Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-698

($98. országos ülés 1001. április 27-én, szombaton. 175 Igenis, nekem meggyőződésem, hogy ezért a törvényjavaslatért nemcsak a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hanem az egész kabinetet illeti meg a felelősség. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Felteszem azt, hogy ezt a felelősséget az összminiszterium el is vállalja. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Nincs is kérdés róla! Visontai Soma: Felteszem azt is, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr, a mikor a javaslatot pro foro intern o terjesztette elő és mikor tanácskozás tárgyává tette, hogy őt a legerősebb meggyőződés és legjobb tudomás vezette ezen legiszlaczionális műnek benyújtásánál. De most már helyesen vetik fel a kórdóst az én t. barátaim és velük együtt én is: vájjon egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslatnál, ha a törvény előkészítésére hivatott minden faktor retortáján keresztül ment ós ott a legjobb tudomással alkottatott is meg, összeegyeztethető-e a törvényjavaslat alkotmányos jogával, hogy habár azzal a fentartással alkották meg, hogy a törvényhozás helyben hagyja, mégis azt látjuk, hogy mikor ez a javaslat és különösen ennek az adókedvezményről szóló része a ház elé hozatik, úgy állíttatik ide, mintha ez változtathatatlan volna, mint egy fait accompli, a melyen változtatni nem lehet. Azt hiszem, hogy teljes megnyugvást csak úgy lehet elérnünk, ha legalább is ezen 27. §-nál, mely már nemcsak anyagi kérdést tárgyal, hanem egy fontos alkotmányjogi elvnek lerombolását tartalmazza., a t. kormány konezessziókaf tesz a nemzettel szemben. Igenis fontos alkotmányjogi elvet rombol le, mert ez nem hasonlítható össze semmiféle más hasonló intézkedéssel, melyet például azoknál teszünk, a kik mint Ínségesek folyamodnak ide, hivatkoznak rettenetes szükségletükre ós apellálnak az államra. Nem hasonlítható össze azon kedvezményekkel sem, a melyeket adunk kezdő, új iparvállalatoknak, mert ezek rászorulnak, de ha virágzók, busásan visszafizetik az államnak, mert azon előnyök, melyeket az állam nekik nyújtott, sok csatornán visszaszivárognak a nép gazdasági forrásaiba. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hasonló kedvezményeknél kétségtelenül minden attól függ, vájjon azon kedvezményeket, melyeket a törvényhozás nyújt egy bizonyos institucziónak, más csatornákon a nemzet gazdálkodási forrásaihoz visszatérülnek-e, vagy nem. Ebben az esetben én nem látom ezt az elvet érvényesülni. Én egyáltalában nem akarok semmiféle jogot nyújtani arra nézve, és nem hiszem, hogy mi, a törvényhozás, mindenkor és minden elvvel szemben, minden elvnek lerontásával mindig azt tehetnők, a mit akarunk. Én nem akarom ezt elismerni. (Igás! Úgy van! balfelöl.) hogy bizonyos rendszerrel és bizonyos alkotmáiryjogi elvekkel szemben azt tehetnők. a mit mi akármik. Hogy állunk már most ezen adókedvezménynyel? A t. miniszter úr azt mondja, hogy ez tulajdonképen kifejezhető lett volna a szubvenczió formájában is. Igaz, t. ház, de akkor fejezte volna ki a t. miniszter úr ezt a szubvenczió formájában, mert ez legalább egy nyalt forma, a melynél adott számokkal állunk szemben (Helyeslés hal felöl.) és nem egy nagy elvvel kell megküzdenünk, nem egy fontos alkotmányjogi princzipiumot kell sarokba állítanunk, hanem a t. miniszter úr azt mondhatja: ime, a szubvenczió, melyet adunk ennyiből és ennyiből áll. tessék a krétával a kézben ezt kiszámítani. Hogy állunk az adókedvezménynyel ? Ez a kedvezmény mindig jobban hatványozódik és fokozódik, mennél kevósbbé van a társulatnak reá szüksége, minél kevésbbé van joga a szubvencziót megkapni. (Zajos Jielyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon,.) Minél nagyobb jövedelme lesz az Adriának, annál nagyobb értéket fog képviselni reá az adó, melyet a- t., miniszter úr és a t. többség' most el akar engedni az Adriának. (Igaz! Úgy van ! a hal- és szélső haloldalon.) Ugyanaz ez, mint a szubvenczió? A t. miniszter úr most is fentartja, hogy ugyanaz, mint a szubvenczió ? Ha mi adóelengedést adunk, minél nagyol)!) a jövedelem, annál több az, a mit a miniszter ad, — nem a miniszter, — a mit a nemzet ad, a mit a nép ad, (Élénk helyeslés a hal- és szélső hal oldalon.) a mit a szegények adnak, a mit a nyomorultak adnak, kiknek betevő falatjuk nincs. (Zajos helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) íme, egy ismeretlen tényezővel állunk szemben, a melyben úgj

r látszik, évről-évre nagyobbodni fog a jogtalanság, (Elénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) és dőresége annak a. törvényhozásnak, a mely azt a szubvencziót nyújtja. (Elénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Én azt is mondtam, hogy nekünk nincs is jogunk mindenkor ily adókedvezményeket adni. Hiszen a törvényhozás számadással tartozik kint a nemzettel szemben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) íme, hányszor a szemünkbe dobják a nép sajtójában, a munkásosztály sajtójában, hogy ez egy osztályparlament, . . . Rakovszky István: Igazuk van, bankárok ! Visontai Soma: . . . a mely nem az öszszes néprétegek szükségleteit, igényeit mérlegeli és bírálja, elhatározását nem az összes társadalmi rétegek felfogásától teszi függővé,