Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-698

J76 e9íi< országos Illés 1901. április 27-én, szombaton. hanem csak egyes osztályoknak kedvezéséből, istápolásából, támogatásából áll a mi törvényhozási munkálatunk. Hogyan szállhatunk mi síkra ezzel a rettenetes váddal szemben; mert ez a legrettenetesebb vád, a mit egy törvényhozással szemben lehet emelni., nagyobb vád, mint azok, a melyekért némely újságírókat kiadunk az esküdteknek. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) mert ez megingatja a parlament pártatlanságába, vetett hitet, megingatja a mi mandátumunk megbecsülésébe vetett hitet, mert ez megingatja annak az alkotmánynak minden alapját, a mely demokratikus alkotmányt nem az Adriához közel álló körök, hanem a nép zöme adott nekünk 1848-ban, s melyet kivívott szive vérének hullásával egy nag3

T és dicső korszak. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ha mi ezekkel a vádakkal szembe akarunk szállani, akkor ott, hol ilyen nagy alkotmányi elveken rést akarunk ütni, mint az általános teherviselés elve, azt kell tudnunk, vájjon az az ügy először megéri-e azt, hogy ezt az elvet megsértsük, (Elénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) másodszor, ha megéri, elég jogos bázis-e az, hogy ezen elv megrontásával belenyúljunk polgártársaink zsebébe, s azok utolsó filléreivel gazdagítsunk másokat. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszi a t. miniszter úr, hogy az országban is olyan csend uralkodik ezen javaslat tárgyalása közben, mint itt a t. házban? Nagyon szerettein volna, ha a t. miniszter úr úgy tehetett volna, mint a hogy a mese beszéli arról a nagy csizmájú emberről, a ki mértföldekre tehetett utat rövid idő alatt, hogy azon szünetekben, melyeket itt tartunk, bejárhatta volna az országot, annak társadalmi rétegeit, elmehetett volna a kunyhókba, a kereskedelmi üzletekbe, a gyárak műhelyeibe, (Felkiáltások a szélső baloldalon: A klubbotba!) és hallotta volna a panasznak azt a mélységes hangját, a mely mindenütt felhangzik, midőn az üzleti, a kereskedelmi életnek rettenetes depravácziója közben a t. miniszter úr egy busás jövedelmeket hajtó részvénytársaságnak elengedi az adóját, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és adókedvezményben részesít olyan társulatot, a mely, t. képviselőház, — méltóztatnak tudni — gazdagságot, vagyont, előnyöket és pazar életmódot nyújt részvevőseinek. (Igaz! Úgy van! a szélső balolalon.) És szerettem volna, ha, a t. miniszter úr mindazokból a panaszhangokból, a felháborodásnak ezen mélységes hangjaiból és az ő jóbarátainak nyilatkozataiból, a melyeket mi regisztrálni szoktunk, a t. túloldalnak feljajdulásaiból és megjegyzéseiből, a melyeket eházon kivűl tesznek, levonta volna a konzequenczíát és megjegyezte volna magának azt, hogy ez a törvényjavaslat és különösen annak ez a paragrafusa beleütközik mindenbe, a -mit jognak, igazságnak ós alkotmánynak nevezünk és tisztelünk ebben az országban. (Igaz! Úgy van.! a bal- és szélső baloldalon.) Kétségtelen tehát, t. ház, az, hogy mi az osztályparlament ránk fogott jellegét és vádját csak úgy gyűrhetjük le és úgy utasíthatjuk el magunktól, hogyha hasonló törvényjavaslatoknál azt mórlegeljük és azt nézzük, vájjon mindazon társadalmi rétegek előtt, a melyek az ilyen javadalmakhoz és előnyökhöz hozzájárulnak, megnyilnak-e visszafelé azok a csatornák, a melyeken át odafolyt ez az előny, ós részesülnek-e ők is ezekben az előnyökben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Legyünk őszinték, még azon elvi egyetértésben is, a melyben vagyunk. Mert egy elvi egyetértés van itt a házban. Mindannyian egyetértünk elvileg abban, hogy egy tengerhajózási társulatnak illik, — hogy úgy mondjam, — hogy mi szubvencziót adjunk. (Úgy van! bal felől.) Ebben az elvi egyetértésben is azonban legyünk egymás iránt őszinték. Ebben is azért kell nekünk szűk határvonalat vonni az ajándékozás dolgában, szemben a többi szegény társadalmi rétegekkel, a melyeknek zsebéből mi azt kivesszük. mert hiszen mindez, a mit mi beiktattunk a törvény indokolásába, a törvény szakaszaiba, mindez eddig csak reménykedés, feltevés, utópia a jövőre nézve, tehát a jövőben kivívandó nemzeti dicsőség, szemben a létező és látható nyomorral, elnyomásával, züllésével a többi társadalmi rétegeknek, a melyek minket arra intenek, hogy ezen egyetértésben meghatározott elvnél is bizonyos óvatosságot tanúsítsunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát mi teljes egyetértésben állapítottuk meg a,zt az elvet, hogy illik Magyarország nagyobb dicsőségéhez, hogy egy hajó menjen Braziliába, a mely oda kivisz és behoz — megnézhetjük, hogy mennyit, csak a czeruza kell hozzá — alig valamit, akkor azonban álljunk legalább ott meg, álljunk meg, nem bánom, nemzeti dicsőségünknek és jövő reménykedéseinknek szánt szubvencziónál, de ezt az egy szakaszt, — egész lelkemből kérem a t. miniszter urat, — a mely lerombol egy nagy elvet, a mely fóltókenykedést kelt fel a többi társadalmi rétegeknél, a mely felingerli azt a munkanélkülit, felingerii azt a szőlősgazdát, a ki uzsorakamatra kaphat csak pénzt szőleje megmunkálására egy állami intézettől — ezt az egy szakaszt vegye ki a törvényjavaslatból; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mi-