Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-699
192 ° 99- országos ülés 19 kell, csak drágábban kaphatják meg, mint mások az ország más vidékén. A mint mondtam, a gyárak mindenféleképpen zsarolni igyekeznek a székelyeket, épp azért kértem a t. miniszter urat, — semmi áldozatába sem kerül az államnak, •— szabályozza a tarifadíjakat akkép, hogy a czukorés a petroleumgyárak stb. a helyzetet ne használják Id ily nagy mértékben a székelység kárára. Sajnálattal kell azonban kinyilartkoztatnom, hogy, a mint észreveszem, a t. kereskedelemügyi miniszter úr annyira el volt foglalva, az Adria törvényjavaslat megkötésével, hogy ezen életbevágó kérdésre egyáltalában nem reflektált, a botfalvi czukorgyár ma is négy-öt krajezárral drágábban adja a czukrot, ma is zsarolj cl ti székegységet, a petroleumgyár detto és minden megy a régi rendben, mintha kérésemet egyáltalán nem is említettem volna. T. ház ! Meggyőződésem szerint nem szabad az államnak fotytonosan csak adóterheket rakni az állampolgárok nyakára, mert ha folytonosan csak rárakjuk a terheket és sohasem veszünk le belőlük, az állampolgároknak a, teher súlya alatt össze kell roskadni. Hol volna kedvezőbb alkalom bizonyos terhet a nép válláról letenni, mint éppen az Adria szerződésnél, a hol látjuk, hogy az Adria már a kezdet nehézségén diadalmasan áttört, roppant nagy osztalékokat fizet. Ennek a tá.rsaságnak a szubvenczióra egyáltalában nem volna szüksége, nem kell ennek a szubvencziót adni, vagy legalább is meg kellene kísérelni, hogy lehetséges-e szubvenczió nélkül hajóvállalatokra szert tenni. Ezen kísérlet az igen tisztelt kormánynak ós az országnak egj^általában semmi kárt nem okozhatna, sőt azon esetre, ha egyáltalában nem lenne is található ilyen társulat, a végső pillanatban valamivel többet kellene szubveneziókép ígérni. Méltóztassék ezt meghallgatni, igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter xír. Még akkor is haszna lenne, ha nyolcz évi szerződés után többet kellene adni az államnak, mint ma, mert akkor szabad maradna a kéz és akként intézkedhetnék a kormány, a mint az akkori körülmóixyek parancsolják, még így már ma kötelezi magát bizonyos illetékek teljesítésére és egyszersmind megköti kezét a bizonytalan jövővel szemben. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Rövid idővel ezelőtt a kézdivásárhelyi tanács adóhivatalánál dolgom lévén, ott megjártam magamat és azt tapasztaltam, hogy a kézdivásárhelyi tanács adóhivatalának előszobája tele volt özvegyektől elvett párnákkal, székekkel, melyeket zálogkép lefoglaltak. Mi alatt mi ezt a tárgyalást itt folytatjuk, . április 29-én, hétfőn. folytonosan ezen párnák jutottak eszembe, vájjon nem fizetjük-e éppen ezen párnák árát, melyeket a szegény székery özvegyek feje alól kihúztak adó fejében, egy felesleges szubvenczió képében a milliomos bankároknak, mikor azoknak erre semmi szükségük nincs A mi adózási rendszerünk így is elég fogyatékos és hiányos. Például azok a párnák is, a melyekre az előbb hivatkoztam, azon emberek háztartásából kerültek ki, a kik fiatal korukban mint cselédek, vagy más munkások, szorgalmasan dolgozva, megtakarítottak néhány fillért, ilyenformán egy viskót szereztek maguknak két-háromszáz forintért, később meghal a férj, a munkáskéz megsemmisül, az aszszom 7 hátramarad két-három gyerekkel és egy házzal maradt asszony adót fizetni köteles és kiveszik a feje alól a párnáját. Miért? Azért,, mert eddigi élete takarókos, szorgalmas volt. A ki nem takarított meg semmit, az nem fizet adót, annak nem veszik ki a párnáját a feje alól. De fogyatékos a mi adózási rendszerünk azért is. mert a teherviselés eg} 7 általában nincs aránylagosan beosztva. Miféle igazság, miféle arány van abban, hogy Léderer úr, a kiről épen most szó volt, épen annyi húsfogyasztási adót fizessen, mint a legutolsó munkás az országban ? O sem tud több húst fogyasztani, több szeszt meginni, ós csak annyival járul tehát a fogyasztási adó jövedelméhez, mint bármely egyszerű munkás. (Derültség.) Ha a fogyasztási adó útján a nagy tőkét, a gazdag embereket nem tudtuk aránylagosan hozzájárultatni az ország terheinek hordozásához, még azt is megtegyük, hogy a biztosan beigazolható jövedelmeiknél is felmentsük az adóteher viselésétől? Én azt hiszem, ez nem valami jó, sem nem szép dolog. (Igaz! Úgy van! a bal- ós szélső baloldalon.) T. ház! A mint beszédem folyamából ki lehetett venni, nemcsak, hogy az adóelengedést nem tartom teljességgel indokoltnak és megengedhetőnek, hanem még a szubvencziónak is ily nagymérve ellen határozottan állást foglalok és ez ellen határozottan tiltakoznom kell. Őseink különben 1848-ban lemondottak előjogaikról. Önként magukra vállalták a közteherviselést, de talán csak nem azért, hogy helyükbe a bankárokat ültessük kiváltságosakképen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt tartják sokan, hogy a kinek az Isten pénzt adott, annak észt is adott hozzá. De azért én mégis azt mondom, hogy a kinek az Isten oly állást juttatott, mint az Adria főtényezőinek, és mégis a mai társadalmi rend ellen törnek, azoknak ugyancsak nem lehet valami nagj'on sok az Isten egyik legszebb, legfőbb
