Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-700

700. országos Ülés 1001. ftja-ilis 30-án, kedden. 215 az ideje annak, hogy mérlegeljük, vájjon igenis az Adriának nem kötelessége-e elsősorban leróni az állammal szemben azt a hatalmas támogatást ós azt a nagy jótékonyságot, a melyet az állani vele szemben gyakorolt ? Nem csak azt kell tehát tekintetbe venni, hogy micsoda szolgálmányt teljesít az Adria, hanem azt is, vájjon képes-e még az állam meghozni ugyanazokat az áldozatokat ma, mikor az Adriának nincs szüksége rajok, a melyeket meghozott teljes erőfeszítéssel akkor, a mikor meg kellett menteni a társulatot. Hát, t. miniszter úr, én azt hiszem, hogy legalább a logikus következtetés és az ellenszolgáltatásnak józan, komoly felfogása talán ezt óhajtotta, vagy ezt kívánta volna tőlünk. Mert hiszen mi egy hosszú időszakot adunk oda egy ilyen társulatnak, azt az időszakot, a mely a legfontosabb, lehet mondani a legjövedelmezőbb. Ezen 20 év, a mely most következik, tulajdonkópen az evolucziónak korszaka lesz, a melyben kifejlődik a magyar állam külkereskedelme és gyarapodnak összeköttetési viszonyai. Oda adjuk azt a fontos időszakot, a mikor még nem is vagyunk képesek mórdeg.elni azt, hogy mit is adunk át az Adriának és micsoda óriási hasznot biztosítunk neki 20 évre, a mely haszonnal szemben nagyon sok tekintetben kötött kezünk van ós a mint már az általános vitánál és egyes szakaszoknál kimutattam, rendkívül meg van kötve a kormánybefolyás is sok tekintetben, legfőképen pedig a tarifa képzése szempontjából. A nyugoti hajózásnak a magyar kikötők ós a magyar hajózás szempontjából pedig mekkora akadályát fogja képezni ezen szerződés, a mely 20 évre van megkötve, hogjdia mi a, legfontosabb időszakot adjuk oda az Adriának és kiengedjük siklani kezünkből még a versenyre való képesítésnek a lehetőségét más társulatok részéről. Csak ha mindezt latba vetjük, akkor tűnik fel ezen szerződésnek egész súlyossága és megmagyarázhatatlan volta. Mert, t. képviselőház, hogyha mi ezt a szerződóst nem most kötjük meg, hanem 1905-ben, 1906-ban, vagy 1907-ben, a mikor az Adriának már csak két-három éve van, a mikor tehát reászorul a magyar államra, hogy a meghosszabbítást továbbra is megkapja, egészen másként beszélhettünk volna vele, annál is inkább, mert 1906-ban lejár a Lloyddal való szerződés és addig gondoskodhattunk volna esetleg verseixyképes társulatról, vagy a szabad hajózásnak oly mérvben való fejlesztéséről, hogy egy olyan hajópark állott volna rendelkezésünkre Fiúméban, a rnelylyel mint versenyképes társulattal szövetkezve állhattunk volna szembe az Adria jogtalan követeléseivel. Nem használtuk ki ezt a kedvező helyzetet, a mefyet épen a, körülmények adtak kezünkbe az Adriával szemben, hogy 1906-ban lejár a Lloyd szerződós, 1907-ben az Adriával való egyezségünk, 1903-ban a nemzetközi egyezségek, tehát mind olyan eszközök, a melyek tíz év alatt a mi kezünkben lettek volna. És mi ezt egyszerűen oda dobtuk, ezeket a fegyvereket fig3

r

elembe sem vettük, nem használtuk fel az időszakot, a mely közvetetlen reánk köszönt, hanem bele megjüink az Adriával az egyezkedésbe, a mikor neki még tíz esztendeje van és a mikor tudja, hogy minden körülmények között tovább űzheti azt a bizonyos üzleti közvetítési, és a kikötők közötti közlekedési manipuláczióit, a melyeket eddig űzött; mikor nagyon jól tudja, hogy ezen jövedelemmel leirja tíz óv alatt összes hajóit, tehát tíz esztendő alatt olyan jövedelemre tehet szert, hogy esetleg még a szerződés megkötésétől is könnyen elállhat. Ebben a legrosszabb időszakban kötötte meg tehát a, miniszter úr a szerződést, és nem várta be azt az időszakot, a mikor vaskézzel és erős akarattal egy versenyképes társulatot lehetett volna szervezni Fiumében, vagy pedig a szabad hajózást lehetett volna, szembe állítani az Adriával. Akkor majd másként beszólt volna az Adria, akkor mi diktálhattunk volna neki szerződési pontokat, vagy másba kellett volna bele nyugodnia, mint a mit most akar. Mert daczára annak, hogy gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam kizárta ennek lehetőségét, a t. miniszter űr is említette, én is fejtegettem, hogy a- Lloyddal való szerződésnek 1906-ban lejártára számítást alapít az Adria, mert már a 31. §-ban kikötötte, hogy minden további kötelező járatra vonatkozólag az elsőbbség egyenlő feltétel mellett az övé; tehát már előre gondolt a Lloyddal való szerzőrlés lejártára ós számított arra, hogy majd vállalkozni fog a keleti irány ellátására is. Ez tehát, a mit előre jeleztem, beteljesedett. Az Adria ezáltal nemcsak Nyugat felé, hanem Kelet felé is monopolizálni fogja a hajózást, úgy, hogy Fiume ós kikötői teljesen az Adria hatalmába esnek és a szabadhajózás össze fog zsugorodni, vagy pedig esetleg a tulajdonosok jobb hazát keresnek, mennek esetleg Triesztbe, a hol az osztrák állam a szabad hajózásnak nagyobb kedvezményt fog nyújtani. A miniszter azt mondta akkor közbeszólásképen, hogy ez igenis bekövetkezhetik, míg gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam erre az én megjegyzésemre ós jóslásomra, határozottan tagadólag válaszolt, azt mondván, hog}

7 kizártnak tartja, hogy a keleti relácziókban is az Adria vétessék figyelembe; ezt ő legveszedelmesebb-