Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-700

214 700. országos ülés 1901, . április 30-án, kedden. bizonyítása bázisául, hogy nekünk mindig azt kell nézni ezen törvényjavaslatnál, vájjon mit teljesít az Adria és hogy vájjon azon teljesítmény megéri-e azt a szubvencziót, a mit neki adunk, de nekünk nem szabad az Adriának sem viszonyait, sem osztalékait, egyszóval az ő erőviszonyait mérlegelni. Eg}~edül azt kell mérlegelnünk, hogy az, a mit tőle követelünk, vájjon megéri-e azt a szubvencziót. Az volt a t. miniszter úr álláspontja és arra bazirozta argumentáczióját, akkor is, midőn az előbbeni szakasznál egyes kifogásaink voltak és rejtett szubvenczrorol beszéltünk, épen úgy akkor is, midőn a legnyomósabb, legsérelmesebb szakaszról volt szó, az adókedvezményről. A t, miniszter úr engedje meg, hogy máskép mérlegeljem, mint tisztán ebből a* szempontból. Hogy nekem ehhez jogom is van, ez az előbbeni szerződésekben keresendő. Ha a t. miniszter úr az előbbeni szerződéseket és a közgazdasági bizottság jelentését jól elolvassa, majd megméltóztatik találni azokat a passzusokat, mikor az Adria nagyon rossz viszonyok közt volt, a mit épen az idézett elő, hogy akkor átváltozott részvénytársulattá, hogy rossz hajókat vásárolt és fikczió volt tulaj donképen az alap, melyre helyezkedett, mert csak rásózták a, társulatra azokat a. rozzant hajókat, a melyeket kikellett selejtezni. Evvel a gonosz pénzügyi művelettel magával már becsapták az Adriát. De mikor az Adria meg volt szorulva, a mikor könyörgött az állam segítsége ért, az állam nem nézte azt, hogy vájjon az, a mit akkor ő ad, megéri-e az az ellenszolgáltatás, melyet az Adria akkor teljesíthet, hanem azt tekintette, hogy ezt a társulatot lábra, kell állítani, meg kell menteni. De mikor ezt tette, még biztosítékot is akart magának és azért a harmadik szerződésben ki is kötötte, hogy az Adria öt százalókon felül a kormány beleegyezése nélkül nem adhat osztalékot. Tehát akkor is, mikor az állam egyrészt teljes erejével segítségére ment az Adriának, másrészt biztosította önmagát, hogy ez a társulat ne élhessen vissza ily magas osztalékadással; az állam akkor nem tekintette a szolgálmányokat, a melyeket a társulat teljesít, hanem talán erején felül is — az akkori nagyon szorult pénzügyi viszonj'ok közt — lábra akarta állítani a társulatot. Tehát ez a dolog nem is épen olyan nagyon szokatlan. A t. miniszter úr tegnapi beszédében azt mondotta, hogj nem lehet, egészen szokatlan és az eddigiben bent nem foglalt pontozatokra támaszkodni és nem lehet egészen más irányba fektetni az Adriával kötendő szerződést. A t. miniszter úr megtalálta volna ebben a régebbi szerződósben, hog)^ öt százalékon túl osztalék a kormány engedélye nélkül nem adható. Akkor e társulat szegény volt ós egészen az állam kegyelméből élt. De mi történt azután? Első sorban nem a magyar államnak, nem a magyar állam készséges áldozatkészségének köszönhető-e, hogy ez a társulat lábra állt, hogy bővelkedik jövedelemben ós ily nagy osztalékot adhat ? Ha az állani nem ment volna teljes erejéből támogatására, akkor ez a társulat soha sem lehetne ilyen gazdag, mint a milyen ma; legfölebb 5—6°/o-os osztalékkal dolgozó társulat lenne. De mikor az állam megtette kötelességét, azt remélte, hogy majd ha ez a, társulat lábra kap és funkczióképes lesz, kárpótolni fogja őt általában a forgalom elősegítése szempontjából, de nem gondolhatott arra, hogy akkor, a mikor ez a társulat tejesen megizmosodik, lehet mondani, diísgazdag lesz, arról lehet szó, hogy teljes adóleengedésben is részesüljön ós így az állam meg lesz fosztva attól a benetől, attól a jótól, attól a reménytől, hogy ez a társulat nagyobb jövedelmeihez képest hozzájárul az állam terheinek viseléséhez és hozzájárul mindazon közterhekhez, a melyek a polgárság vállait nyomják, a mely polgárságnak épen legszomorúbb viszonyai között is ós a pénzügyi helyzetnek legsiralmasabb időszakában, az 1880—90. évek közötti időszakokban, az állam mégis teljes erejével odaállt az Adria mellé és támogatta azt, nem tekintve ennek szolgálmányait, úgy hogy csak így történhetett azután meg az, hogy az Adria ilyen osztalékot képes szolgáltatni. Kérdem tehát, t. ház, ha így áll az Adria sorsának története és a magyar államnak viselkedése az Adriával szemben, lehet-e akkor arra hivatkozni, hogy nekünk azt kell tekintetbe vennünk, vájjon az a szolgálmány strikte megéri-e az áldozatot, vájjon nem kell-e nekünk arra az álláspontra helyezkednünk, hogy az állam megtette szolgálatát és megizmosította, megerősítette az Adriát, tehát most az Adriának kell lerónia kötelességét az állammal szemben azon nagy szolgálatokért, a melyeket az állam ezen társulatnak a múltban tett? Nem kellett volna-e ezen esetben mérlegelni azt, vájjon az államnak mostani pénzügyi helyzete ós pénzügyi viszonyai megengedik-e azt, hogy olyan nagy szubvencziót adjon, vájjon most nem kellene-e épen úgy eljárni az elbírálással, mint a hogy eljárt annak idején a magyar állam az Adriával szemben? Most, mikor az Adria teljesen meg van izmosodva ós teljesen meg van erősödve, tehát nem remélt virágzásnak örvend és nem remélt osztalékot élvez, nem lett volna-e itt