Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

•01. május 7-én, kedden. 274 704. országos illés 1B megtörésének a feladata elől. Mert hiszen ha épen most elfogadhatnék indokolás gyanánt ezt az ürügyet, azt csak nem állíthatja senkisem, hogy a közjogi kiegyezés óta lefolyt évtizedeknek egyetlen időpontja se lett volna alkalmas arra nézve, hogy a ma fennálló provizórikus állapotok, Fiume közigazgatását, kormányzását illetőleg törvényhozási úton is ne rendeztessenek ? A provizórium megalkottatott, t. ház, 1870-ben; nézetem szerint közjogi botlás volt már akkor is belemenni; és ezt a, botlást a provizóriumot elrendelő Andrássy-minisztérium tényleg érezte is, mert abban a minisztertanácsi határozatában, a melylyel e kérdést a felség szentesítése alá terjeszti, jelzi, hogy a kérdéseknek ezen megoldása csakis átmeneti intézkedés, amelynek hatálya csak azon időre terjed lei, a míg az eszmék tisztultával és a kölcsönös nemzeti féltékenység megszűntével a végleges állapot létesítése lehetővé válik; s ez átmeneti intézkedések a fősúlyt nem annyira az elvi követelményekre, mint inkább a gyors igazgatás biztosítékaira fektetik. T. ház! Már ez az álláspont is nézetem szerint hibás engedékenység volt a nemzeti jogok rovására, szemben a támasztott követelésekkel, mert nézetem szerint sokkal kevesebb veszély származott volna, abból, ha. tegyük fel, az átalakítás rázkódtatása közben esetleg Fiumében az igazságszolgáltatás, vagy közigazgatás érdekei momentán csorbát is szenvednek, mint a minő veszély származott abból, hogy az első tiszta álláspont feladatott ós a magyar állam beleegyezett abba, hogy az alkotmány törhetlen erejével hozzá kapcsolt Fiume belkorniányzati kérdései ne a szentesített törvény nyel, hanem provizórikusan rendeztessenek. És hogy ez a provizórium mit jelentett, igazolja, az, hogy-. a fiumei belkorniányzati kérdések megoldás tárgyában ma is ott tartunk, mint a hol ezelőtt 30 évvel állottunk. Ne méltóz assék, t. ház, úgy felfogni a kérdést, hogy a magyar államiság szempontjából az teljesen közömbös dolog, hogy Fiume belkorniányzati viszonyait véglegesen a törvényhozás tényezőinek közmegelégedésével hozott törvények szabályozzák-e, avagy csak provizórikus miniszteri intézkedések, a melyek különben is csak átmeneti állapotot czóloztak ! Nem, t. ház, a mi államjogunk épülete egyáltalán nem oly teljes, nem oly biztos pilléreken nyugvó, hogy azt csak behunyt szemmel nézzük, hogy egyik falazata már három évtized éven át fedetlenül áll, kitéve a rosszakarat, a félremagyarázás fergetegének. Jól mondotta a t. miniszterelnök úr, a múlt évben, hog3^ nekünk szükségünk van olyan intézkedésekre, a melyek Fiumét tőlünk nem eltávolítják, hanem szorosabb kapcsokkal hozzánk fűzik. Igaza van; a legszorosabb kapocs, a mely Fiumét hozzánk fűzhetné a szentesített törvény. Ki gátolhatja hát a magyar kormányt abban, hog}

r Fiume öszszes belkorniányzati kérdéseit szentesített törvény erejével ne rendezze és hogy ezzel is egy hatalmas lépést ne tegyen az összetartózandóság érzetének növelése felé. Az, hogy a t. miniszterelnök úr elődei ezt a lépést megtenni elmulasztották, az nem indok arra nézve, hogy a miniszterelnök úr is ugyanezen hibába essék. És senki e lépés megtételére annyira, nem alkalmas és senkitől annyira nem is követelheti e lépés megtételét az ország, mint ezen miniszterelnök úrtól. Sokszor hallottam a miniszterelnök úrtól, hogy a Deák Férem z alkotása az ő bibliája, íme itt a biblia egy erős szépséghibája: alkotmányosságunk három évtizede óta sok kontár lapozgatott már ott a sorok között és egyik se érezte magát se tökéletesnek, se alkalmatosnak, hogy a mit 1867-ben a kiegyezés örömmámorában talán megalkotni elfelejtettek, végre valahára rendbe hozzák és a Fiume város belkorniányzati viszonyait véglegesen rendezzék; ezt az igazi tengeri kigyót egy-szer smindenkorra kipusztítsák. És ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezt a kérdést csak úgy erőszakolva., ellenzéki viszketegből akarom a felszínen tartani. Megvan annak is az oka, a miért én e kérdés rendezését olyan erősen követelem ós megvan annak is az oka, hogy miért tértek ki ennek az ügynek a megoldása elől már 30 éven át, makacs következetességgel a magyar kormányok. T. ház! Követelem Fiume összes belkorniányzati kérdéseinek törvényhozási szabályozását azért, mert az az 1866-iki felfogás, a melyre Horánszky Nándor t. képviselőtársam múlt évi nagy érdekű beszédében hivatkozott, nem hat ki, fájdalom, ma se sem Fiumében, se a, társországokban. És ez a felfogás valamint a múltban Ferencz császárral szemben kísérletet tett az 1807 : V. artikulus olyan értelmezésére, hogy Fiume nem közvetlenül kapcsoltatott Magyarországhoz, hanem csak közvetve a társországok útján ós jogán ; épen úgy ma is érvényesülni törekszik ós a provizóriumot csak átmeneti állapotnak tekinti, de a végleges kibontakozást nem akként óhajtja megvalósítani, a mint azt mi gondoljuk, tudniillik a teljes beolvadás útján a magyar állami és közigazgatási jog egységében, hanem épen az ellentétes, azaz a desztruktiv irányban a