Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-700
216 700. országos ülés 1901 . április 30-án, kedden. nek tartaná, mert ez csak azt eredményezné, hogy a Fiúméból induló bajókra nézve minden versenyzés ki lenne zárva. A míg tehát ő ezt határozottan visszautasította, a t. miniszter úr közbeszólásképen, a mint a naplóba fel is van jegyezve, igenlőleg intett, mondván, hogy csakugyan kilátása lehet az Adriának, sőt elismerte a miniszter úr, hogy az Adria számított is arra, hogy majd a keleti relácziókat is a maga részére fogja megszerezni. Méltóztatnak ebből látni azok is, a kik még eddig ki nem józanodtak, hogy itt csakugyan egy monopóliumról van szó, hogy itt az Adriának czélja és terve az, hogy a magyar kikötőből minden irányban, minden kivitelre nézve monopóliumot szerezzen, a mint ezt, megszerezte a, nyugati irányban, a hol egészen általánosságban, — mert a kikötők még nincsenek megnevezve — szerezte meg a, monopóliumot minden kikötőre nézve, úgy, hogy oda más hajó, semmiféle szubvenczióval, vagy kedvezménynyel, a melylyel ő bir, be ne juthasson. A magyar szabadhajózást tehát az Adria a Nyugat minden kikötőjéből kizárta, s kizárta azt, hogy vele versenyezhessenek; így majd 1900 után ki leszünk téve annak a vészéinek, hogy az Adria szubvenczióval, ismét teljes adóelengedéssel és nem tudom mivel, kezei közti fogja kaparítani a keleti járatokat is ós monoj3olizáhii fogja a magyar állam kivitelét úgy Nyugatra, mint Keletre. Ezt jósolom én. A t. miniszter úr igenlő közbeszólásánál fogva itt egy ténynyel állunk szemben ós bár mint is tiltakozik gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam, ez mégis be fog következni, valamint bekövetkezik az is, a mit ő kizártnak tart, hogy tudniillik a t. miniszter úr nem talál majd módot arra, hogy a szabad hajózást még a nyugati kikötőkben is bizonyos jutalmazásban részesíthesse. Ebben szintén csalódott gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam, épúgy, mint Mezei Mór t. képviselő úr. mert mindkettőjük felszólalására a t. miniszter úr tagadó választ adott; de a mint válaszában ma is nyíltan bevallotta, azon nyugati kikötőkbe, a melyekre az Adria szférája kiterjed, szabad hajózást nem fog szubvencziónálni. Már pedig nekünk elsősorban a nyugati irályokról és a Nyugatra való szállítás olcsóbbá tételéről kell gondoskodnunk; ez kell, hogy képezze közgazdasági politikánk alfáját és ómegáját, nem pedig az, hogy megsemmisítsék a Nyugat felé irányuló hajózási versenyt és kiszolgáltassák a nyugati hajószolgálatot az Adriának, a mely a maga részéről még azzal nagyobbítja ezt a monopóliumot, hogy más társulatokkal is szövetkezik. Azonfelül lesz alkalmam bebizonyítani, hogy azok a járatok, a melyekre az Adria kötelezve van, legnagyobbrészt feleslegesek a magyar közgazdaság érdekeinek szempontjából ós tisztán csak arra valók, hogy az Adria üzleti érdekei megóvassanak és hogy a társaság a 15°/o osztalékot biztosíthassa. Minderről bő-' vebben lesz majd alkalmam a 31. §-nál szólani. (Mozgás a jobboldalon.) Igenis, kell, hogy tisztán lássa mindenki azt, hogy mit szavaz meg, és lássák künn az országban is, hogy mit jelentenek azok a hangzatos frázisok, a melyekkel az Adria járatainak nagy számát itt feltüntették, hogy lássák, micsoda szemfényvesztés mindez, holott éppen nem vették fig3 T elembe a mi érdekeinket a nyugati relácziókban és nem azokat a vonalakat biztosították, amelyek áldozatokkal járnának ugyan, de másfelől közgazdaságunknak nagy hasznot hajtanának, hanem azokat a járatokat, a melyekre nekünk csak igen kis mórtékben van szükségünk. T. képviselőház! A jelen ülésben nem akarom a t. képviselőházat tovább fárasztani, annál kevóbbé, mert lesz alkalmam a jövő ülésben a 31. §. tárgyalása alkalmával mindazoknak az állításoknak a tarthatatlanságát beigazolni, a melyeket a t. miniszter úr a mi szavainkra czáfolat gyanánt felhozott. Akkor aztán tisztán fog majd előttünk állni, hogy mi az a szolgálmány, a melyet az Adria tesz ós ezzel majd szembe fogjuk állítani azt a nagy szubvencziót, a melyet mi adunk, azt a nagy monopóliumot, a melyet mi nyújtunk ós fel fogjuk tárni azt a nagy veszedelmet, a mely épen ezen monopólium folytán az egész magyar hajózásra és az egész magyar kereskedelemre háramlik, különösen, ha tekintetbe veszszük azt, hogy 1907-ben szerződéseink a külföldi államokkal lejárnak. Most csak ezeket óhajtottam megjegyezni és kijelentem, hogy a 28. §-t nem fogadom el. Lukáts Gyula jegyző : Molnár Jenő ! (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Holnap!) Molnár Jenő: T. ház! . . . (Nagy zaj. Felkiáltások: A legközelebbi ülésben!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Miután háromnegyed két óra van, a képviselő úr teljes jogosultsággal kérte azt, hogy beszédét a következő ülésben mondhassa el. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem kérte !) Molnár Jenő: Nem kértem? Elnök: Hát mit kórt a képviselő úr! Molnár Jenő: T. ház! A mennyiben az idő előrehaladt, kérem a t. képviselőházat, engedje meg, hogy beszédemet a következő ülésben mondhassam el. (Derültség. Helyeslés a balés szélső baloldalon.)
