Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

704. országos ülés lfl magyar korona egységével szemben. Az ő szemükben a provizórium egy fegyver a saját vélt jogaik mellett. Mert — így mondják — ha a magyar államnak Fiume csakugyan közvetlen tartozéka: úgy mi értelme volt annak, h.ogy az anyaország ehhez a kis részéhez való kormányzati viszonyát oly sok időn át függőben hagyni engedte; bizonyára azért, — ez az ő okoskodásuk, — mert a provizórium csakis a mai tényleges állapotokat jelenti, de az ősi jog megtestesítése nem lehet más, mint Fiumének Horvátországba való visszacsatolása. Ez az a közjogi okoskodás, a mely úgy Fiumében, mint Zágrábban egyre kisért ma is, ós a mely a provizóriumot csak átmenetnek akarja tekinteni a maguk vétjogaiknak érvényesítése felé. És valljuk meg az igazat: a magyar államnak immár három évtizede tartó gyöngesége erős támpont az ő indokolatlan ós alaptalan vágyaik felkeltésére. Ha csakugN^an elvitázhatlan tény az, hog}' Fiumét hozzánk az anyaországhoz a jogfolytonosság alapján ós a magyar alkotmány erejének a jogán elszakíthatlan kötelékek fűzik, úgy tényleg értelme van annak a habozásnak ós perlekedésnek, a íneiylyel a három évtizeddel ezelőtt függőben maradt kormányzati kérdések végleges megoldása elől egyre kitér a magyar állam törvényhozása ? Vagy van jogunk ahhoz, hogy e kérdésben rendelkezhessünk: úgy ekkor vétkes és könnyelmű mulasztás minden percznyi késlekedés, vagy pedig — ha jogaink korlátozásoknak volnának kitéve: akkor is kötelességünk tisztán látnunk ós megtudnunk azt, hogy mi hát az akadálya annak, a mi miatt Fiumének kormányzati ügyei végleg nem rendezhetők. És ezzel, t. ház, eljutottam ahhoz a kérdéshez, a melylyel teljes nyíltsággal és világossággal foglalkozni akarok; és a melyből a kibontakozás útját keresni megkísérlem. A végleges rendezés egyik főakadálya — mondjuk ki nyíltan — egy szerencsétlen szövegezésű magyar törvény, az 1868 : XXX. törvényczikk 66. §-a. Már fennebb is jeleztem, hogy ez a törvény — tekintve úgy^ keletkezését, valamint irányzatát — semmi egyebet nem akar, mint konstatálni Fiumét illetőleg a tényleg létező állapotokat: azaz nem volt szándékában se egyik, sem másik fél számára új jogokat statuálni, hanem csak megerősíteni azoknak a viszonyoknak erejét, a melyek a Mária Terézia-féle királyi rendelet ós a Ferencz-féle 1807 : I. törvónyczikken alapultak, de a melyek jogfolytonosságát az abszolút kormányzat meglazította azáltal, hogy ez idő alatt Fiume 275 elszakíttatott az anyaországoktól ós a tényleges hatalom rendelkezései alapján Horvátországhoz csatoltatott. Az 1867 : XII. törvényczikk helyreállítván a magyar alkotmány erejét, természetes dolog, hogy- a fiumei kórdós terén is elő kellett állania a restituczió in integrumnak. És ezt a kérdést közjogi szempontból teljesen korrektül meg is oldja az 1868 : XXX. törvényczikk 66. §-c l, cl midőn Fiume városát és kerületét a magyar koronához csatolt külön testnek mondja, és a hibát csakis ott követi el, a midőn azt rendeli, hogy ennek külön autonómiájára, ennek törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve Magyarország országgyűlése a Horvát-Dalmát ós Szlavónországok országgyűlései ós Fiume városa között küldöttsógi tárgyalások útján, közös egyetértéssel lesz a megállajjodás eszközlendő. Ez, t. ház, kétségtelenül egy sajnálatra méltó közjogi botlás volt, a melynek csorbáját mai napig sem tudtuk kiköszörülni, mert a törvényhozás az az intézkedése, hogy Fiume belkormányzati kérdései csakis a Horvát, Dalmát- és Sziavon országgyűlések közös egyetértésével rendezhető véglegesen, határozottan ellentótben áll azzal a közjogi helyzettel, a melyet ugyanez a törvényczikk tófejezete is elismer, de a mely helyzet tényleg a történelmi fejlődésnek természetes alakulása volt, hogy tudniillik Fiume nem Horvátországhoz tartozik, hanem magához Magyarországhoz csatolt külön test. Minthogy pedig ez kétségtelen tény, úgy akkor mi köze van és mi értelme lehet Horvátország beleszólásának egy olyan kérdés elintézésébe, a mely az ő államjogi kötelékén messze kivűl esik. HorvátSzlavon-Dalmát országokat Fiúméval szemben az 1868 : XXX. törvényczikk 66. §-a megalkotása előtt törvényes alapon semmiféle beavatkozási jog nem illette meg. ós ha a magyar országgyűlés a kiegyezési mámor egy gyönge pillanatában ilyennek felruházta, úgy ez kétségtelenül a magyar törvényhozás egy sajnálatra méltó gyengeségének tekintendő, de az ebből eredő viszonyokkal nekünk számolnunk kell ós — nolle velle — erre a szerencsétlen álláspontra — a mely a magyar jog szempontjából abdikáczió — kell helyezkednünk. (Elénk helyed és a szélső baloldalon.) Xos, t. ház, én tehát bele megyek a kérdésnek ily értelemben való taglalásába, a szentesített törvény — nem győzöm eléggé hangsúlyozni — elég szerencsétlenül beleszólási jogot adott egy idegen országnak egy oly kérdés megoldásába, a melyhez voltaképen semmi köze sincs és nekünk — az adott joggal — 35* . május 7-én, kedden.