Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
J74 tíí)8 ' országos ülés 1901. törvényjavaslatnál már nem ilyen jelenségeket tapasztalunk. Egy nagy közhangulat van, azt hiszem, az országban, a mely közhangulat visszaverődik a. társadalomnak minden rétegében, a mely közhangulat visszaverődik itt a törvényhozás terme körűi is, a mely közhangulat ezt a javaslatot a nemzetre nézve károsnak tekinti és olyannak, a mely igen fontos alkotmányjogi elveken üt rést. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem szokás, t. képviselőház, ebben a házban az, hogy beszédekre, megjegyzésekre, suttogásokra hivatkozzunk, a melyek nem itt hangzottak el; de én úgy vélem, hogy eg}' alkotmányos miniszternél, mikor egy olyan javaslatot hoz a ház elé, a mely a nemzet összes társadalmának és minden tagjának rovására anyagi kedvezményeket nyújt egyes érdekelteknek, nemcsak azt a hangulatot kell kutatnia, a. mi itt a, házban van ós a mi csak azon szűk körben, a nemzeti képviselet szűk körében nyilatkozik meg, hanem kutatnia kell a társadalom széles rétegeiben, a nemzet közhangulatában, vájjon az ily nagyhorderejű javaslat visszhangot kelt-e. Mi a folyosók diskusszióit ide behozni nem akarjuk. Mi tekintélyes kormánypárti képviselőknek nyilatkozatáról itt szólni nem akarunk; de kétségtelenül áll az, hogy vannak egyes törvényhozási aktusok, a melyeket nem a rendes sablon szerűit lehet elbírálni, a, melyek nagyobb óvatosságra, nagyobb figyelemre ós lelkiismeretességre kötelezik az alkotmányos kormányt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt merném mondani, hogy ezért a javaslatért nem a kereskedelemügyi miniszter a felelős, hanem az egész kabinet. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csodálatos dolog az, hogy nem gondoskodtak arról, hogy egy létező minisztérium és egy létező törvényhozás ne adhassa ki a kezéből hosszú évtizedekre a jövő törvényhozások ós kormányok feladatait. Csodálatosnak tartom a, magyar alkotmány-törvényekben azt, hogy sohasem kötötte meg a kezét a törvényhozásnak és a minisztériumnak abban a tekintetben, hogy bizonyos adott esetekben és különösen ott, a, hol nagyobb anyagi előnyökben részesít a törvényhozás egyeseket, tehát lemond bizonyos javadalmakról, vagy bizonyos közjogokról mások javára, hogy ott az idő is meg legyen határozva, hogy ezt mennyi időre, hány évre lehet megcselekedni egy törvéiryhozásnak, vagy egy kormánynak; továbbá nincsen gondoskodva arról, hogy hasonló törvényhozási munkálatoknál az abszolút többségen felül álló nagyobb többség legyen szükség, vágy legalább a törvényhozás egy nagyobb részének közreműködése. április 27-éu, szombaton. íme, t. képviselőház, mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk az Adriának megadandó szubvenczió kérdésénél, a mely milliókra menő előnyöket tartalmaz, tehát előnyök adását és ezzel szemben a nemzet tagjainak, a népnek előnyökről való lemondását, saját zsebének rovására, saját filléreivel való hozzájárulását tartalmazza, ós tartalmaz oly szakaszt, mint a mostanit, a 27. §-t, a mely egy nagy alkotmányjogi elvnek korrigálását jelenti, — habár ad hoc, legiszlacziónális úton — mondom, t. ház, azt tapasztaljuk, hogy ennél a kérdésnél, a mely ily szubvenczióról szól, hog}^ a 440 tagú törvényhozásnak állandóan, mondjuk, 50—60 tagja diskurál itt, csak egy negyed része az, a mely határoz. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most még olyan országban is, a hol az egész nemzet ítészt vesz a, törvényhozásban, tehát a többi európai államban ós a többi czivilizált országban, mondom, még azokban az országokban is, a, hol az összesség vesz részt a. törvényhozásban, a hol mindenütt az általános választói jog van behozva és joggal lehet arra hivatkozni, hogy a törvényhozás képviseli az egész nemzetet, képviseli annak minden rétegét, régi rétegeit épúgy, mint újonnan megalkotott rétegeit, még ott is, t, ház, sok szó férne ahhoz, ha hasonló törvényhozási akczió elegendő volna, hogy ily kis részvétel mellett hozassák meg a törvény. De mit szóljunk Magyarországon, a mikor tőlünk azt követelik, hogy milliókat szavazzunk meg egy kereskedelmi tengerészeti társulatnak, a hol azt követelik, hogy privilégiumot nyújtsunk egy társulatnak az adókedvezmény alakjában, mit szóljunk, ha ez akkor történik, és akkor helyez súlyt a miniszter úr csakis ezen törvényhozás akcziójára, a nélkül, hogy a többi társadalmi réteg óhajait keresné, a mikor oly törvényhozás csinálja ezt az akcziót, a melyben a sok milliónyi, tehát 16—17 milliónyi lakosságból csak 800.000 ember, 800.000 választási joggal biró ember küldte be képviselőit e házba! Úgy éreztem ma, t. ház, hogy lelkiismeretemnek csak úgy felelhetek meg, ha, miután az egész vita során hallgattam bár, de csatlakoztam lelkemben az ellenzék szónokaihoz, mondom, úgy éreztem, hogy lelkiismeretemet csak úgy nyugtathatom meg, (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) ha ennél a kérdésnél, mely nagy kedvezményt, az adóelengedés privilégiumát kívánja törvényhozási úton statuálni az Adria hajózási társaság számára, ha ezen kérdésnél én is t. barátaimmal, együtt kifejezem intő, óvó tiltakozó szavamat. (Élénk helyeslés a bad- és szélső baloldalon.)