Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
170 698. országos ülés 1901. április 27-én, szombaton. a t. kormány, azt az előttem szólott képviselő urak kifejtették; és épen ily társaság érdekében, a mely nem mint az utolsó kimutatás mondja, 13—14°/c-ot, hanem 30 koronát fizet, tehát 15°/o-ot fizet részvényenként és a melynek részvényei nagyrészben külföldön vannak, mert 13.000 részvény volt letéve a közgyűlésen, ebből 8.800 külföldi kezében van, a többi magyar kézben. Rakovszky István: Kinél vannak? Molnár Jenő: Lederernek például 3600 van egymagának. Ebből is kitűnik, hogy külföldön van a részvényeknek nagyrésze és van egypár parlamenti tag is, a kinek nagyobb számú részvénye van. Rakovszky István: Kik azok? Halljuk! Molnár Jenő: Hát kérem, ez nyilvános dolog, miedenki megtekintheti a törvényszéknél. (Felkiáltások balfelöl: Épen azért halljuk!) Megmondtam, hogy egy embernek a, kezében 3600 van és hogy a "letett 13.000-ből csak 4000 van magyar kézben. Azt hiszem, hogy törvényjavaslatot és szerződést a magyar törvényhozásban soha behatóbban nem vitattak meg, mint ezt és én csodálkozom azon, hogy a t. többségből, a mely egyszerű hírlapi felszólításra- ily számmal jelent meg, nem akadt csak egy is, a. ki a miniszter háta mögé állt volna és megvédte volna ezt a javaslatot. Pedig megérdemelte volna a. miniszter úr, hogy egy-két ember felállt volna:, mert ha nem is tartják üdvösnek ezt a szerződést az országra nézve, de mindenesetre a miniszter úrhoz ragaszkodnak. Úgy látszik azonban, hogy nem lehet megvédeni és nem tudnak ezen szerződés indokolásában olyant felhozni, a mi szimpatikus lenne az ország előtt. A költségvetés tárgyalása alkalmával minden resszortminiszter, a pénzügyminiszter úr, a, kereskedelemügyi miniszter úr, s a másik tárczák meliorácziókat, befektetéseket akarnak. Mikor a t. földmívelésügyi miniszter úrban is a legnagyobb jóakarat van az iránt, hogy a magyar alföld gyarapodjék, a- közgazdasági tényezők fokoztassanak és azon erőforrások, melyek szükségesek ahhoz, hogy itt egy anyagilag erős ország legyen, rendelkezésre álljanak, akkor előáll a : miniszter úr azzal, hogy- a pénzügyminiszter úr nem bocsátja rendelkezésre a szükséges pénzösszeget. Mikor szó volt a kisdedóvókról, a kultuszminiszter úr azt mondja, hogy nincs pénz. hogy 400 kisdedóvóra volna szüksége, a melyre körülbelül 400.000 forint kellene ós még ezt sem tudja megkapni. Mikor ilyen dolgokat látunk és mikor az ország gazdasági válságban van, — mert hogy ilyenben van, azt nem fogja senki tagadni, — akkor előáll a miniszter úr egy szerződéssel, a mely csak tíz év múlva járna le és azt mondja, hogy ez az országra nézve üdvös. Hát ha olyan üdvös, meg van még a régi szerződés, miért kell sürgetni, miféle okokból? Akár mit hozott is fel a miniszter úr, minket nem győzött meg annak szükségességéről, hogy egy fennállott szerződésen túl még tíz esztendőre kössük le magunkat egy társasággal szemben. De meg vagyok győződve, hogy ha nem is kötjük meg a szerződóst, a társaság ezt jobban szereti, mert annyira megerősödött, hogy nincs is szüksége arra a, szubvenczióra. A magyar állam húzta ki 6ZGXL t&rSclSíi gót a sárból, s most a maga erejéből is megélhet, nincs is szüksége segélyre. v Most tíz évvel a szerződés lejárta előtt, újra tíz évre meg akarja kötni a magyar kormány kezét. Ily körülmények között, t. kereskedelmi kormány, praktikus sem volt ezt a szerződést a magyar törvényhozás elé hozni, én azt ajánlom ma is, nagy dicsőséget vivna ki a miniszter úr, ha annyit tenne, hogy pótlás végett visszaküldené a közgazdasági bizottsághoz, s ne ragaszkodnék oly makacsul minden egyes pontjához. Ne féltse tárczáját, nem fogja elveszíteni, nem is nagyon ragaszkodik hozzá ; ha minden esztendőben, vagy csak minden öt esztendőben lenne egy ilyen szerződése, azt hiszem, akkor sem szeretne miniszter lenni. (Dcrült.sé//.) Épen azzal járatták le a. magyar parlamentarizmust, hogy 30 álló esztendőn keresztül erről a: pártról egy módosítást sem fogadtak el soha.. Ezt az iskolát ne méltóztassék követni; inert a határozati javaslat benyújtása nem ér semmit, a szerződő másik fél nem bánja, ha az országgyűlés iratai közt száz határozati javaslat van, mert ezek nem változtatnak a szerződési pontozatokon, azok a határozati javaslatok, a melyeket elfogadtak, a szerződés tartalmára semmi néven nevezendő befolyással nincsenek. Még egyszer mondom, t. miniszter úr, a. parlamentáris elv megengedi ezt. Nem helyes, nem opportimus, nem* praktikus, hogy nem nagy elvi kérdésekből pártkérdést csinálnak, mert ez a törvényhozást oly kényszerhelyzetbe hozza, hogy rossz törvényt kénytelen elfogadni a helyett, hogy kireperálhatná azokat a tévedéseket, melyeket az illető resszortminiszter tett. E helyett olyan konklúziót fűznek egy-egy szakaszhoz, melynél fogva, ha azon egy betű változtatás esik, a másik fél nem tartozik azt elfogadni. Egyéb indokokat is hoztak fel t. előttem szóló képviselőtársaim, ezekről mindannyian meg vagyunk győződve, s a mint látom a t.
