Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
166 <!98. országos ülés 1901. április 27-én, szombaton. nem beszéltem senkivel közülük, és azokat, a kik tulajdonképen intézik az Adria ügyét, — nem azokat, a kik képviselők, a kik itt ülnek, mert azokat ismerem — de azon kivűl egyetlenegyet közülük nem is ismerek, [sohasem is láttam. Méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Major Ferencz képviselő űr személyes kérdésben kér szót! Major Ferencz: T. ház! Az igen tisztelt miniszterelnök úr nagy tévedésben van és épen így nagy tévedésben volt a kereskedelemügyi miniszter úr is. A t. miniszter úr xir tévedésén nem csodálkozom, mert hisz nem volt jelen beszédem alkalmával. Mert ha hallotta volna szavaimat, s azoknak értelmét felfogta volna, akkor nem azt mondta volna, a mit most mondott. (Zaj a baloldalon.) Mikor én elbíráltam ezt a törvényjavaslatot és annak egyes nag} T on súlyos pontjait, mikor arról a.z adózásról szólottam, akkor azt mondtam, hogy igen könnyen férkőzhetnék hozzá az a gyanú ... (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Hűt ez az!) Hát ezt sem szabad? (Zaj a jobb- és baloldalon.) Mást hallottak a t. túloldalon, mikor a múlt választásoknál elköltött ötmillióról volt szó! Ne tessék olyan nagyon izgatottnak lenni. (TIelyeslés a baloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Mikor csak arról szólottam, hogy könynyen gyanú férkőzhetnék ehhez, akkor ez nem gyanúsítás. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Hát mi?) Biztosítom a t. miniszterelnök urat, hogy én nem akarom reprodukálni azokat, a melyeket széltében hosszában beszélnek, (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Tessék ; mér meginti) de jogom van azt mondani, hogy ehhez könnyen gyanú férhet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert én olyan műveletet nem akarok látni itt a képviselőházban közgazdasági téren, a. melyhez a, gyanúnak legtávolabbi árnyéka is férhet! (Úyy van! Úyy van! a baloldalon.) S ha én aggodalmamat fejezem ki, akkor kifejezem azt, mint magyar képviselő és hazafiúi önérzetemmel adok annak kifőjezóst. (Élénk helyeslés a baloldalon,.) Jegyezze meg magának ezt a t. miniszterelnök úr! Rakovszky István: T. képviselőház! Személyes kérdés czűnén kérek szót. Bár nem lettem megnevezve a t. miniszterelnök úr által, egy allúzió volt a. miniszterelnök úr beszédében, a melyet magamra vonatkoztatok. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem tettem. Major Ferenczról szólottam és Zichy Jánosról! Rakovszky István: Ez ekképen hangzott : suttogásokról volt szó ós ha valaki ezen suttogásokat felemlíti, (Zaj a baloldalon.) s tovább adja, akkor azokkal magát mintegy azonosítja, így volt körülbelül. Széll Kálmán miniszterelnök: Én erről a konkrét esetről beszéltem! Rakovszky István: T. ház! Itt nemrég lezajlott egy jó viczcz. Ha áll a tétel, a melyet a t. miniszterelnök úr most felállított, akkor első vonalban eltévesztette ezzel az adreszát, mert a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz kellett volna ezzel fordulnia. A t. kereskedelemügyi miniszter úr ugyanis volt az első e házban, a ki egy suttogást nyilvánosságra hozott. (Zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) Kérem, ha meghallgatták az egyik felet, akkor hallgassák meg a másikat is, még ha kellemetlen is. (Zaj.) Én nem tételezhettem fel, hogy valaki a miniszter pártjából merészeljen a miniszterre A T onatkozólag becsületbe vágó viczczet mondani. (Helyeslés a baloldalon.) Saját igazolásomra, hogy nem én hirdettem azt, a mit a kereskedelemügyi miniszter úr nekem suttogva mondott, elmondtam ezt a, kereskelemügyi miniszter úrnak. Ezennel kijelentem tehát, hogy — ha rám értette volna a miniszterelnök úr azt, hogy a ki egy suttogást tovább ad, az magát azzal azonosítja, — visszautasítom, hogy bármikor valakinek becsületébe vágó viczczet mertem volna tenni bárhol, legkevósbbé olyan komoly helyen, mint ez a ház. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a t. szabadelvű párt ilyen viczczeket akczeptált, akkor a, t. miniszterelnök urnak nincsen joga az ellenzéknek aggodalmait személyes térre vinni és visszautasítani. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én sem nem szoktam meghátrálni, sem nem vonakodom attól, hogy beismerjem, ha valaki valamivel vádol, hogyan értettem, vagy nem értettom valamit, mondottam-e, vagy nem mondottam-e ezt. Én világosan beszéltem ós Rakovszky István kép viselőúrra vonatkozólag semmiféle allúziót nem tettem. Világosan beszéltem, s azt mondottam: szólok, mert Major Ferencz és Zichy János képviselő urak emlékeztek meg erről a dologról. Megmondnttam tehát, mi indít engem szólásra. Csakis ennek a két képviselőnek megjegyzései indítottak arra, hogy az előbbi kijelentést megtegyem. Én nem azt mondtam, hogy suttogások történtek bárkinek a részéről is. Én azt mondtam, hogyha Major Ferencz és Zichy János t. képviselő urak maguk nem is akartak gyanúsítani, de azt mondták, hogy ilyeneket beszélnek, vagy ilyenekről hallanak, (Mozgás és zaj balfMl.) ós midőn ilyen suttogásokról itt ily megjegyzéseket, ilyen gyanúsító éllel formálnak, azáltal azonosítják magukat velük. (Úgy van! Úgy
