csak kettőt fogok kiemelni, például a »Büntetőjog bölcselete« czímű munkájának 124. lapján lényegileg azt mondja: »Az evangélium felfogása, a büntetésről a legmagasabb és magasabb minden filozófiánál.« Ezt is Pikler mondja. (Felkiáltások balfelöl: Ezzel semmit sem mondott!) Aztán a »Jog keletkezéséről és fejlődéséről* czímű munkájának 91. lapján megint ezt mondja (olvassa,): >>Széchenyi irányánakfobytatása nem sejtett nagyságot hozhat nemzetünknek, más nemzetekkel egyenlő osztozást a földben ós kincsekben.« Én azt gondolom, hogy egy filozófiai rendszer feletti vitatkozás inkább a tudományos térre való, inkább akadémiai folyóiratokba és így tovább. Hanem itt, mivel mégis olyan súlyos vádakról van szó, a melyeket helyes, ha minden oldalról megvilágítunk, én egy tudományos testületre hivatkozom, melyet I. május 7-én, kedden. legkompetensebbnek tartok Pikler működésének megítélésére. Ismétlem, ne deplaszirozzuk a kérdést, nem arról van szó, hogy Pikler tanát helyeseljük-e, vagy nem, hanem az a kérdés, lehetséges-e kormányhatalmilag megtiltani azt, hogy bizony a tanok, a melyek előfordulnak Pikler könyveiben, az egyetemi tanítás körében felhangozzanak. Nem arról van szó, hogy mindnyájan helyeseljük-e. Tessék csak meghallgatni, hogy a jog- és államtudományi kar, mely 15 szótöbbséggel három ellenében meleg pártolással terjesztette elő Piklernek rendes tanárrá való kineveztetése iránti javaslatát, s a mely akta alatt olyan kiválóságok vannak aláírva, mint Choncha Győző ós Zsögöd Benő, a kik tudniillik ez ügyben a kiküldött bizottság tagjai voltak, Pikler tanárról beszélve mit mondanak (olvassa) : »Polyamodó 14 éve működik a kar kebelében, (Nagy zaj balfelöl.) — ezt az aktát nem ebből az alkalomból kértem be, ne tessék azt gondolni, hanem ez a jogi karnak 1900. évi október havi üléséből származik — (folytatva (olvassa): ^magántanárkodásának ötödik éve után érdemessége elismeréséül 1891-ben rendkívüli tanári czímet nyert.« (Nagy zaj bal felől.) Kérnék egy kis türelmet. (Halljuk! Halljuk!) •>Majd 1896-ban rendkívüli tanárságra emeltetett. Folyamodó tanárságát kiváló tanítói tehetségén kívül főleg irodalmi munkásságának köszönhette, mely >>Bicardó«-jában, »Az objektív létben való hit lélektana«-ban e téren irodalmunk legjobb termékeit szülte. »Bevezető a jogbölcseletbe« czímű művében a dialektikus erőnek nem közönséges példáját adta. Dr. Pikler Gyula erős analitikus tehetsége a »Ricardó«ban a közgazdaság, »Az objektív létben való hit lólektaná«-ban ez egyéni lelki világ szövevényeinek felderítése körűi érvényesült és nyújtott bepillantást ezek leghomályosabb részeibe. Utóbbi, angol nyelven is megjelent munkájával becsületet szerzett a magyar tudománynak az egész külföldön, s a lélektannak művében tárgyalt főproblémájára nézve magának előkelő állást vivott ki. A legtekintélyesebb angol bölcseleti folyóirat a »Mind« (XVi. köt. 100 1.) e problémára nézve tekintélyének ismerte el, mondván: Dr. Pikler, who must henceforth be consi déried amongst the foremost anthorities on the whole subject; a mi magyarul annyit tesz: a kit ezentúl az egész tárgyra nézve a legelső tekintélyek közé kell sorolni, s vele az egész év folyamán többször behatóan foglalkozott. És maga a Pikler által megtámadott G. E. Stout, cambridgei tanár a »Mind«-ben (XV. köt. 548. 1.) kifejezi, mily nagy értéket tulajdonít ellenfele munkájának. Piklernek e sikere állandónak bizonyult. Ugyan-