Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-699
C>99. országos ülés 1901 . április 29-én, hétfőn. 193 adományából, mert máskülönben nem sietnének a mai társadalom fennállásának alapját, a jog, a törvény és igazságba vetett hitet, bizalmat kicsinyes érdekekből, embertársainak milliói szivéből durva kézzel kitépni, kiirtani. Ha az Adria-részvénytársaság embereinek nincs annyi megfontolásuk és meggondolásuk, hogy ezt a fontos kérdést kellőleg birálni és méltányolni tudják, azon esetre a kormánynak és a t. háznak kötelessége, hogy ezt a 27. §-t a tárgyalások rendjéről levegye és egyáltalában keresztülvinni ne engedje. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. képviselőház! A kik már régebben vagyunk tagjai a képviselőháznak, számtalanszor tapasztaltuk, hogy azon alkalmakkor, a midőn akár egyik, akár másik okból az elkeseredés bizonyos javaslatok tárgyalásánál oly hullámokat vetett, hogy immár a szükséges korlátokat is ledönteni közel volt, mindannyiszor egy képviselőtársunk kelt fel, a ki nyájas modorával, éles elméjével kereste és nem egyszer megtalálta a módot, hogy a hullámokat lecsillapítsa. Ez a képviselőtársmik Hegedüs Sándor miniszter úr volt. Micsoda járása az időnek az, — vagy talán annak a széknek tulajdonsága, a, melyet elfoglal, — hogy immár most ugyanaz a Hegedüs Sándor dob be ide a házba egy üszköt egy törvényjavaslat alakjában, a melynek tárgyalása, hogy oly magas hullámokat nem vetett ebben -a házban, a milyeneket csak ritkán tapasztaltunk, annak nem az a javaslat, nem is a miniszter úr, hanem az ellenzéknek példátlan önuralma az oka. (Tetszés a szélső baloldalon.) Miért kellett ezt a. szerződést most így megkötni? Ezt nemcsak én kérdezem, hanem kérdezik milliók (Úgy van! a szélső baloldalon.) és e kérdésre nem tudnak megfelelni. Hiába tiltakozik a, miniszterelnök úr és a miniszter úr, hiába indignálódnak, de azt a gyanút, hogy ez a szerződós nern csupán ós kizárólag az ország érdekében köttetik meg, lecsillapítani sohasem lesznek képesek. (Úgy van ! a szélső baloldalon). Mindenki azt kérdezi, hogy honnan van az, hogy az a Hegedüs Sándor, a kit nem ringattak aran} r bölcsőben, a ki self mademan, a ki munkájának köszönhet mindent, a ki maga tette magát emberré, ugyan hogyan lesz egyszerre szószólója a hivalkodásnak, a könnyű meggazdagodásnak és a munka megvetésének ? Egyszer valamikor régen, fiatal koromban olvastam Franklin Benjáminnak egy elmélkedését, a melyben elmondja, hogy egy pipát igen drágán vett meg, és hogy mi lett a következése ennek a meggondolatlan vételnek? KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXV. KÖTET. Mikor én legelőször olvastam ezt a szerződóst, az jutott eszembe, hogy vájjon nem vettük-e mi is nagyon drágán ezt a pipát. Figyelmemet egyedül erre irányozva hallgattam itt a. pro és kontra- előadottakat, mert vártam, hogy e kérdésre kielégítő feleletet kapok. Mert, hogy ez a kérdés, azt maga a miniszter úr vetette fel mai beszédében, a midőn azt mondja, hogy ennél az egész szerződésnél a kérdés csupán az, hogy megéri-e azt az áldozatot, a melyet az ország ennek a szerződésnek hoz: igen, vagy nem ? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem éri meg!) Én megvallom, hogy erre a kérdésre azokból, a mik akár az indokolásban lefektetve vannak, akár pedig a miniszter úrtól a vita egész folyamán hallottunk, megfelelni képtelen vagyok. Mert igaz, hogy a miniszter úr többé, vagy kevósbbé gyengén iparkodott megczáfolni azokat, a miket az ellenzék részéről e tekintetben előadtak, de egyetlenegy szóval sem hallottam ofyan állítást, a melylyel határozottan, világosan, tüzetcsen mutatta volna ki saját álláspontjának helyességét. Legkevésbbé tette pedig ezt a t. miniszter úr mai beszédében, melylyel, engedje meg. hogy tőlem telhetőleg foglalkozzam, nemcsak a parlamenti szokás, nemcsak azon személyes tiszteletnél fogva, a melylyel irányában viseltetem, hanem a, dolog fontosságánál fogva, is. De mindenekelőtt azon vádra. — mert ilyen vád is hangzott el, nem csoda, hangzanak el még furcsább vádak is, nemcsak itt a képviselőházban, hanem künn az országban is, — hogy tulajdonkópen a jelen törvényjavaslatnak ezen rendelkezése megreparalása volna a hatóságok azon intézkedésének, a melylyel az Adriát megadóztatták, a t. miniszter úr azt mondja, hogy a kettő közt összefüggés nincs, nem is lehet ós a, kalendáriumra hivatkozott. Daczára ennek, engedjen meg a t. miniszter úr, ha én ismét azon álláspontot jelzem, hogy igenis kell lennie összefüggésnek nem a, miniszter úr részéről, hanem — a mi nagyon sokkal rosszabb — a társaság részéről. A társaságnak nagyon jól kellett tudnia, hogy előbb-utóbb be kell következnie annak az állapotnak, a, mely törvényes állapot, hogy őt megadóztatják. (Úgy van! balfelöl.) Tehát azon visszaélést akarta ő szánk czionáltatni ezen törvénynyel, a mely visszaélést csak az idén sikerűit a hatóságoknak a kellő mértékre leszállítani, illetőleg visszautasítani és ez az én felfogásom szerint nagyon sokkal rosszabb jelenség. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy azért kell ezt a szubvencziót, ezt az adóelengedést megadni a társaságnak, mert az az üzlet, a melyet ez ä társaság folytat, nagyon szeszé25
